Ez a Nobel-díjat nyert Krasznahorszkai László eredeti neve, hatalmas meglepetés fog érni

Az év egyik legnagyobb hírét jelentették ma be. 2025-ben Krasznahorkai László nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A svéd akadémia indoklása szerint az író "a létezés melankóliájának és szépségének egyedi, apokaliptikus víziójáért" érdemelte ki a legrangosabb elismerést. A világhírű szerzőről, akinek műveit évtizedek óta a legnagyobbak között tartják számon, keveset tudni a magánéletéről. Egy Friderikusz Sándornak adott, ritka, mélyinterjúban azonban olyan döbbenetes részleteket árult el az életéről, a családjával való kegyetlen szakításáról és a nevének titkáról, ami teljesen új megvilágításba helyezi a zseniális alkotót.

A sötétség vonzásában - alkohol és a zsarnoki természet

Krasznahorkai a beszélgetésben brutális őszinteséggel vallott élete legsötétebb periódusairól. Elmondta, hogy fiatal korában az elmúlás gondolata "minden reggel reális alternatíva volt" számára és egy időben annyit ivott, "mint minden rendes magyar". A helyzet annyira súlyossá vált, hogy íróbarátja, Mészöly Miklós lényegében "kimenekítette" őt Nyugat-Berlinbe, mert attól félt, hogy Krasznahorkai véget vet életének.

A világhírű író a párkapcsolatairól is megrázó dolgokat árult el, önmagát "nagyon zsarnokinak" nevezve.

"Velem csak olyan társ tud együtt élni, aki azt csinálja, amit én mondok" - mondta, hozzátéve, hogy a partnerei egy idő után "elpimaszodnak" és bele akarnak szólni a dolgaiba, amitől ő "nagyon-nagyon ingerült" lesz.

A családi drámák sem kerülték el. Kegyetlenül szakított a családjával, egy levélben tudatta velük, hogy ne keressék többé. Édesanyja pedig sosem tudta feldolgozni, hogy magára ismert az Ellenállás melankóliája című regényének egyik főszereplőjében, Pflaumné alakjában.

A név, ami egy titkot rejt

Az interjú talán legmegdöbbentőbb pontja az, amikor Krasznahorkai a nevének eredetéről beszél. A különlegesen hangzó, arisztokratikus csengésű név ugyanis nem eredeti, hanem egy felvett név, ami egy mély, történelmi sebet és egy család titkát hordozza.

Az író elmesélte, hogy apai ágon a család eredeti neve Korin volt, ami egy nem túl ritka szlovák név. A Horthy-korszakban Tótkomlóson élő nagyapja egy nap váratlanul eltűnt, majd egy papírral tért haza, amelyen az állt, hogy a család nevét Krasznahorkaira változtatták.

De miért volt erre szükség? Az író szerint a névváltás mögött a család szlovák-zsidó származásának elrejtése állt. A nagyapja így próbálta megvédeni a családját az egyre erősödő antiszemita légkörben. "Akkor az volt a fontos, hogy a szlovák eltűnjön. Azért nem a holokauszttal kezdődött a pogrom, mint népszokás" - fogalmazott az író, felfedve, hogy a ma ismert, világhírű név valójában egy kényszerűségből született álnév, egyfajta pajzs a történelem viharaival szemben.

A teljes beszélgetés olyan értékes, hogy kár lenne csak nüansznyi részleteket kiemelni belőle. Ugyan egy évvel ezelőtt készült, de még ma is nagyon érvényes. Sőt! Talán érvényesebb most, hogy az író elhozhatja az irodalmi Nobel díjat.