Ezért akarták betiltani az Üvöltő szeleket, ami most letarolta a magyar mozikat, sokkal sötétebb titkok rejtőznek mögötte, mint gondolnánk

Lázas izgalom és feszült várakozás előzte meg azt a produkciót, amely mostanra brutális erővel tarolta le a hazai mozitermeket

Az Üvöltő szelek legújabb feldolgozása hagy némi kivetnivalót maga után: Emerald Fennell rendezőnő egy olyan víziót tárt a közönség elé, amely fittyet hány a viktoriánus konvenciókra.

Emerald Fennell annyira bátran nyúlt a sztorihoz, hogy a közönség egy része már a bemutató előtt a tiltólistáért kiáltott, mert tartottak a film nyers és megalkuvást nem tűrő stílusától.

Kísérteties vágyak és tiltott kéj: az Üvöltő szelek botrányos feldolgozása, amely miatt már szinte a betiltást követelik

A történet középpontjában a végzetes vonzalom áll, ahol Jacob Elordi alakítása félelmetes intenzitással fokozza a hangulatot. A pszichológiai dráma a főszereplőt romantikus hős helyett egy abuzív, bosszúszomjas karakterként ábrázolja, akit Jacob Elordi félelmetesen és kiszámíthatatlanul kelt életre.

Bár a kritikusok egy része vitatja a szereposztást, a Heathcliffet alakító Jacob Elordi karizmája és játéka tagadhatatlanul elcsavarta a nézők fejét. Fennell rendezése az őszinte érzelmekre és a testi vágyakra koncentrál, félredobva a társadalmi béklyókat. A történet fókuszába a nyers fizikai vonzalom és a felfokozott szexuális töltet került, amit a korábbi verziók gyakran szemérmesen elhallgattak. A mostani feldolgozás teljesen lecsupaszította és cenzúrázatlanul mutatta meg, mire képes a kontrollálatlan szenvedély, ha az irodalmi konvenciók helyett a gátlástalan emberi ösztönök veszik át az irányítást.

Irodalmi klasszikus kontra modern provokáció: Mi áll az Üvöltő szelek körüli példátlan indulatok mögött?

A botrány oka egyszerű: a rendezőnő, Emerald bátran nyúlt bele az irodalmi alapvetésbe, és a romantikus jeleneteket a megszállottsággal váltotta ki. Emerald Fennell adaptációja szinte mindent feláldozott azért, hogy a történetet egyetlen, fűtött és "fojtogató" szerelmi viszonnyá szűkítse le. 

A Cinema City termeiben látható produkcióban a nézők ugyan felfedezhetik a lassabb, romantikusabb pillanatokat, de alapvetően egy modern tempójú, pszichológiai thriller és dráma keverékének lehetnek tanúi, amely Emily Brontë regényének kíméletlenebb, eddig elhallgatott rétegeit fejti fel. Emerald Fennell adaptációja szándékosan rúgja fel a műfaji szabályokat: a középpontba a bosszúvágyat és a toxikus megszállottságot helyezte, háttérbe szorítva a klasszikus románcot.

Jacob Elordi és Margot Robbie párosa között szikrázik a levegő, még ha ez a kapcsolat inkább mérgező, mintsem szívmelengető. Aki a hagyományos kosztümös hangulatot keresi, csalódni fog, mert ez a film alapjaiban forgatja fel az előzetes várakozásokat.

Mint ahogy egy külföldi portálon is írták, a kritikák megosztóak:

“.....valami, amit félredobtak a korszellemnek megfelelő BDSM, szexuális utalások és bentlakásos iskolai tojásos csínytevések kedvéért”

“...számomra olyan érzés volt, mint egy két óra tizenhat perces parfümreklám egy felvizezett Tim Burton-stílusú illathoz”

“Van valami felháborító az Üvöltő szelek politikai tartalmának lecsupaszításában…”

“...ez az adaptáció jó néhány intő jellel érkezett, Margot Robbie szerepeltetésétől kezdve – aki egyszerűen túl öreg, hiszen Cathy egy tinédzser –, egészen Jacob Elordiig, aki egyszerűen túl fehér…”

A Cinema City nézőinek maguknak kell eldönteniük, hogy egy zseniálisan újragondolt produkcióra vagy egy hiteltelen, üres látványosságra ülnek-e be.

Botrány a viktoriánus korban: A könyv, amitől rettegtek

Bár Emily Brontë regényét ma már kötelező klasszikusként tanítják, 1847-es megjelenésekor valóságos sokkot váltott ki a közvéleményből. A kortárs kritikusok nemes egyszerűséggel „visszataszítónak”, „morbidnak” és „túlságosan durvának” bélyegezték az alkotást. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a történet fittyet hányt a viktoriánus kor erkölcsi normáira: a fizikai erőszak és a pszichológiai kegyetlenség ilyen nyers ábrázolása példátlan volt, pláne úgy, hogy a szerzőről később kiderült, nő.

A kötetet ugyan formálisan soha nem vonták ki teljesen a forgalomból, de számos könyvtár és iskola korlátozta az elérhetőségét, vagy egyszerűen levette a tantervről a „nem megfelelő” tartalma miatt. A kritikusok úgy vélték, a karakterek erkölcsi kétértelműsége és a kontrollálatlan szenvedély rossz példát mutat az olvasóknak.

Provokációból klasszikus

A könyv története hűen tükrözi azt a vadságot, amit a mostani filmadaptáció is igyekszik visszaadni. Az üvöltő szelek ugyanis nem egy szelíd romantikus mese, hanem egy provokatív szöveg, amely évszázadok óta polarizálja az olvasótábort. Az a tény, hogy egykoron majdnem betiltották, csak még inkább aláhúzza azt a sötét és elemi erőt, ami miatt Emerald Fennell is úgy döntött: ideje leporolni a konvenciókat, és megmutatni a történet kíméletlen, cenzúrázatlan arcát.

Az alábbi videóban az Üvöltő Szelek előzetese látható, a Cinema City termekben pedig már február 12-tól vetítik: