Tudja, hogy mi történt 352. december 25-én?

Az újságíró-szerkesztő kollégák közül Tuser és Arday kartársak azok, akik tudtommal hagyományos értelemben is vallásosak, nem csupán megkeresztelt keresztények, mint mi, többi gyaurok. De talán még ők sem tudják, hogy mi történt 352. december 25-én. Önök tudják? Lássuk!

Ami december 25-ről legtöbbünknek beugrik, az az, hogy karácsony van, Jézus születésének az ünnepe, ekkor ér véget az adventi időszak, s a karácsonyi böjt is. A keresztény dogma egyik legfontosabb pillére Jézus Krisztus, születésének előzményeit, s magát az eseményt Lukács és Máté evangélisták leírásából ismerjük, melyet szájhagyomány alapján rögzítettek. A 325-ös nicaei zsinaton kimondták, hogy Jézus emberi és isteni egyszerre, és egylényegű az Atyával. A karácsony napja is ekkor került 25-re. Viszont pápai határozat csak 350-ben nyilvánította a Megváltó születésnapjává december 25-öt, I. Gyula döntött így. Más források elődjének, Szent Márknak tulajdonítják a döntést. A római birodalomban a pogányok ezen a napon a napisten születésnapját ünnepelték. (Az ortodoxok és az örmény katolikusok január 6-án ünneplik Jézus születését.)

Csak sejteni lehet, de a kutatók valószínűsítik, hogy sok keresztény az aranyos, vagy angyalmisét már ezekben az évtizedekben is 25-én tartotta, feljegyzés viszont nincs róla.

Az első dokumentált karácsonyi, vagyis december 25-i miséről Kr. u. 352-ből maradtak fenn írásos dokumentumok. Ez év májusában nevezték ki 36. pápának II. Libériuszt, vagyis az ő időszakától mondhatjuk biztosan, hogy volt karácsonyi mise a keresztény templomokban.

Már ekkor is élt a hiedelem, miszerint az éjszaka legtitokzatosabb pontja az éjfél, így a hagyomány szerint ekkor kezdődik a karácsonyi mise. A négy karácsonyi mise közül (előesti, éjszakai, hajnali, ünnepi) a katolikus egyházi előírások szerint az egyiken kell részt venni. A pápa december 25-én délben a Szent Péter téren adja Urbi et orbi áldást, vagyis szól Rómához és a világhoz több mint 50 nyelven.

Sok népi szokás kötődik az éjféli miséhez, például ilyenkor magukkal vitték az emberek a templomba a lucaszéket, melyre feállva felismerték a boszorkányokat. A miséről hazatérve sokan fogyasztanak ünnepi ételeket – napjainkban is, s évszázadokon át a pásztorok a mise végeztével látogatták meg a betlehemet.

A szokások szerint éjfél előtt mákos tésztát, lencsét, aszalt szilvát, diót, almát, mézet ettek a hívők, utána pedig már húsos ételeket, halat, sajtot, kolbászt, és sonkát is fogyaszthattak.

A cikk megírásához segítségül hívtuk a Magyar Kurírt és a Katolikus Lexikont.

(Gaba)