„Ha nincs ez a baleset, soha nem énekelek” – Különleges részletek a most elhunyt Deák Bill Gyula életéből

A tragédia, ami nélkül nem született volna meg a legenda

Deák Bill Gyula gyerekként nagyszájú, eleven kőbányai fiú volt, aki eredetileg profi futballistának készült. Életét azonban 11 éves korában egy drámai fordulat örökre megváltoztatta: egy balesetet követő orvosi műhiba miatt elveszítette a bal lábát, és azóta protézissel, valamint mankóval élt.

Bár a trauma feldolgozása nem volt könnyű, az énekes később sorsfordítóként tekintett a tragédiára:

„Ha velem nem történik ez a baleset, én soha nem énekelek. Nem tanultam, azt mondják, ez Isten adta adottság”

– emlékezett vissza nemrég az M5 Húrokon írt történelem című műsorában. A szülei – komoly anyagi áldozatokat vállalva – hangszereket vettek neki, és bár édesapja polgári pályát szánt neki, a zene felszabadító ereje végleg beszippantotta.

„Azt mondták, nem vagyok képernyőképes” – Előítéletek és fenyegetések a Kádár-rendszerben

Pályája kezdetén nemcsak az érvényesüléssel, hanem a kőkemény előítéletekkel is meg kellett küzdenie. A Kádár-korszak elvárásai és a rendszer elvei nem kedveztek a lázadó, egyedi karaktereknek.

Fizikai állapota miatt többször megkérdőjelezték a pályaalkalmasságát:

• Rendszerszintű elutasítás: Azt mondták rá, hogy sérültsége miatt sem színpad-, sem képernyőképes.

• Közvetlen fenyegetések: „Bár meg nem vertek soha, de amikor hosszabb volt a hajam, megfenyegettek, hogy eltörik a másik lábamat is” – idézte fel a megpróbáltatásokat.

Bill azonban nem hátrált meg: kijárta a nyolc osztályt, majd fejest ugrott a zenélésbe. Mint mondta, nem bánta meg a nehézségeket, mert a blues hitelességéhez hozzátartozik a megélt szenvedés.

A Kopaszkutyától a Kőbányai Zeneiskoláig

Az országos áttörést az 1979-es év hozta meg számára, amikor csatlakozott a Hobo Blues Bandhez. Rövid idő alatt a magyar könnyűzenei történelem ikonikus alakjává vált:

• Film és színház: Szerepelt Szomjas György Kopaszkutya című kultuszfilmjében, Torda táltos alakításával pedig az István, a király rockoperában írta be magát örökre a magyar kultúrába.

• Szólókarrier: Első önálló lemeze, a Rossz vér a műfaj alapvetése lett.

A nosztalgiázást mindig is kerülő énekes az utolsó éveiben is a jövőbe tekintett: aktívan támogatta a fiatal tehetségeket, és rendszeresen együttműködött a Kőbányai Zeneiskola növendékeivel, hogy átadja évtizedes tapasztalatait.

Deák Bill Gyula távozásával a magyar zenei élet egyik legőszintébb, legkarizmatikusabb alakja hallgatott el örökre.