Világító köd lepett el egy partmenti kisvárost, többen is meghaltak

A 80-as években igazi horror klasszikusok születtek, amik közül többet is a zseniális John Carpenternek köszönhetünk. A Halloween után két esztendővel megcsinálta A ködöt, amit nem csupán rendezett, de a zenéjét is ő szerezte. Az évek alatt pedig kiderült, hogy ez egy elég jó kombinációnak számít, hiszen a mester pontosan tudta annak idején, hogy mi kell a közönségnek.

Kereken 1980-ban jött ki A köd című alkotás, ami egy partmenti kisváros, Antonio Bay sötét múltjáról rántja le a leplet, miközben egy gyilkos köd hoz halálos ölelést az ott lakók számára.

Az egész filmnek megvan a tipikus rémmese hangulata, ami egy horrornál mindig pluszpontot jelent, hiszen kihozza belőlünk a gyerekkori borzongás érzését, mint mikor a tábortűz mellett meséltük egymásnak a félelmetes történeteket, majd nem mertünk egyedül elmenni pisilni.

John Carpenter fantasztikus zenéje pedig rátesz pár lapáttal erre a félelemre, hiszen a vészjósló dallamai tökéletesen illeszkednek az alapból egyszerű, de annál jobban működő történethez, amit szerencsére nem is húznak túlzottan sokáig, így végig izgatottan tudjuk nézni a történéseket, amikben még a fiatal Jamie Lee Curtist is láthatjuk.

Kép: A köd (1980) / imdb.com

Itt nem a karakterekbe, vagy a párbeszédekbe fogunk beleszeretni, hanem az összetéveszthetetlen hangulatba, és a köd hidegen, halálosan hömpölygő jelenlétébe, ami végig feszültséget okoz, akármennyire is érezni egyes jeleneteknél a technikai határokat.

Kellemesen hátborzongató az alapkonfliktus is, ami miatt tényleg egy megelevenedett rémtörténetnek tűnik az egész, manapság pedig nagyon ritka az ilyen. És talán pontosan ettől olyan különleges A köd, hiszen a készítők tudták, hogy csak egy „spooky” kis filmet akarnak készíteni, ami nem a vérfröcsögésről, meg az agyatlan gyilkolásról szól, hanem az izgalmas, karfát markoló félelemről.

Hiszen hová is menekülhetne az ember egy olyan dolog elől, ami bárhova képes beférkőzni?

Természetesen van azért benne pár kemény haláleset is, de inkább a feszültség van főszerepben, és szinte hihetetlen, hogy ezt annak idején pár lámpa, meg füstgép segítségével érték el annyira meggyőzően, hogy most, 40 évvel később is simán be tud szippantani minket az alkotás.

Nem is kérdés, hogy A köd egy igazi mestermű, amit a műfaj rajongóinak szinte kötelező megnézni, ha látni akarják, hogyan lehet egy egyszerű, de nagyszerű ötletet úgy megvalósítani, hogy évtizedekkel később is elkápráztassa az embereket.

Persze, úgy is kell nézni, hogy ez nem egy mai film, de akkor is lenyűgöző, hogy mire volt képes John Carpenter szinte aprópénzből, csupán kreativitást használva.