„Ha már vér folyik” – egy gyermekvédelmi rendszer, amely maga is sebeket okoz

A magyar gyermekvédelmi rendszer állapotáról készült, 220 oldalas kormányzati jelentésből az elmúlt napokban számos súlyos adat nyilvánosságra került. A dokumentum azonban olyan konkrét eseteket és szakmai beszámolókat is tartalmaz, amelyek eddig jóval kisebb figyelmet kaptak. A Szociális és Családügyi Minisztérium Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárságának jelentése közel százórányi személyes beszélgetés, több száz oldalnyi beszámoló és javaslat, mintegy félezer szakemberrel történt találkozás, valamint 12 megye és 18 intézmény, illetve szakmai egység felkeresése után készült el. A dokumentum készítői szerint céljuk a rendszer valós állapotának feltárása és a legsúlyosabb problémák azonosítása volt. A jelentésben szereplő esetek között felmerül az alkalmatlan nevelőszülők hálózatok közötti mozgása, a nevelőszülők hálózatváltásának akadályozása, az információk elvesztése és a férőhelyhiány miatt egymástól messzire kerülő testvérek problémája is.

Forrás: Szociális és Családügyi Minisztérium gyermekvédelmi jelentése

A jelentés szerint előfordulhatott, hogy az egyik hálózat által alkalmatlannak ítélt nevelőszülőt egy másik mégis befogadta. Nevelőszülők arról is beszámoltak, hogy hálózatváltás esetén fenyegetésekkel vagy a náluk nevelt gyermek elvesztésével próbálták maradásra bírni őket. A dokumentum szerint emiatt akár bántalmazó vagy nem megfelelő gyermeknevelési képességű emberek is a rendszerben maradhattak. Az alkalmassági vizsgálatok függetlenségét is problémásnak ítélték, mert a férőhelyhiány és a hálózatok érdekei gyengíthették a szigorú szakmai szűrést.

Tíz nevelőszülő után speciális otthonba került egy gyermek, az előzményeit sem ismerték mindenhol

A Pest megyei tapasztalatokat összegző rész egy különösen súlyos esetet ismertet.

A szakemberek szerint a gondozási hely kiválasztásakor sokszor nincs elegendő információ a gyermek előéletéről és pszichés állapotáról. Ez olyan elhelyezéshez vezethet, ami nem felel meg a gyermek szükségleteinek, majd újabb gondozásihely-váltással végződik. A jelentés egy olyan gyermek példáját hozza fel, aki tíz nevelőszülő után került speciális otthonba. A teljes előzményekről a gyámhivatal rendelkezett információval, ez azonban nem volt közismert a gyermekkel dolgozó szakemberek körében. Vagyis a szakemberek nem feltétlenül ugyanazzal a tudással rendelkeztek arról a gyermekről, akinek a megfelelő elhelyezéséről és ellátásáról dönteniük kellett.

Forrás: Szociális és Családügyi Minisztérium gyermekvédelmi jelentése

Ugyanebben a Pest megyei részben a szakemberek azt is a rendszer súlyos látleletének nevezik, hogy egy időszakban több gyermeket sikerült örökbe adniuk, mint visszagondozni a saját családjába. A családokkal végzett munka a korábbi családgondozói munkakör megszűnése óta tovább gyengült.

Három különböző megyében tudtak csak elhelyezni testvéreket a férőhelyhiány miatt

Bács-Kiskun megyében a férőhelyhiány egyik különösen súlyos következményéről számoltak be. Folyamatosan mintegy 200 olyan gyermek elhelyezését próbálják megoldani, akinek nem találnak megfelelő gondozási helyet. Előfordult olyan eset is, amikor testvéreket csak úgy tudtak elhelyezni, hogy három különböző megyébe kerültek, ami súlyosan megnehezíti a kapcsolattartást és a testvérek közötti kapcsolat megőrzését. A szakemberhiány itt is komoly. Évente 430–450 szakértői vizsgálatot kell elvégezni, és erre mindössze két pszichológus áll rendelkezésre. Közülük az egyik teljes munkaidőben dolgozik, a másik pedig hetente egy napot segít szerződéses munkatársként, ami a terhelés többszöröse a jogszabályban meghatározott esetszámnak.

Egy gyermekvédelmi gyámhoz 52 gyermek is tartozhat, szabadság alatt is dolgozniuk kell

Pest megyében a gyermekvédelmi gyámok rendkívül magas esetszámokkal dolgoznak.Egy gyámhoz átlagosan 35–40 gyermek tartozik, de olyan munkatárs is van, akinek 52 gyámoltja van. A helyettesítés sem megoldott megfelelően, ezért a gyámok szabadság alatt is rendszeresen telefonálnak, külön díjazás nélkül. A dokumentum szerint havonta több ezer kilométert vezetnek, miközben akár másfél havi üzemanyagköltséget is nekik kell előre finanszírozniuk. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ellenben a gondozatlan várandósságok számának jelentős emelkedéséről derültek ki sokkoló tények. Míg korábban évente mindössze egy-egy ilyen esettel találkoztak, az előző évben 16 gondozatlan várandósságot azonosítottak. Több várandós csak a terhesség harmincadik hete után került a szolgáltatások látókörébe.

A jelentés ennek közelében külön megemlíti a szifiliszt is mint további egészségügyi és gyermekvédelmi kockázatot. Az ugyanakkor nem derül ki, hány fertőzött emberről van szó, ezért ebből esetszámra nem lehet következtetni. A felkeresett megyék közül háromban is szifiliszgócpontként írták le az adott térséget, több megyében pedig a gondozatlan terhességek arányának növekedését jelezték. Itt egyébként a pszichés ellátáshoz való hozzáférés is súlyos problémát jelent. Előfordult, hogy május elején csak novemberre lehetett pszichiátriai időpontot kapni, egy területen pedig hét településre mindössze egy pszichológus jutott. A nevelőszülői hálózathoz naponta 50–60 elhelyezési megkeresés érkezett, és körülbelül 95 százalékos feltöltöttséggel működött. A gyermekvédelmi központban pedig 33 álláshely volt betöltetlen, és több gondozási hely azért nem működött, mert nem volt elegendő dolgozó.

A 220 oldalas jelentésből kirajzolódó problémák messze túlmutatnak az országos statisztikákon. A férőhelyhiány, a szakemberhiány, az információáramlás hibái és az eltérő nevelőszülői gyakorlatok egymást erősítő problémákká váltak. 

A legsúlyosabb megállapítások mögött tragikus gyermeki sorsok állnak. De mire számíthatnak ezek a gyerekek, ha a rendszer segítség helyett tovább ront a helyzetükön?

Érdemes felidézni ezen a ponton, hogyan nyilatkozott korábban Orbán Viktor az állami gondozásban élő gyermekek helyzetéről:

„Szerintem az állami gondozásban lévő gyerekek ellátása rendben van. Lehetne jobb, de az rendben van, vállalható. Tehát a magyar állam azt tudja mondani, igen, a ránk bízott gyerekekkel tisztességesen bánunk, megfelelő helyen vannak, megfelelő körülmények között, és megfelelően fölkészített emberek foglalkoznak velük.”