Ami december 25-ről legtöbbünknek beugrik, az az, hogy karácsony van, Jézus születésének az ünnepe, ekkor ér véget az adventi időszak, s a karácsonyi böjt is. A keresztény dogma egyik legfontosabb pillére Jézus Krisztus, születésének előzményeit, s magát az eseményt Lukács és Máté evangélisták leírásából ismerjük, melyet szájhagyomány alapján rögzítettek. A 325-ös nicaei zsinaton kimondták, hogy Jézus emberi és isteni egyszerre, és egylényegű az Atyával. A karácsony napja is ekkor került 25-re. Viszont pápai határozat csak 350-ben nyilvánította a Megváltó születésnapjává december 25-öt, I. Gyula döntött így. Más források elődjének, Szent Márknak tulajdonítják a döntést. A római birodalomban a pogányok ezen a napon a napisten születésnapját ünnepelték. (Az ortodoxok és az örmény katolikusok január 6-án ünneplik Jézus születését.)
Csak sejteni lehet, de a kutatók valószínűsítik, hogy sok keresztény az aranyos, vagy angyalmisét már ezekben az évtizedekben is 25-én tartotta, feljegyzés viszont nincs róla.
Az első dokumentált karácsonyi, vagyis december 25-i miséről Kr. u. 352-ből maradtak fenn írásos dokumentumok. Ez év májusában nevezték ki 36. pápának II. Libériuszt, vagyis az ő időszakától mondhatjuk biztosan, hogy volt karácsonyi mise a keresztény templomokban.
Már ekkor is élt a hiedelem, miszerint az éjszaka legtitokzatosabb pontja az éjfél, így a hagyomány szerint ekkor kezdődik a karácsonyi mise. A négy karácsonyi mise közül (előesti, éjszakai, hajnali, ünnepi) a katolikus egyházi előírások szerint az egyiken kell részt venni. A pápa december 25-én délben a Szent Péter téren adja Urbi et orbi áldást, vagyis szól Rómához és a világhoz több mint 50 nyelven.
Sok népi szokás kötődik az éjféli miséhez, például ilyenkor magukkal vitték az emberek a templomba a lucaszéket, melyre feállva felismerték a boszorkányokat. A miséről hazatérve sokan fogyasztanak ünnepi ételeket – napjainkban is, s évszázadokon át a pásztorok a mise végeztével látogatták meg a betlehemet.
A szokások szerint éjfél előtt mákos tésztát, lencsét, aszalt szilvát, diót, almát, mézet ettek a hívők, utána pedig már húsos ételeket, halat, sajtot, kolbászt, és sonkát is fogyaszthattak.
A cikk megírásához segítségül hívtuk a Magyar Kurírt és a Katolikus Lexikont.