
Kettényílt a Duna Magyarországon, bődületes dolog lóg ki a folyóból, a közepéig ér a látványosság
Olvass tovább...


Egészen elképesztő történet a világsztárról.
Ma szomorú hírre ébredt a magyar és a nemzetközi filmrajongó közeg. Hetvenéves korában elhunyt Tarr Béla, a világhírű magyar filmrendező, akinek munkássága alapvetően formálta át azt, ahogyan a mozgóképről, az időről és a film nyelvéről gondolkodunk.
Olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Werckmeister harmóniák vagy a Sátántangó, amelyek nemcsak a művészfilmes kánonban váltak megkerülhetetlenné, hanem jóval azon túl is hatást gyakoroltak.
Tarr filmjei lassúságukkal, radikalizmusukkal és következetes világképükkel új mércét állítottak fel, generációk gondolkodását alakították át a filmművészetről.

Olvass tovább...
A Sátántangó különösen legendás státuszra tett szert. A hét és fél órás film a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején fokozatosan kultikus művé vált, nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is.
Kevésbé ismert, de annál beszédesebb történet, amit egy Kovács Gellért nevű felhasználó osztott meg a saját oldalán, miszerint Brad Pitt is így találkozott vele. 2000-ben Budapesten forgatta Robert Redforddal a Kémjátszmát, megbetegedett, majd a hotelszobájában kapcsolgatva a köztévén futott bele a Sátántangóba.
A történet szerint végignézte, ráadásul igen mély benyomást tett rá a film - olyannyira, hogy később gondoskodott róla, hogy mindig legyen nála Tarr Béla-film VHS-en.

Olvass tovább...
Tarr Béla túlnőtt az alternatív kultúrán
A Brad Pittes történet jól mutatja Tarr Béla hatásának valódi léptékét. Filmjei nem könnyen fogyaszthatók, nem alkalmazkodnak a közönség elvárásaihoz, de annyira jellegzetesek és nagy hatásúak voltak, hogy képesek voltak átlépni a szűk szakmai közeget.
A híres rendező Gus Van Sant nyíltan hivatkozott rá, amikor a Gerry című filmjét készítette, egy időben pedig reális esély mutatkozott arra is, hogy Tarr valamely alkotása eljusson az Oscar-jelölésig.
Bár ez végül nem történt meg, életműve vitathatatlanul az egyetemes filmtörténet legkomolyabb dolgozatai közé tartozik.
A történet: