Életet találtak távol a Földtől, ilyen élőlények élhetnek a távoli óceánbolygón

120 fényévre tőlünk – nyomokat találtak, amik életre utalhatnak

Létezik egy bolygó, amely 120 fényévre kering egy vörös törpecsillag körül. Távoli, elérhetetlen, mégis minden eddiginél közelebb hozhat bennünket az egyik legősibb kérdés megválaszolásához: vajon egyedül vagyunk az univerzumban? A K2-18b névre keresztelt exobolygó légkörében a kutatók egy különleges molekulát, dimetil-szulfidot (DMS) azonosítottak – ez a vegyület a Földön kizárólag tengeri eredetű mikroorganizmusok, elsősorban fitoplanktonok biológiai tevékenysége révén keletkezik.

A felfedezést a Cambridge-i Egyetem csillagászai tették, a James Webb űrteleszkóp segítségével. Az adatok elemzése során a DMS, illetve más, az élet jelenlétére utaló gázok – metán és szén-dioxid – is kimutathatók voltak a K2-18b sűrű légkörében. 

Fénytörésből bioszignatúra – hogyan működik az űrbéli „ujjlenyomat-vizsgálat”

Az eljárás lényege, hogy amikor a bolygó saját csillaga előtt halad át, a csillag fényének egy része átszűrődik a légkörén, és az így kapott spektrum alapján meghatározható, milyen anyagok vannak jelen az adott atmoszférában.

Az eljárás a korszerű csillagászat egyik legfontosabb eszközének számít– és a mostani eredmények minden eddiginél ígéretesebbek.

Hycean világok: az óceánok és a hidrogén

A tudós csapat által vizsgált égitest egy úgynevezett Hycean világ, melynek elnevezése a „hidrogén” és „óceán” szavak összevonásából született. Ez azt jelenti, hogy az adott bolygó felszínét nagy kiterjedésű víztömegek boríthatják, úgy, hogy a légköre hidrogén vegyületben gazdag.

A bolygó kétszer-háromszor nagyobb, mint a Föld, és 33 nap alatt kerüli meg saját csillagát – tehát évszakai, fényviszonyai, sőt az éghajlati rendszere is gyökeresen eltérhet a Földről ismert körforgásoktól és stabil mintázatoktól.

Bizonyíték az életre?

Ami igazán megdöbbentő, hogy a DMS jelenléte nem magyarázható semmilyen ismert geokémiai vagy abiotikus folyamattal – legalábbis a jelenlegi tudásunk szerint. A világűr biológiai szignálokra vadászó tudományos közösségében az ilyen molekulák megjelenése a legígéretesebb nyomok közé tartozik, amelyeket a földönkívüli élet keresése során figyelembe vesznek. Nem véletlen, hogy a űrkutatás következő éveiben kiemelt figyelem irányul majd erre a célpontra.

A kutatást vezető Nikku Madhusudhan professzor szerint az adatok 99,7%-os valószínűséggel utalnak biológiai eredetre – ez a tudományos közlés szigorú mércéje szerint is figyelemre méltó eredmény. 

Extrém környezet, rendkívüli életformák?

Bár még további vizsgálatok szükségességét mérlegelik, a bolygó felszínén uralkodó feltételek – például a Földön jelenlévő óceánok hőmérsékleténél melegebb víztömegek és a hidrogénben gazdag légkör – olyan környezetet jeleznek, amely akár élet fenntartására is alkalmas lehet.

Röviden olyan környezetet sejtetnek, ahol extrém körülményekhez alkalmazkodott élőlények is kialakulhattak. A földi példák – mint a forró mélytengeri kürtőknél élő organizmusok – azt mutatják, hogy az élet rendkívül sokféle formában képes fennmaradni

De vajon kik vagy mik élhetnek a K2-18b sötétkék mélységeiben? 

A válasz még homályos, de a jelek arra utalnak, hogy mikroszkopikus, vízi eredetű földönkívüli élőlények lehetnek a rejtély mögött. Olyan életformák, amelyek talán hasonlítanak a Föld tengereiben élő fitoplanktonokra, vagy épp egészen más biológiai törvényszerűségek szerint fejlődtek ki.

Az emberiség régóta keresi a választ, hogy létezhet-e élet a Földön túl. Most úgy tűnik, egy apró molekula a fény űrbeli lenyomatában lehet az első valódi bizonyíték, ami válaszul szolgálhat.