Veszélyes sugárzási szintről suttognak Nógrád vármegyében, az ok elképesztő

Ipari örökség a város szélén

Salgótarján múltja szorosan összefonódik a szén- és acéliparral. A pintértelepi salakkúpok ennek kézzelfogható emlékei: a város fölé magasodó két hatalmas halom a 19–20. századi ipari termelés melléktermékéből keletkezett.

Az erőműből származó salakot egy mélyedésbe hordták össze, és az idők során a halmok markáns kúppá formálódtak. Bár az erózió erősen alakította őket, ma is látványos tájelemként uralják a környéket. A kerítés, amely körbeveszi a területet, valójában az omlásveszély és a rongálás ellen védi a kúpokat - nem pedig a sugárzás miatt áll ott.

A sugárzó salakkúp legendája

A helyiek körében évtizedek óta él egy városi legenda: sokan hitték, hogy a salakkúpok sugárzást bocsátanak ki. Az elképzelés nem teljesen alaptalan, hiszen a salakot valóban használták építőanyagként az 1950-1970-es években, az pedig tényleg előfordult, hogy a belőle készült falak, födémek vagy panelblokkok magasabb gamma-sugárzást mutattak.

A radioaktivitás mértéke azonban mindig az alapanyag eredetétől és a beépítés módjától függött. Bár voltak esetek, amikor a sugárzási értékek a szokásosnál magasabbak voltak, ezek jellemzően nem jelentettek egészségügyi kockázatot.

Mit mutatnak a mérések ma?

A közelmúltban Barczi László saját sugárzásmérővel vizsgálta meg a pintértelepi salakkúpokat, adatait a „Salgótarján és csodálatos környéke” Facebook-csoportban tette közzé.

Az eredmények megnyugtatóak: a sugárzási értékek minden mérési ponton a normál tartományban maradtak. Egyetlen helyen mutatott a műszer 280 nSv/h értéket, de ez pillanatnyi ingadozásnak számít, és jóval a 500 nSv/h figyelmeztető küszöb alatt van.

forrás: nool