A pedagógiai innováció jegyében meghirdetett TÁMOP-3.3.7-09/1-2010-0010 pályázat egyik győztese az Edelényi Oktatási Körzet (a pályázatíró referens Liptákné Czakó Ildikó).
Az északkelet-magyarországi tájvédelmi körzet gyönyörű várromjai (Szádvár, Szendrő); tájházai (Jósvafő, Aggtelek, Perkupa, Szögliget); népi mesterségeket felelevenítő helyszínei (szendrői Kékfestőház, Holló Vendégház – Szögliget) jobb megismerésére szervezett három alkalommal múzeumpedagógiai tábort a körzet az érdeklődő iskolásoknak.

A mottót, az Ismeretlen ismerős-t azért választottuk, mert azt látjuk, hogy a mai diákok úgy élnek szűkebb régiójukban, hogy felszínesen sejtenek valamit emberi, természeti környezetükről, de többet tudni róla, munkával hozzájárulni megőrzéséhez keveseknek céljuk. Valahogy úgy gondolkodhatnak, mint Ingrid Sjöstrand írta:
Van hozzá közöd,/mit csinálok?/és hogy mit gondolok?/Van hozzá közöm,/mit csinálsz?/És hogy mit gondolsz?/Van közünk egymáshoz?/Hozzám, hozzád, mindenkihez,/aki véletlenül épp itt él,/épp most,/és akitől függ,/hogy mi lesz a világból?

A program összeállítása múzeumpedagógiai munka. A cél, hogy a csoportokat sok ismerettel megkínálva, minél korszerűbben – partnerkapcsolatra építve – sokirányúan fejlesszük, s a végeredmény a helyi természeti és épített értékek jobb megismerése, ezáltal megbecsülése, a hagyományok, rítusok élni segítő rendjéből azok átvétele, amelyek biztonságot adnak az erkölcsileg egyre instabilabbá váló világban.

Azt tudva, hogy a hagyományos tanórákon elsősorban a szorgalmas, produkálni szerető gyerekek érvényesülnek, a kevésbé aktívaknak a tevékenykedtető formákat kínáltuk. Az erdei iskola, dráma- és múzeumpedagógia felfedeztető, aktív tanulásra építő foglalkozásai sokféle intelligenciaterületet aktivizálnak.

A napok végén maguk a résztvevők foglalták össze, mivel gazdagodtak, miben fejlődtek, mit éreztek jónak a megtapasztaltakból.

A készülődés és az első nap

„Amikor tanárnő bejelentette, hogy táborba megyünk, nagy volt az öröm. Gyorsan elkezdtünk készülődni, összeszedtünk mindent, amire szükségünk lehet pl. füzet, toll, ruha, tisztálkodási szerek stb.

Izgatottan vártam a reggelt. Megérkeztünk Aggtelekre, elfoglaltuk a szobánkat, majd megkezdődtek a programok. A drámapedagógiás körjátékos bemutatkozás nagyon tetszett.

Jött az ebéd és a barlangtúra. Este sokáig beszélgettünk…” (Farkas Netti – Bódvarákó)

„Mikor szerdán este hazaértem, izgatottan pakoltam be a táskámba. Majd csütörtök reggel elindultam anyukámmal a buszmegállóba, és ott találkoztam a két Ildikó nénivel, akik nagyon kedvesen fogadtak…”

(Nagy Noémi – Szendrő)

„A cél a lakóhelyünkhöz közeli látnivalók és nevezetességek megismerése volt. A pályázat tartalmazta az utazás, a szállás, az ellátás és nagyon sok program költségeit, így a hét teljesen ingyenes volt. Én nagyon vártam már ezt a kirándulást…” (Kuberkó Ádám, Meszes)

„Az aggteleki barlangbejárat előtt belenéztünk a munkafüzetünkbe, és elolvastuk, értelmeztük a köveken lévő emléktáblákat, lefordítottuk mai magyarra… Láttunk függő és álló cseppköveket, különféle termekben voltunk, a Hangversenyteremben végighallgattunk két zeneszámot, ez tetszett a legjobban. Az út végén pedig láthattunk denevéreket. Miután véget ért a túra, visszamentünk a szálláshelyre, ahol újra összegyűltünk, és megbeszéltük a barlanghoz kapcsolódó feladatokat…

Nagyon jól éreztem magam, a tanárokat megdicsérem, mert sokat tanultam tőlük ez alatt a rövid idő alatt.”

(Doszpoly Boglárka – Tornakápolna)

A második nap

„… reggeli után Szendrőbe indultunk a Kékfestőházba. Ez a múzeum nagyon szép és különleges volt. Ezután templomlátogatás következett; beszélgettünk a különböző vallásokról, építészeti stílusokról. Szalonnán az ott lakó társaink mutatták be a híres műemlékegyüttest. Perkupán a nevezetes Petőfi Sándor utcát jártuk végig, amelyen a „száz kőműves falujának” jellegzetes épületeit fényképeztük. Este nagyon élveztem, hogy táncház volt, ahol néptáncolni tanultunk….” (Barva Regina – Martonyi)

A harmadik nap

„…reggel a megszokott időben étkeztünk, utána buszra szálltunk és indultunk Szögligetre Pista bácsi tájházába. Igaz, hogy már sokszor jártam ott, hiszen ide járok iskolába, de mindig nagyon érdekes számomra. Sajnos, most nem Pista bácsi vezetett minket körbe, hanem egy helybeli kedves néni és a társaink, akik idegenvezetőt játszottak. Ezek után a Holló Vendégházban az íjászatot lehetett kipróbálni, s fiúknak, lányoknak fánkot, krumplilángost sütni. Hogy mennyire jól sikerült, bizonyítja, hogy meg is ettük mindet…” (Barva Regina – Martonyi)

„ … Nos igen, az előző napok is tetszettek, de a harmadik túltett mindenen! Pista bácsi tájháza után megmásztuk a Szád-vári hegyet, megnéztük Magyarország legnagyobb alapterületű várának a feltárási munkálatait. Gyönyörű volt fenn! De ki gondolta volna, hogy lemenni nehezebb lesz, mint felmászni! Olyan meredek úton araszoltunk lefelé, hogy volt, aki fenéken csúszott le.” (Hajdu Zoltán – Bódvaszilas)

„A Ki mit tud?-on a mi csoportunk a Csillag születik-et adta elő sajátos változatban, ami nagyon vicces volt. Sajnos, az utolsó nap estéjét jelentette a magunk összeállította műsor bemutatása.

Mikor másnap reggel felkeltünk, megreggeliztünk, következett az értékelés, a záró beszélgetés és az eredményhirdetés. Mindenki kapott egy-egy szép emléklapot. Azután jött a fájdalmas búcsú…

Köszönöm ezt a sok élményt, illemtant és érdekes feladatot, na meg azt is, hogy itt lehettem.”

(Czifra Liliána – Szin)

A negyedik nap

„Vasárnap reggel zárásként megbeszéltük mind a négy napot, a sok jó élményt, és következett az eredményhirdetés. Ezután összepakoltunk, ebédeltünk, aztán elköszöntünk és elindultunk haza.

Nagyon-nagyon jól éreztem magam ebben a táborban, és máskor is elmennék. Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam. Köszönöm mindezt!” (Farkas Netti – Bódvarákó)

Összességében

„… a programok nagyon tetszettek, nekem főként a szádvári túra, nehéz volt felmenni a 460 méter magas hegytetőre, még nehezebb a meredek csigalépcsőn lefelé jönni. Azon gondolkodtam, én hogyan fogok lejutni a sziklás hegyoldalról. Először csak lehajolva lehetett elindulni, de már pár méterrel később fel tudtam állni. Vigyázni kellett, mert a kövek néha megindultak a lábunk alatt. Amikor kevésbé lejtős területre értem, azt hittem, már végre felülhetünk a buszra pihenni, de rájöttem, hogy a távnak még csak a felénél tartunk. Nagyon örültem, amikor végre leértünk, bevallom, el is fáradtam kicsit. Ez volt a legizgalmasabb élményem.

Naponta más és más érdekesség és játék várt minket.

Azért volt jó ez a tábor, mert többet tudtam meg az életről, a lakhelyemről és a szomszédos településekről, az étkezésről és a régi embereknek az életéről.” (Bak Kristóf – 6. osztályos tanuló – Szalonna)

„Kellemesen elfáradtam ez alatt a pár nap alatt, nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem ebben a nagyon tanulságos, érdekes táborban, és ha lesz még rá alkalom, hogy máskor is itt lehetünk, szívesen elfogadom a meghívást. Nem tudtam eddig a környezetemről nagyon sok mindent, a szomszédos falvakról sem. Most jó sok mindennel gyarapodott a tudásom, ezt is köszönöm szépen a két Ildikó néninek és Szilvi tanárnőnek.” (Barva Regina – Martonyi)

„A feladatlap legtöbb kérdése szerintem érdekes volt. Különösen az tetszett bennük, hogy pontosan le volt írva, mit kérnek… A látottak felidézésében segítettük egymást, a megfogalmazás már egyéni volt.

Szerintem a csoportunk néha lehetett volna fürgébb, leleményesebb. Voltak más csoportbeliek, akik jobban ügyeskedtek, ők ajándékot is kaptak, helyezést is elértek. Én is lehettem volna aktívabb és gyorsabb, akkor én is kaptam volna ajándékot.

Szívesen ajánlom másoknak is ezt a tábort, mert sok ismerettel gazdagodtam, vidám és élményteli volt. Nem is gondoltam volna, hogy a lakóhelyemhez közel milyen nevezetességek vannak, amelyeket még nem láttam és nem ismertem. Ha megtehetném, én máskor is szívesen elmennék egy ilyen vagy hasonló táborba.”

(Kuberkó Ádám – Meszes)

„Nagyon jó programok voltak: cseppkőbarlang-látogatás, Szendrőben a Kékfestőház és a kilátó, Szalonnán a református templom, Perkupán a Petőfi utca, Szögligeten a Szád-vár, Pista bácsi tájháza, Jusztina néni vendégháza. Ezek a programok nagyon tetszettek, mert sokkal többet megtudhattam a környékről, mint eddig ismertem.

Ezért is köszönöm a tanítóknak a sok programot, nagyon jókat találtak ki... Nekem minden, ahogy volt, úgy tetszett, nem változtatnék semmin. Ajánlom mindenkinek, akinek lehetősége nyílik, hiszen ez nagyon jó.” (Fecske Fanni Nelli – Szögliget)

„Az érdekes feladatok egyike volt az utolsó esti „Ki mit tud?”. Készülni kellett rá, ötleteket gyűjteni, ami nagyon lekötött engem és fellépő társaimat…

Volt nekünk egy munkafüzetünk is, amivel a programokon dolgoztunk. Ennek kifejezetten örültem, mert önállóan, saját ismereteim használásával kellett megírnom. Az én munkámat elég jónak éreztem, mert sikerült minden faladatot nagyjából elkészítenem.

Remélem, lesz lehetőségem még egyszer részt vennem ilyen táborban, mert nagyon tetszett.” (Orosz Viktória – 6. osztályos tanuló – Szin)

„A programok feladatai között voltak érdekesek, gondolkodtatók, memóriafejlesztők is…

Hogy hogyan éreztem magam? Nagyon jól, mert a többiekkel voltam, kimozdultam otthonról, jobban megismerhettem a környéket. A négy nap alatt tanultakat mind az illemről, mind a régiómról biztosan fel tudom majd használni.

Bővült a szókincsem, és okosabb is lettem valamennyivel. A játékra kapott idő alatt is nagyon jól éreztem magam, hiszen a barátaimmal beszélgettünk, zenét hallgattunk, fürödhettünk, jól szórakoztunk.” (Galatóczky Blanka – Perkupa)

„Nagyon jó és érdekes programok voltak. Mindegyiken jól éreztem magam. Legjobb nem volt, mert mindegyik tökéletes volt. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem!” (Szabó Boglárka – Martonyi)

A címben feltett kérdésre válaszolva – azért múzeumpedagógia – is –, mert ez a módszer tapasztalattal, élménnyel és együttműködéssel jár, az élmény felébreszti az érdeklődést, a közös munka (csoportban, párban) örömöt ad, s minden tevékenységre való jószándékú visszajelzés serkent, a siker kárpótol az erőfeszítésért.

A mai elgépiesült, érzelmileg kiüresedett világban megmutatja a természet templomát, felfedezteti a népi építészet szépségeit, az elődök nehéz életének szépre, harmóniára törekvését, értelmezi a kézzel megformált tárgyak üzenetét, felfedi az évszázados rítusok értelmét, a ma szigorúnak tűnő szokásokban rejlő praktikumot, a kötött mozgás harmóniáját.

„Múzeumpedagógiázni” pályázati támogatás nélkül, szerényebb körülmények között is lehet, hiszen ha a múzeum szót tágabb értelemben vesszük, szinte nincs település természeti értékek, tájházak, egyszerű vagy különleges értékű templomok nélkül, amelyeket megfigyelni, lerajzolni, fotózni, védeni, szeretni, becsülni, róluk szépeket mondani, az idegeneknek tájékoztatást adni meg kell tanítani a gyerekeket.

Szeretettel kívánnak jó munkát a mindennapok múzeumpedagógiájához a résztvevő tanárok és a programokat szerető, másoknak is jó szívvel ajánló gyerekek.

Pap Béláné Veres Ildikó – múzeumpedagógus

Liptákné Czakó Ildikó – szakértő, pályázati referens

Báriné Krajnyák Szilvia – erdeiiskola-pedagógus

Múzeum? Pedagógia? Miért éppen múzeumpedagógia?

Iszonyatosan pajzán baki a Nagy Ő-ben, a 48 éves vállalkozónő olyat mondott Stohl András arcába, amitől még a stáb is elvörösödött

Itt a vége, Stohl András elsírta magát a kamerák előtt, iszonyatos vallomást tett a zárt ajtók mögött

Újabb fejlemények Egressy Mátyás eltűnéséről, megszólalt a búvár, elárulta a kegyetlen igazságot a túlélési esélyekről

Ennyi volt, súlyos változás jön a magyar kézilabda-válogatottnál a csalódást keltő Eb-szereplés után? A szurkolók ítéletet mondtak

Felnyitották Dobó István, az egri hős sírját, iszonyatos meglepetés érte a tudósokat, nem az volt benne, amire számítottak

Így néz ki 73 évesen Demszky Gábor, egykori főpolgármester, rá sem ismersz már?

Kvíz: igazi kihívás azoknak a magyaroknak, akik jól ismerik a hazájukat

Katonai parádé Moszkvában, kínos, de kikerülhetetlen pillanatokkal