Megérkezett a legújabb Above & Beyond dal

Masszív hangzás, égbe emelő dallamok, gyönyörű vokál, mi másról is beszélhetnék, mint egy Above & Beyond szerzeményről. Bár utóbbit most annyira nem vitték túlzásba, a dalszöveg öt darab sorból áll, de az az igazság, ha az öt sor kifejez mindent, és kiválóan el is van énekelve, akkor mindegy, hogy milyen hosszú. Ahogy Józsi bácsi mondaná: nem tart sokáig ez a pia fiam, de üt.

Nos, még ne éljük bele magunkat abba, hogy érkezik az új A&B album, mert a szerzemény teljesen véletlenül született, és bár biztosan része lesz a következő lemeznek, az még arrébb van kicsit. A dal a magányról szól, és turné közben született meg egy szállodai szobában, amit villámstúdióvá alakítottak át a srácok.

Spencer és én is jól tudjuk milyen turnézenésznek lenni. Ez tele van csodálatos és nagy pillanatokkal, de rengeteg magánnyal is jár, amit hotelszobákban töltesz a távolban. Rengeteget utaztunk, és mindketten kicsit magányosnak és elveszetnek éreztük magunkat, aztán eldöntöttük, hogy összerakjuk ezt a dalt ezekből az érzésekből

– mesélte Paavo Siljamäki, a trió egyik tagja, akikkel már tényleg régóta úton vannak.

Hiába vannak hárman, még mindig úgy érzik, az idő az, amivel a legkevésbé tudnak bánni. A Szigetes fellépésre is ketten érkeztek, amikor pont Paavo maradt otthon, hogy rendezgesse a dolgokat, csinálja a rádióshowt, satöbbi. A Group Therapy 300 pont nem rég csengett le Hongkongban, ahol debütált a Long Way From Home is.

Na, de ne menjünk el Spencer Brown mellett sem, aki szemtelenül fiatal, még csak 24 éves. Pár évvel ezelőtt csak rajongóként nézte a triót, majd 2016-ban meg is írta első szerzeményét az Anjunabeatsnél, most meg már itt a kollaboráció is, amit egy valóra vált álomnak nevezett a producer.

Akár zenészek vagyunk, akár nem, ha távol vagyunk az otthonunktól, az mindig nehéz. A Long Way From Home az a szám, ami remélhetőleg nem felerősíti a magányt, hanem elűzi egy picikét.

(Torony)