Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Kényelmetlen utazás egy zseni elméjében – A befejezésen gondolkozom-kritika

Kényelmetlen utazás egy zseni elméjében – A befejezésen gondolkozom-kritika

Zene, Film & Kultúra

Kényelmetlen utazás egy zseni elméjében – A befejezésen gondolkozom-kritika

Zene, Film & Kultúra

Baranyecz János 19:33

Az Oscar-díjas Charlie Kaufman hozott nekünk egy igazán elgondolkodtató, mély filmet – csupán az a baj, hogy a gödör alján nem kincset találunk, hanem unalmat, szenvedést és öncélú művészkedést.

Sosem volt egyszerű eset az Adaptáció, Egy makulátlan elme örök ragyogása és többek között A John Malkovich menet forgatókönyvírója, Charlie Kaufman, de az utóbbi években kifejezetten szabadjára engedte magát. Az Anomalisa bukása után öt évvel elkészítette A befejezésen gondolkozom című alkotást, amit ő maga rendezett, és a Netflixnek hála már mindenki láthatja.

A történet szerint egy fiatal lány vidékre utazik a pasijával, hogy megismerhesse annak szüleit, de ott elég különös dolgok történnek, amik miatt megkérdőjelezi a kapcsolatukat, és lényegében önmagát is.

A főszerepben Jessie Buckley (Csernobil) illetve Jesse Plemons (Breaking Bad – Totál szívás) látható, de feltűnik mellettük Toni Collette (Örökség) és David Thewlis (Hét év Tibetben) is. Tehetséges színészeket sikerült összerántania Charlie Kaufmannak, hogy megfilmesítse Iain Reid könyvét, de közben elkövette azt a végzetes hibát, hogy egyáltalán nem gondolt az átlagos nézőkre.


Kép: Jessie Buckley A befejezésen gondolkozom című filmben / via fashion.trendolizer.com

A rendező szépen felépíti a feszültséget a rettenetesen kényelmetlen, hosszú, idegtépő jelenetekkel, amik után azt hinné az ember, hogy egy jó kis pszichológiai horror lesz a jutalmunk egy ütős, erőszakos meglepetés után, de sajnos nem így lett. Helyette inkább átcsapott felesleges művészkedésbe, és fennkölt szimbólumokkal támadott meg minket, hátha attól butának érezzük magunkat – ez pedig be is vált neki.

Charlie Kaufman összezavart minket az amúgy szép, fantáziadús megvalósítással, miközben elérte, hogy végigszenvedjük az érdektelen, mű párbeszédeket, hogy a végén kiszúrja a szemünket egy csalódást okozó, szürreális befejezéssel, amit még a minimális csavar sem ment meg.

Rengeteg potenciált rejtett a történet, hogy egy tényleg jó, izgalmas horrort/thrillert kapjunk, de ez végig csak átverés volt, hogy a filmkészítő megmutathassa, mekkora művész is ő valójában. Pedig régen értett az egyszerű emberek nyelvén is, de ebben az esetben egy pillanatig sem akarta, hogy mindenki befogadja az alkotását – neki most elég volt az is, hogy nem értjük.


Kép: Jesse Plemons, Jessie Buckley, Toni Collette és David Thewlis A befejezésen gondolkozom című filmben / via tvguide.com

Pedig nem bonyolult, hiszen a válaszok ott vannak a szemünk előtt, de mire odaéérünk hozzájuk, már elfelejtettük a kérdéseket, amik amúgy sem váltak fontossá. Hiába a példás színészi alakítások, ha egyik karakterrel sem jó együtt lenni, így akármennyire is szeretnénk kedvelni ezt a művet, az alkotó direkt megnehezíti a dolgunkat az ehhez hasonló döntéseivel.

A befejezésen gondolkozom lehet, hogy az elvont művészfilmek kedvelői szerint zseniális, hiszen hatásosan illusztrálja a szorongást, félelmet, bizonytalanságot és az elvesztegetett életet – de még így is kevés ahhoz, hogy jó, vagy esetleg értékes élményt nyújtson, mivel egy merő kellemetlenség és gyötrelem az egész, ami egyáltalán nem hálálja meg a befektetett időt és energiát.

Ettől függetlenül az alapból zseniális Charlie Kaufman munkája hatással van a nézőre, de az biztos, hogy hangulat kell hozzá. Nem egy könnyen emészthető mű, viszont vannak olyanok, akik kifejezetten élvezik az ilyen utazásokat, és nincs szükségük arra, hogy a szájukba rágják az alkotás értelmét, mondanivalóját – néha elég csupán érezni azt, akármennyire is furcsa.

Borítókép: A befejezésen gondolkozom / via indiewire.com