Kiszárad a Tisza, ha így folytatódik, óriási a baj a folyónál

Kritikus szintre süllyedt a Tisza vízszintje – Mit jelent ez a jövőre nézve?

Alacsony vízállás a Tiszán: történelmi mélypontok és következményeik

A Tisza középső szakaszán, különösen Tiszavárkony és Vezseny környékén, a vízállás ismét történelmi mélypontra süllyedt az idei évben, közelítve a 2022-es rekordalacsony szintet. A folyamatos csapadékhiány és hőhullámok következtében a nyári hónapokban a folyó több szakasza gyakorlatilag átjárhatóvá vált, ahol homokpadok és szárazulatok emelkedtek ki. Az alacsony vízállás nemcsak esztétikai látványosságokat eredményez, hanem komoly kihívásokat is jelent mind az ökológia, mind a mezőgazdaság, mind pedig a vízgazdálkodás számára.

Csökkenő vízhozam és kimerülő vízkészletek: hosszú távú kihívások

Az elmúlt negyven évben a Tisza vízhozama akár 46%-kal is csökkent, miközben a felszín alatti vízkészletek szintén kimerülőben vannak. A WWF Magyarország „Élő Folyók” programjának szakértője, Kajner Péter, felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatokat új alapokra kell helyezni ahhoz, hogy a növekvő szélsőséges időjárási körülményekhez igazodjunk. A hagyományos folyószabályozás és víztározás helyett a természetes vízmegtartási rendszerek és a vízi élőhelyek helyreállítása válhat kulcsfontosságúvá, hogy megőrizzük vízkészleteinket és fenntartsuk az ökoszisztéma működését.

Az alacsony vízállás és az ökológiai veszélyek

A Tisza árvizes és aszályos időszakokban egyaránt fontos szerepet játszik a környező területek vízellátásában és az élőhelyek fenntartásában. Azonban a folyó alacsony vízállása miatt idén is egyértelművé vált, hogy a jelenlegi rendszerek nem alkalmasak a szélsőséges aszályos időszakok kezelésére. Az ilyen időjárási szélsőségek, ahogyan az elmúlt években is tapasztalható volt, egyre gyakoribbá válnak az éghajlatváltozás következtében. A Közép-Tisza térségben például olyan alacsony a vízállás, hogy Vezseny és Cibakháza környékén szó szerint át lehetne sétálni a folyó egyes szakaszain. Ez azonban súlyos ökológiai problémákra hívja fel a figyelmet, hiszen az alacsony vízállás következtében a folyó oxigénszintje is csökken, ami komoly veszélyt jelent az élővilágra.

Természetes vízmegtartási rendszerek – a jövő kulcsa?

Kajner szerint hosszú távon a vízmegtartás és az ártér visszaállítása a természetes vízgyűjtőkbe lehet a megoldás. Az élőhely-rehabilitáció és a természetes vízmegtartási stratégiák képesek lehetnek tompítani az aszály hatásait és fenntarthatóbb vízgazdálkodást biztosítani. A Bereg például mintaterületként szolgál a WWF Magyarország számára, ahol az árvizek során visszatartott vizet tározókba irányítják, majd fokozatosan engedik vissza a talajba, hogy feltöltsék a felszín alatti vízkészleteket. Ez a módszer bizonyos fokú stabilitást nyújt, hiszen a víz nem folyik el azonnal, hanem a talajvíz-készleteket is segíti feltölteni.

Szükségszerű változások a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban

A folyómenti közösségek, gazdálkodók, valamint az ökológiai szakértők és döntéshozók egyetértenek abban, hogy az efféle megoldások terjedése nélkül nehéz lesz fenntartani a folyók vízhozamát és megóvni a felszín alatti vízkészleteket a jövő generációi számára. Az olyan közösségi programok, mint a helyi víztározók, vízgyűjtők kialakítása, a holtágak és az ártéri területek visszaállítása mind olyan eszközök, amelyek hozzájárulhatnak a hosszú távú vízgazdálkodás fenntarthatóságához és az ökoszisztéma helyreállításához.

A vízhiány társadalmi és gazdasági hatásai

A vízhiány miatt ma Magyarországon is egyre több gazdálkodási terület szenved, hiszen a csapadékos időszakok elmaradása miatt a mezőgazdasági termelés is egyre nehezebbé válik. A Tisza és más folyók esetében a gyorsan változó vízszintek miatt fontos lenne, hogy a kormány és a helyi hatóságok minél hamarabb lépéseket tegyenek a vízmegtartás, a talaj vízmegtartó képességének javítása, valamint a vízkivételi rendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében.

Az éghajlatváltozás hatásai és a felkészülés szükségessége

Az éghajlatváltozás hatásait már most is érzékelhetjük, és a Tisza példája jól mutatja, hogy a jövő kihívásaira már ma fel kell készülnünk. Ez a kérdés többé nem csupán vízügyi probléma, hanem egy olyan társadalmi kihívás, amely hatással van a természeti erőforrásokra, a gazdaságra és a mindennapi életre is. Az előrejelzések szerint a következő években tovább növekszik majd a száraz időszakok gyakorisága, ami miatt egyre sürgetőbbé válik a vízgazdálkodás korszerűsítése és a természetes vízvisszatartási megoldások alkalmazása.