Kérem szépen, kezdjük a legfontosabb ténnyel: a Szombathelyi Haladás egy apró góllal úgy megzavarta a Ferencvárost, hogy végül meg is szerezték a hőn áhított három pontot. Hogy feláldozott ezért a győzelemért egy kecskét a találkozót előtt Horváth Ferenc csapata, azt nem tudni. (Ismert, a szakember korábban arról beszélt, talán az segítene csapatán, ha feláldoznának egy kecskét a középkörben.) Mindenesetre a nyugati országrészben most nagyon örülhetnek – joggal. Legyőzni a listavezetőt csettintésre ad okot.
De nemcsak Szombathelyen történtek érekességek. 

Diósgyőr is megszerezte végre a három pontot. A DVTK szurkolóinak jó sokat kellett várniuk, de most, a DVSC ellen végre megtört a jég, jött ugyanis Hasani s olyan gólt csavart, hogy pék sem süt szebb kiflit annál.

Az MTK–Puskás Akadémia találkozón se lehetett unatkozni, dühös arcok zengték igazukat az éjszakába a vendégoldaról, míg hazai részről Kanta és Bognár okos gondolatai igazgatták a játék fortélyait. Fordulatos, izgalmas csörtét a mindig dühösen néző Torghelle döntötte el, de egy mókás gól is esett. Baki lőtte, de szólunk előre: nem ő bakizott. 
Rólunk senki se mondhatja azt, hogy nem szeretjük a magyar focit, sőt a szerkesztőségünk fele több hazai mérkőzést néz, mint külföldit. Ennek ellenére, ha van olyan találkozó, ami miatt megértük azt, hogy egyre többen fordulnak el a magyar labdarúgástól, akkor ez a Paks–Budapest Honvéd mérkőzés volt. Mindent elmond a találkozóról, hogy két nagyobb Gróf Dávid védésen kívül szinte semmit sem lehetett beletenni az összefoglalóba. Kisvárdán a hazai csapat az Újpestet fogadta, és a nap legfontosabb kérdése az volt, hogy egyáltalán megrendezik-e a találkozót, ugyanis a Szabolcs megyei várost hatalmas köd lepte el. Végül negyven perces késéssel, de elkezdték a mérkőzést. Ami a hazaiak számára nem is kezdődhetett volna jobban, hiszen megszerezték a vezetést, ám a lila-fehérek Novothy Soma vezetésével kiütötték a Kisvárdát a láthatatlan mérkőzésen.

Borítókép: Wikipédia