Ez volt Bajor Imre eredeti neve, a legjobb barátai sem tudták

Bajor Imrét senkinek nem kell bemutatni: a Heti Hetes ikonikus figurája, a Szomszédok kedvenc Oli ura, a magyar humor egyik legcsillogóbb csillaga volt, akinek mondatai máig ott keringenek a fejünkben. Még az is hallotta már, hogy „én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó”, aki soha életében nem kapcsolt rádiókabarét. Sokan csak nevetésre emlékeznek, mások a csendesebb pillanataira is – amikor a lámpaláza miatt izzadó tenyérrel, de tökéletes profizmussal lépett újra színpadra, akár évek kihagyása után is.

Az igazi színészek nem csak szerepeket játszanak. Aki látta őt a Hyppolit, a lakáj című darabban, az nem felejti el. Aki meg nem látta, az akkor is hallott róla, mert a legenda már életében megszületett. Ott volt mindenhol: színházban, filmben, tévében, rádióban, és még egy éttermet is nyitott – persze az is különleges nevet kapott: Kicsihuszár. Nem bírta sokáig, de ő legalább megpróbálta. Mert ilyen volt. Szenvedélyes, kísérletező, és mindig-mindig emberek között.

Egy nevetés mögött néha csend van

Bajor Imrét szeretni lehetett, sőt: nem lehetett nem szeretni. Még akkor sem, ha az ember csak a Heti Hetes színes háttere mögül ismerte. Még akkor sem, ha csak egy régi kabaré CD-n hallotta először a hangját. És főleg akkor nem, ha valaha találkozott vele személyesen – baráti körben, színház után, vagy csak egy nyári estén Füle határában.

Pedig volt, amit még a legközelebbi barátai sem tudtak róla.

Mert hiába volt nyitott, közvetlen, és végtelenül őszinte, egy apró részletet elrejtett a nyilvánosság elől. Nem szándékosan, csak úgy – mert talán ő maga sem tartotta fontosnak.

Egy apró titok az igazolványban

Bajor Imre ugyanis nem ezen a néven született. Aki a hivatalos dokumentumokat böngészi – mondjuk valami színháztörténeti kutatás kedvéért – érdekes meglepetésbe botlik. A születési anyakönyvében ugyanis ez áll:

Bajor Imre Rezső.

Így hívták őt eredetileg. Bajor Rezső és Hodálik Judit gyermekeként látta meg a napvilágot 1957. március 9-én. A „Rezső” tehát az első, az „Imre” a második keresztneve volt. Mégis mindenki Imrének hívta. És valahogy így is maradt fenn az emlékezetünkben. Egy ember, aki képes volt úgy nevetni, hogy közben kicsit sírunk is. Egy ember, akit még most is nehéz múlt időben emlegetni.

Bajor Imre humora egyszerűen felejthetetlen, de ha mégis halványodtak volna az emlékei, akkor itt egy válogatás a Heti Hetes adásaiból: