Kipécézte a Megafon Tillát, élete munkáját tiporta sárba Deák Dániel

Feszült Vita a Magyar Filmszakmában: Deák Dániel éles kritikát fogalmazott meg Till Attila új filmjéről

Október végén került a mozikba Till Attila új filmje, az És mi van Tomival?, amely az alkoholizmus nehéz és fájdalmas témáját dolgozza fel. A film alacsony költségvetéssel, nagyrészt baráti és szakmai összefogással készült, mivel nem kapott állami támogatást. Tilla több interjúban is beszélt erről, kihangsúlyozva, hogy a nehézségek ellenére igyekeztek megvalósítani a projektet. Ez a kijelentés azonban nem nyerte el mindenki tetszését, különösen Deák Dánielét, aki éles kritikát fogalmazott meg a filmkészítő ellen.

A film előzetese itt megtekinthető:

„Olyan forgatókönyvet kellene írni, amire kíváncsiak az emberek”

Deák Dániel, a Megafon jobboldali influenszere és tartalomgyártója a Facebook-oldalán posztolt arról, hogy szerinte Till Attila „oda csinál, ahol eszik.” Arra utalt, hogy Tilla évek óta a TV2 műsorvezetője, ami a kormányzati kommunikációhoz közel álló médium, ugyanakkor az állami támogatások hiányára panaszkodik. Deák szerint, ha a film olyan lenne, amelyre a közönség valós érdeklődést mutat, akkor minden bizonnyal kapott volna támogatást is. A kritikát tovább fűszerezte azzal, hogy szerinte a film iránti érdeklődés alacsony: a bejegyzése szerint két hét alatt mindössze 8705 néző váltott rá jegyet.

Összehasonlításképpen Deák a Most vagy soha! című filmet hozta fel, amely szerinte az első héten 75 ezer nézőt vonzott a mozikba. A két film közötti különbség számára egyértelmű üzenetet hordoz: a közönség olyan alkotásokra vágyik, amelyek érdekesek és figyelemfelkeltők, valamint kulturális szempontból is fontosak.

Tilla még a film megjelenése előtt hosszan beszélt saját alkoholbetegségéről a Telexnek:

A közönség és a szakmai körök véleménye megosztott

Tilla filmje, bár alacsony költségvetésből készült, érzékeny társadalmi kérdést dolgoz fel: az alkoholizmust és annak romboló hatását a családokra és egyénekre. Ez a téma ritkán jelenik meg a magyar filmművészetben, különösen ilyen személyes, drámai módon. Till Attila rendező szerint a film célja az volt, hogy elgondolkodtassa az embereket, és felhívja a figyelmet egy olyan problémára, amely rengeteg magyar családot érint, de gyakran tabuként kezelnek.

A rendező kijelentése szerint azért nem kapott állami támogatást a film, mert a magyar filmiparban az állami támogatás sokszor politikai és kulturális megfontolások szerint oszlik el, és nem feltétlenül a művészi érték alapján. Ezzel szemben Deák Dániel érvelése szerint, ha egy alkotás valóban érdeklődésre tart számot, akkor az állam és a közönség is támogatja.

A magyar filmszakma kihívásai: Támogatások és nézői elvárások

A magyar filmkészítés sokszor küzd finanszírozási problémákkal, különösen olyan témák esetén, amelyek nem állnak összhangban a kormányzati prioritásokkal. A támogatási rendszer jelentős mértékben az állami szervezetek döntésén alapul, és emiatt azok a filmek, amelyek nem illeszkednek a kulturális vagy politikai prioritásokhoz, gyakran elesnek a finanszírozástól.

Till Attila esete nem egyedülálló a magyar filmiparban: több rendező és alkotó is arról számol be, hogy nehéz állami támogatást szerezni olyan alkotásokhoz, amelyek kritikus társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A kormányzati támogatás elérése azonban sok esetben kulcsfontosságú a filmek elkészítéséhez, mivel az állami források biztosítják a szükséges költségvetést a minőségi produkciók létrehozásához - az ilyen alkotások néha nem a nézettségi adatok miatt értékesek, hanem a társadalmi párbeszéd ösztönzése miatt.

Társadalmi felelősség vagy szórakoztatás? – A nézők és a szakma dilemma előtt áll

A vita azt is tükrözi, hogy milyen típusú filmeket vár el a közönség, és milyen témákra hajlandóak az emberek pénzt költeni. Deák Dániel szerint az alacsony nézőszám azt jelzi, hogy az embereket nem érdekli a film, és inkább a könnyed, látványos, szórakoztató tartalmakra nyitottak. Ezzel szemben Till Attila álláspontja az, hogy a művészeknek kötelességük a társadalmi felelősségvállalás, és a filmes műfaj nem csak a szórakoztatásra való, hanem arra is, hogy fontos kérdéseket tárjon a nézők elé.

Ez a kérdés világszerte jelen van a filmiparban: a művészi érték vagy a közönségsiker a fontosabb? Az állami támogatás pedig vajon annak járjon, ami könnyen befogadható és népszerű, vagy annak, ami fontos társadalmi üzenetet hordoz?

A jövő kilátásai: Mi vár a magyar filmre?

A Till-Deák vita rávilágít a magyar filmiparban fennálló törésvonalakra. Miközben egyes alkotók a társadalmi üzenetek fontosságát hangsúlyozzák, mások a közönségigények kiszolgálását helyezik előtérbe. Ez a vita azonban túlmutat egyetlen filmen, és arra is rávilágít, hogy milyen irányba tart a magyar filmszakma.

A jövőben valószínűleg szükség lesz a támogatási rendszerek reformjára, hogy mind a közönségigények, mind a művészi kísérletezés teret kapjon a magyar filmvásznon. A társadalmi kérdések iránt elkötelezett alkotók számára pedig az is kihívás, hogy megtalálják a közönséget és azokat az alternatív finanszírozási lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik az ilyen típusú filmek létrejöttét.