Vesztesnek nevezték Majkát, ő azonnal rávágott egy rendkívüli választ

Vesztesnek nevezték Majkát, ő azonnal rávágott egy rendkívüli választ

Van az a pillanat, amikor a beszélgetés hirtelen irányt vált. Nem ordítanak, nem csapnak az asztalra – mégis érezni, hogy valami forrong a levegőben. Ez történt egy rádiós műsorban is, ahol Majoros András, művésznevén “Majka” és Hajós András egy hosszabb eszmecserébe bonyolódtak a gyengeség, az igazság, és a hatalom kérdéséről. Szóba került az is, hogy mi történik, amikor az erő nem védelmez, hanem elnyom, vagy amikor az értelmiségi fölény épp úgy képes elnyomni a másikat, mint az utcai fizikai erőszak.

Majka itt is világosan fogalmazott: ő maga is átélt olyan helyzeteket, amikor nem a szép szó segített, hanem az egyértelmű, kemény fellépés. Mégis, annak ellenére, hogy ma már országosan ismert, anyagi biztonságban él, és látszólag mindenki a tenyerén hordozza, igyekszik nem elveszíteni belső értékeit védő iránytűjét. Sosem élt vissza a helyzetével – legalábbis saját bevallása szerint – és ha hibázik, készen áll a bocsánatkérésre is.

Ebben a hangulatban hangzott el az a bizonyos mondat, amely egyből kisebb kalamajkányi lavinát indított el. András – félig humorral, félig vélhetően beefként – így jellemezte őt: „Te valójában egy lelkes baloldali bölcsészlány vagy.”

És hogy miért? Mert Majkát – ahogy András fogalmazott – az igazságtalanság dühíti. A tehetségtelenség is. Meg az aránytalanság. Azok az élethelyzetek, amikor a filmben a rosszfiúnak kezd igaza lenni, teljesen érthető módon, habár elgondolkodtató mondat ez, hiszen vajon jogos az összeférhetetlenség érzete abban az esetben, ha a fondorlatos “rosszfiúnak”, független attól mit tesz, tényleg igaza van, netalántán tisztábban lát? Abban az esetben, ha a “rosszfiú” nem mások kárára volt bajkeverő, netalántán fenegyerek, akkor talán nem is biztos, hogy annyira rossz – inkább kívülálló vagy éppen lázadó spiritusz.

Egy olyan szereplő, aki nem illik a rendszerbe, de éppen ezért képes másképp látni a dolgokat. És lehet, hogy épp ez az, ami Majkát is dühíti: amikor valaki kívülről tárja fel az igazságot egy igazságtalan világban – és mégis őt bélyegzik meg.

Panellakásból az arénáig – Majka útja, amit nem lehet elhallgatni

A beszélgetés nem állt meg ennyinél. András odáig ment, hogy szerinte csak az érzi ilyen mélyen ezeket a dolgokat, aki az életét vesztesként kezdte. Aki nem a Trump családba született, nem kastélyból indult, hanem – mint Majka – egy szolnoki panellakásból. Aki minden egyes lépéséért megküzdött. Itt már Majka sem tudta szó nélkül hagyni.

„Én a Majka vagyok” – mondta, nem arroganciával, hanem azzal a fajta öntudattal, amit az út során szerzett. Egy rap előadó, aki nem rejti véka alá a múltját, hanem beépíti azt a jelenébe.

A panellakásból indult pályafutása, nem egy elit család örököséé, hanem valakié, aki minden egyes lépcsőfokért maga küzdött meg. És ez a háttér, ez a kiindulópont ott érezhető mondatai között, gesztusaiban – és talán ez az, amit sokan vagy nem értenek meg, vagy épp emiatt viszonyulnak hozzá fenntartással

Majka számára a rap mindig is többet jelentett, mint puszta önkifejezés: egyfajta önvédelem, egy fegyver, amivel visszavágott a világnak – vagy épp tükröt tartott neki. Ez a közeg tanította meg arra is, hogy a konfliktus nem kerülendő, hanem vállalható. Sőt, szükséges. Mert abban ott van az igazság kimondásának lehetősége. Ő nem azért „beefel”, hogy botrányt csináljon, hanem akkor szólal meg, ha úgy érzi, valami elkerülhetetlenül kikívánkozik belőle.

„Szeretjük egymást… elvileg” – Majka és Puzsér különös ellentéte, amit senki sem ért igazán

A beszélgetés később Puzsér Róbertnél kötött ki – és itt sem maradt el a meglepetés. Majka ugyanis azt mondta: bár sok mindenben egy rugóra jár az agyuk, mégis érzi, hogy valamiért Puzsér gyűlöli őt.

„A legjobban az zavar, hogy nagyon sok mindenben egyetértünk, és mégis árad felőle egy olyan utálat, mintha az anyjával éltem volna együtt harminc évig” – fogalmazott ironikusan, de a mögöttes érzelem komolynak tűnt. Nem csupán arról van szó, hogy Puzsér Róbert nem figyel rá – hanem épp ellenkezőleg: Majka szerint direkt figyel rá, de ellenségesen, feszültséggel telve.

Ez a kettősség azért is érdekes, mert Majka nem tagadja: alapvetően kedveli Puzsért, sőt, fontosnak tartja a véleményét. Úgy érzi, hogy sok világnézeti és közéleti kérdésben hasonlóan gondolkodnak, mégis, a személyes viszonyuk valamiért mérgezett. „Szeretjük egymást, én is őt, ő is engem… elvileg. De valami fura szál mégis van közöttünk” – mondta, utalva arra, hogy a köztük feszülő ellentét mögött talán több van, mint amit szavakkal meg lehetne magyarázni.

„Amikor a rap nem menekülés, hanem tükör” – Majka és a valóság ritmusa

A cikk talán nem oldja meg ezt a vitát, de rávilágít arra, hogy a hírességek is emberből vannak – tele kérdésekkel, sérelmekkel és belső konfliktusokkal. És vannak olyan rapelőadók, akik nem a botrányokkal vagy a felszínes hírnévvel tűnnek ki, hanem azzal, hogy a dalaikban a saját érzéseiket, vívódásaikat, vagy épp a világról alkotott képüket őszintén és ritmusosan fogalmazzák meg, példaértékű metaforákkal. Ők azok, akik nem a kábítószer- vagy kuplerájromantikát, esetleg bandarivalizációt vagy félelemkeltést hirdetik, hanem gondolatot ébresztenek – és ezzel milliók szemét nyitják fel. Ide sorolandó Majka is.

És néha egyetlen mondat – legyen az provokatív vagy vicces – képes újra felidézni a múlt küzdelmeit. Mert a rap és a valóság itt nem válik el egymástól. És Majka története ezért is hat ennyire igaznak.

Az alábbi videóból a 16. Perctől indul az András és Majka közötti szerényebb hangulatú mondatlavina: