Megáll az emberben az ütő attól, ami Az éhezők viadala forgatásának helyén, a Duna partján fogad

Az almásfüzitői timföldgyár története szorosan összefonódik a magyar iparosítás egyik legintenzívebb korszakával.

Az 1950-es években, a szocialista iparfejlesztés idején épült fel a Duna partján. A helyszín nem véletlen volt: a folyó biztosította a vízellátást és a szállítási lehetőségeket, ami kulcsfontosságú volt a timföldgyártáshoz. A gyár feladata az alumíniumgyártás alapanyagának előállítása volt, ami stratégiai jelentőségű iparágnak számított.

A termelés gyorsan felfutott. A következő évtizedekben a gyár folyamatosan bővült, és egyre nagyobb mennyiségben állította elő a timföldet. Ezzel párhuzamosan azonban nőtt a melléktermék mennyisége is: a vörösiszap.

Ezt az anyagot hatalmas tározókban helyezték el közvetlenül a gyár mellett. Akkoriban ez bevett gyakorlat volt, és kevesebb figyelmet fordítottak a hosszú távú környezeti következményekre. A tározók évről évre teltek meg, végül több millió tonna hulladék gyűlt össze a Duna közelében.

A gyár működése évtizedeken át stabil volt, de a rendszerváltás után minden megváltozott.

Az 1990-es évek elején a nehézipar jelentős része versenyképtelenné vált. A piac átalakult, a korábbi állami támogatások megszűntek, és a technológia is elavultnak számított. Az almásfüzitői timföldgyár sem tudott alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.

A termelés fokozatosan visszaesett, majd 1997-ben végleg leállt.

Ezzel azonban nem ért véget a történet, Az éhezők viadala szempontjából sem.

A gyár bezárása után hatalmas ipari terület maradt hátra, benne a vörösiszap-tározókkal. Ezek kezelése komoly kihívást jelentett. Ahelyett, hogy teljes körűen elszállították vagy semlegesítették volna az anyagot, inkább helyben próbálták stabilizálni.

Az évek során különböző rekultivációs megoldásokat alkalmaztak. A tározók egy részét lefedték, máshol más típusú hulladékot helyeztek el rajtuk, hogy megszilárdítsák a felszínt. Ez azonban újabb vitákat indított el, mivel sokan úgy vélték, hogy ezzel csak elfedik a problémát, nem pedig megoldják.

Közben maga a gyár területe is lassan lepusztult, urbexesek vadászterületévé vált, érdekesség, hogy Az éhezők vidalához is forgattak itt jeleneteket. Az urbexes megmutatja, hogy néz ki most az egykor dicső napokat megélt hely. Arra ő maga is felhívja a figyelmet, hogy még mindig veszélyes.

Képek az almásfüzitői timföldgyárról