„El kellett döntenem, megfagyok vagy éhen halok” – Hatalmas a szakadék a magyar nyugdíjasok között és a statisztika csak elfedi a valóságot

A csalóka statisztika fogságában

Amikor a KSH nyilvánosságra hozza a legfrissebb adatokat, a számok könnyen megtévesztik a felületes szemlélőt. A 2026 augusztusi jelentés alapján az átlagnyugdíj 264 386 forintra rúgott Magyarországon. Csakhogy a matematikai átlagot erősen felfelé húzzák a kiugróan magas, nemritkán milliós juttatások, így ez az érték nem ad hű képet a társadalom zömének helyzetéről.

A valóságot sokkal tisztábban mutatja a mediánérték, amelynél az érintettek fele kevesebbet, másik fele többet visz haza: ez mindössze 232 760 forint, ami több mint 32 ezer forinttal marad el az átlagtól. A Hóvége cikke szerint, a nyugdíjban és egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülő mintegy 2,28 millió ember körében a helyzet még borúsabb: a teljes ellátotti kör 57,1 százaléka a hivatalos átlag alatti összegből kénytelen kijönni nap mint nap.

Óriási szakadék az országhatárokon belül

Az anyagi biztonság mértéke erősen függ attól is, hogy az idős ember az ország melyik szegletében tölti a nyugdíjas éveit. Budapesten az öregségi nyugdíjak átlaga eléri a 311 136 forintot, míg Bács-Kiskun megyében mindössze 232 220 forintot mutat a statisztika. Ez a közel 79 ezer forintos eltérés döntő különbséget jelent a mindennapi megélhetésben.

A megyék szerinti öregségi átlagok jól tükrözik a belső törésvonalakat:

• Budapest: 311 136 Ft
• Fejér: 275 417 Ft
• Pest: 274 236 Ft
• Komárom-Esztergom: 271 779 Ft
• Veszprém: 263 286 Ft
• Győr-Moson-Sopron: 262 611 Ft
• Vas: 258 969 Ft
• Borsod-Abaúj-Zemplén: 256 750 Ft
• Heves: 255 118 Ft
• Baranya: 254 213 Ft
• Zala: 252 535 Ft
• Tolna: 251 730 Ft
• Nógrád: 247 233 Ft
• Hajdú-Bihar: 245 605 Ft
• Csongrád-Csanád: 244 694 Ft
• Somogy: 243 019 Ft
• Jász-Nagykun-Szolnok: 242 903 Ft
• Békés: 233 878 Ft
• Szabolcs-Szatmár-Bereg: 233 370 Ft
• Bács-Kiskun: 232 220 Ft

A keleti és déli megyékben nem ritka, hogy a fővárosi szinthez képest havi 60-70 ezer forinttal kevesebből kell kigazdálkodni a rezsit, miközben az alapvető élelmiszerek és a szolgáltatások árai nem mutatnak ekkora eltérést a boltokban.

Európai lemaradás és a vásárlóerő csapdája

A nemzetközi rangsor sem ad okot a büszkeségre: az Eurostat felmérései szerint az uniós havi bruttó öregségi átlagnyugdíj 1443 euró volt, miközben a magyar adat mindössze 511 eurónak felelt meg, ezzel a mezőny alsó harmadába szorultunk Bulgária és más kelet-közép-európai államok társaságában. Bár a vásárlóerő-paritás némileg enyhíti a nominális különbségeket a helyi árak eltérése miatt, a magyar nyugdíjak reálértéke továbbra is jelentősen elmarad a nyugat-európai színvonaltól.

Hús-vér sorsok a statisztika mögött

A hivatalos kimutatások nem képesek visszaadni azt a feszültséget, amivel a legkiszolgáltatottabbak szembesülnek hónapról hónapra. Egyik olvasónk budapest mellett lakó nagymamája közvetlen képet festett a mindennapok nehézségeiről:

Az én nyugdíjam 150 ezer forint, nem elég semmire. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lányommal élek, aki segít nekem beszerezni a gyógyszereimet, és van fedél a fejem felett. Azt érzem, hogy egyre rosszabb a helyzet, egyre drágább az élelmiszer, s főleg a gyógyszerek. Így is rengeteg pirulát szedek, van számos betegségem, s csak a gyógyszereim költsége olyan 40 ezer forint. El kéne mennem orvoshoz, de félek, sok olyan esetről hall az ember, hogy a kórházban nem volt megfelelő ellátás, ezért haltak meg. Reménykedem abban, hogy az új miniszterelnök tényleg betartja a szavát, s egy kicsivel több lesz a nyugdíj. El sem tudom képzelni, hogy valaki 30-50 ezer forintból éljen idős kora létére.

Még ennél is drámaibb helyzetben van egy másik megszólalónk, aki mindössze 70 ezer forintból gazdálkodik egyedülállóként:

– 70 ezer forint a havi keretem. Egyedül élek, a gyerekeim néha átjönnek, de ők sem a tehetősebb fajtából valók. Szó szerint hónapról hónapra élek. Borzasztóan nehéz ezt fenntartani, mert hihetetlenül drága az étel, mindig próbálom mindenből a legolcsóbbat venni, de hát annak tudjuk, milyen a minősége - nyilatkozta az idős hölgy.

Szívproblémáim vannak, ezért a gyógyszerekre is költenem kell egy fix összeget minden hónapban. Az unokám néha átjön, és főz nekem, de neki sincs mindig ideje egy öregasszonyt pesztrálni, és nem is várhatom el. Ja és még a számlákat el is felejtettem megemlíteni. A téli hónapokban inkább felöltözök, 3-4 réteget magamra húzok. Viszont az előző tél annyira hideg volt, be kellett kapcsolnom a fűtést, folyamatosan ment. Akkor nehéz volt az élelmiszerekre fordítani a pénzt. Tudja nehéz volt, hogy el kellett döntenem, megfagyok-e vagy éhen halok-e. De meg tudtam oldani. Néha el szoktam vállalni ilyen munkákat, elmegyek mosogatni például, abból összejön egy kis pénz, de az sem elég semmire, ilyen árak mellett. Ha nem lennének a gyerekeim és az unokám, valószínűleg már nem lennék itt.

A fenti történetek rávilágítanak a rendszer legégetőbb hiányosságára: miközben a makrogazdasági adatok tisztes növekedést mutatnak fel, a társadalmi védőháló alján rekedt idős emberek számára a fűtés és a napi betevő falat biztosítása még mindig mindennapos, emberfeletti küzdelmet jelent.

A TISZA-kormány 2027. januárjától 120 ezer forintra emeli az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, Magyar Péter miniszterelnök ebben a videóban beszélt erről részletesen: