Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Sikoly-kritika: ez lesz a kedvenc horrorfilmed?

Sikoly-kritika: ez lesz a kedvenc horrorfilmed?

Zene, Film & Kultúra

Sikoly-kritika: ez lesz a kedvenc horrorfilmed?

Zene, Film & Kultúra

Helmeczi Benjamin 20:20

Bemutatták az új Sikoly filmet, ami egyszerre lett folytatás és reboot, de vajon tényleg olyan jól sikerült, mint mondják? Spoilermentes kritika.​

A Sikoly mindig is különleges film volt az életemben, hiszen 6 évesen ez volt az első horror, amit láttam. Azóta nagy szerelmese vagyok a franchise-nak, bár eleinte nem értettem még, miben is rejlik ennek a szériának a szépsége. Ugyan az eddigi folytatások közül egyik sem ért fel az eredeti szintjéhez, minden hibájukkal együtt meg tudtak maradni szórakoztató slasher-nek. 2015-ben aztán meghalt a franchise Atyja, Wes Craven, így aztán a Sikoly sokáig a fiókban várta, hogy valaki egyszer újra leporolja.

Most 11 évvel a 4. rész után elkészült az első Sikoly-film, ami Craven nélkül, valamint a széria másik alapítója, Kevin Williamson forgatókönyve nélkül született meg (Kevin Williamson csupán executive producerként jegyzi a projektet - a szerk.), és bár a végeredmény valóban méltó Wes hagyatékához, és illatozik a tisztelettől, amivel a készítők a szériához nyúltak, azért mégiscsak feltevődik a kérdés: tényleg olyan jó lett, mint ahogy mondják, vagy van itt valami, ami mellett a legtöbb ember figyelme elsiklott?

A történet hivatalos leírása szerint huszonöt évvel azután, hogy Woodsboro csendes kisvárosát brutális gyilkosságsorozat rázta meg, egy új gyilkos ölti magára a maszkot, hogy egy csapat tinédzsert kiszemelve felszínre hozza a település véráztatta múltjának titkait.

Kétség sem fér hozzá, hogy az új Sikoly fürdőzik az erényekben. A széria előző darabjaihoz hasonlóan a 2022-es etap is meg tudott maradni egy szórakoztató tinihorror-slashernek, amilyennek mindig is szerettük. A franchise továbbra is pimasz módon mutat rá a mai kor idióta trendjeire, reflektál a toxikus rajongásra, gúnyt űz a kreativitás hiányától szenvedő Hollywood-ból, kifigurázza az elmúlt évek horrorfilmjeit, aztán nem gyáva saját magát is szembe köpni, végül, de nem utolsó sorban pedig új szabályokat fektet le, hogy hogyan éljük túl egy sorozatgyilkos ámokfutását, és hogyan derítsük ki, ki a gyilkos.

A Sikoly alkotói ahelyett, hogy egy mezei folytatást készítettek volna, újra elővették az eredeti, 1996-os első rész sztoriját, majd fogták, és átrakták 2022-be. Bár ahogy az alkotók a filmen keresztül ezt ki is mondják, ezzel a requellel (olyan folytatás, ami voltaképpen az eredeti film újragondolása - a szerk.) az volt a céljuk, hogy új ötletet adjanak Hollywood-nak, valójában semmi újjal nem szolgáltak, hiszen ha belegondolunk, ugyanebbe a kategóriába tartozik a Star Wars: Az ébredő Erő, ami amellett, hogy egy folytatása volt George Lucas hatrészes saga-jának, valamilyen szinten újragondolta az Egy új reményt. A Sikoly is visz némi újítást, frissítést a történetbe, de éppen csak annyit, amire a telefoncsörgésre is összerezzenő, „nem szeretem a horrorfilmeket és a vért, de mivel kritikus vagyok, bevállalom a Sikoly-t is” kaliberű újságírók, és a smúzolós vetítésre meghívott influenszerek azt mondják, hogy az új Sikoly már most az év legjobb horrorfilmje, és az első rész után a legjobban sikerült darab.

Való igaz, összességében ismét egy rendkívül szórakoztató Sikolyt kaptunk, ami egyrészt kiszolgálja a műfaj szerelmeseit, nem beszélve a széria rajongóiról, de nem mehetek el amellett, hogy ez is csak egy biztonsági játék, ami gyakorlatilag egy az egyben lenyúzta az 1996-os eredeti film bőrét, kicsit dizájnosította, majd magára öltötte, és most abban tetszeleg a mozikban.

A régi karakterek jellemét átültette más figurákba, kaptunk többek között egy új Sidney-t, akihez a film legérdekesebb szála kötődik, és egy új Randy-t, aki szó szerint a rég elhunyt Randy rokona, és ugyanolyan horrorfilmes megszállott, mint Jamie Kennedy karaktere. Nyilván kellettek olyan fiatal generációs színészek, akik átvehetik a stafétát a régi szereplőktől, viszont egyelőre nem érzem azt, hogy egyedül elegendő húzónevek lennének egy esetleges folytatáshoz, vagy egy új trilógia második etapjához. Éppen ezért kellett visszahozni Neve Campbell-t, Courteney Cox-ot, és David Arquette-t, akik szerencsére nem csak egy-egy cameo erejéig teszik tiszteletüket, hanem elég tisztességes epizódszerepet kaptak a történetben. A történetben, ami annyira kiszámítható, hogy szinte másodpercre meg tudjuk mondani, mikor mi fog történni, és kivel.

Ez a kiszámíthatóság az új Sikoly legnagyobb hibája, ami pontosan annak tudható be, hogy az alkotók úgy akartak nosztalgiázni a széria rajongóival, hogy újrázták az eredeti filmet. Akik betéve tudják már az eddigi részeket - főleg az elsőt -, azoknak jóformán semmilyen meglepetéssel nem fog szolgálni ez a requel, inkább csak elmondhatják, hogy megnézték az 1996-os Sikoly 2022-es, felturbózott változatát, amiben több dramaturgiai baromság van, mint az összes horrorfilmben együttvéve, és tele van olyan komolyan vehetetlen elemekkel, amivel mondjuk drámaiságot akartak vinni a történetbe, de inkább csak röhejes lett. A régi karaktereket ostoba veteránoknak írták meg, akik semmit sem tanultak az előző gyilkosságsorozatokból. Ez hatványozottan igaz Dewey-ra, akinek az egész karaktere vissza lett alacsonyítva egy lecsúszott pancserré, és aki nyugodtan be is állhatna rohamosztagosnak, mert a hosszú, gyilkosokra vadászós évek alatt még mindig nem tanult meg normálisan lőni.

Az új Sikoly persze rengeteget ad a nosztalgia terén, és a sok brutalitással és kreatív vérontással igyekszik megnyerni az új generációs nézőket is, viszont ijesztegetésben semmivel sem akar több lenni, mint az elődjei. Több olyan véleményt olvastam, ahol kiemelték, hogy az új rész sokkal ijesztőbb lett, mint az előző részek, de valójában pont azt a folyamatos szivatásra építő parafaktort alkalmazza, amit eddig is; úgy látszik, egy hűtőajtó nyitogatása már valakinek rémálmokat okoz.

Összességében az új Sikoly egy élvezhető, szórakoztató darab lett, amivel az alkotók méltó módon tisztelegnek Wes Craven hagyatéka előtt, és amivel bizonyos mértékben új életet leheltek egy haldokló, népszerű franchise-ba. Mint a széria szerelmese, bízom benne, hogy nem utoljára láthattunk Ghostface-féle hentelést nagyvásznon, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik eddig is imádták a Sikoly-t, azok ezt a részt is szeretni fogják; ha más miatt nem is, legalább azért, mert kaptunk egy új Sikoly-filmet. A lehetőség adott, hiszen a film lezárása magában hordoz egy igen érdekes, már-már beteges ötletet a folytatásra, de ez nagyban függ az idei rész sikerétől.

Hogy az új Sikoly lesz-e a kedvenc horrorfilmem, kizártnak tartom, és nem tudok csatlakozni ahhoz a táborhoz sem, akik szerint ez a legjobban sikerült rész az eredeti film óta, de hálásak lehetünk az alkotóknak, hogy visszatérhettünk Woodsboróba, és ismét felcsendülhetett a jól ismert kérdés:

Melyik a kedvenc horrorfilmed?

Borítókép: Wallpaper Cave