Primitív összjáték, vándorcirkusz csőcselék: a magyar fociválogatott otromba kritikát kapott már az indulásnál

A magyar fociválogatott 1938 és 1968 között élte fénykorát, hiszen az 1938-as és 1954-es világbajnokságokon ezüstérmesként végzett, illetve ebben az időszakban egy Eb-bronzérmet, valamint három olimpiai aranyat is nyert.

Azóta inkább a „futottak még” kategóriába tartozunk, a mélypontot pedig kétségkívül az 1986-os mexikói világbajnokság betlije jelentette. Csoportelsőként jutottunk ki a vb-re, ahol titkos esélyeseknek számítottunk, ám a szovjetek elleni 0:6 kijózanító pofonként hatott.

De milyen volt vajon az indulás, emlékszik erre bárki? A magyar labdarúgó-válogatott 1902. október 12-én játszotta legelső nemzetközi mérkőzését, mégpedig Ausztria ellen – a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) alig másfél évvel korábban alakult meg.

A találkozóról a Sport-Világ című hetilap számolt be, ráadásul két oldal terjedelemben, ami nagy dolognak számított, hiszen akkoriban a foci még nem volt az a népszerű sportág, mint manapság. A tudósító sem akárki volt: Hajós Alfréd, aki 1896-ban két olimpiai aranyérmet is nyert úszásban az első újkori játékokon, Athénban.

Hajós nem légyként került a levesbe, hanem – és ezt alighanem kevesen tudják – a nemzeti fociválogatott csapatkapitánya is ő volt. És emellett még játékvezető, sportvezető, valamint építészmérnök, és utóbbi minőségében olyan híres épületek fűződnek a nevéhez, mint a debreceni Aranybika Szálló, az UTE-stadion, a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda vagy a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő.

A fociválogatott 5:0 arányú súlyos vereséget szenvedett a bécsi Práterben a „sógoroktól”, a fiaskót maga Hajós is elismerte. Sőt önostorozásba fogott a Sport-Világ lap hasábjain, mondván, a csatársor játszott a leggyengébben, nem volt semmi harmónia a játékosok közt,

„Pokorny-Buda-Hajós egyáltalán nem tudták megérteni egymást.”

A 24 éves csapatkapitány nem is annyira a vereséget, mint annak mértékét sajnálta. Véleménye szerint 2-3 gólos különbség fejezte volna ki leghívebben a két csapat közti különbséget, de a foci már csak ilyen volt akkor is, nincs benne sok igazságosság.

„Összjátékuk oly primitív volt, hogy méltán jegyezte meg egy bécsi lap hétfői referádájában a magyar csapat kombinácziójának szegényes voltát”

– ismerte el a magyar sportoló és tudósító.

A meccset egyébként 500 néző tekintette meg a helyszínen, ami (Hajós szerint) „nagyszámú s jobbfajta publikumnak” számított. Voltak köztük szép számmal magyarok is. A váratlan érdeklődés talán annak volt köszönhető, hogy Bécsben minden alkalmat megragadtak a sportesemény promótálására.

„A pályaudvar előtt várt egy nagy angol vadászkocsi, melynek tetejét magyarjaink elfoglalták… Óriási kerülő úton a legforgalmasabb utczákon vitték a Magyar Szövetség representativ csapatát, mint valami vándorcirkusz csőcseléket, óriási feltűnést keltve mindenütt”

– mutatott rá Hajós arra, hogy szerinte túlságosan is nagy felhajtást csaptak az osztrákok.

Ilyen volt Hajós Alfréd focistaként: