promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
 Durván lebukott, Brad Pitt a magyar köztévét nézte, nem akármelyik műsor volt a kedvence

Durván lebukott, Brad Pitt a magyar köztévét nézte, nem akármelyik műsor volt a kedvence

Borítókép:  Profimedia
Belföldi hírek
Kategória fejléc

Egészen elképesztő történet a világsztárról.

Fekete nap a magyar kultúrának

Ma szomorú hírre ébredt a magyar és a nemzetközi filmrajongó közeg. Hetvenéves korában elhunyt Tarr Béla, a világhírű magyar filmrendező, akinek munkássága alapvetően formálta át azt, ahogyan a mozgóképről, az időről és a film nyelvéről gondolkodunk.

Olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Werckmeister harmóniák vagy a Sátántangó, amelyek nemcsak a művészfilmes kánonban váltak megkerülhetetlenné, hanem jóval azon túl is hatást gyakoroltak.

Tarr filmjei lassúságukkal, radikalizmusukkal és következetes világképükkel új mércét állítottak fel, generációk gondolkodását alakították át a filmművészetről.

A leghíresebb film

A Sátántangó különösen legendás státuszra tett szert. A hét és fél órás film a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején fokozatosan kultikus művé vált, nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is.

Kevésbé ismert, de annál beszédesebb történet, amit egy Kovács Gellért nevű felhasználó osztott meg a saját oldalán, miszerint Brad Pitt is így találkozott vele. 2000-ben Budapesten forgatta Robert Redforddal a Kémjátszmát, megbetegedett, majd a hotelszobájában kapcsolgatva a köztévén futott bele a Sátántangóba.

A történet szerint végignézte, ráadásul igen mély benyomást tett rá a film - olyannyira, hogy később gondoskodott róla, hogy mindig legyen nála Tarr Béla-film VHS-en.

Tarr Béla túlnőtt az alternatív kultúrán

A Brad Pittes történet jól mutatja Tarr Béla hatásának valódi léptékét. Filmjei nem könnyen fogyaszthatók, nem alkalmazkodnak a közönség elvárásaihoz, de annyira jellegzetesek és nagy hatásúak voltak, hogy képesek voltak átlépni a szűk szakmai közeget.

A híres rendező Gus Van Sant nyíltan hivatkozott rá, amikor a Gerry című filmjét készítette, egy időben pedig reális esély mutatkozott arra is, hogy Tarr valamely alkotása eljusson az Oscar-jelölésig.

Bár ez végül nem történt meg, életműve vitathatatlanul az egyetemes filmtörténet legkomolyabb dolgozatai közé tartozik.

A történet: