Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Kegyetlen gyilkosságok a feje tetejére állt Budapesten

Kegyetlen gyilkosságok a feje tetejére állt Budapesten

Zene, Film & Kultúra

Kegyetlen gyilkosságok a feje tetejére állt Budapesten

Zene, Film & Kultúra

Promotions - 2018.11.04. 10:45
Ez az év legrosszabb magyar filmje. Ez az év egyik legjobb magyar filmje. Igazán nem mondhatjuk, hogy Ujj Mészáros Károly, a Liza, a rókatündér rendezőjének új alkotása, az X – A rendszerből törölve hidegen hagyná a kritikusokat. Az eddigi reakciók alapján vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják a filmet, és bár a nagyközönség nyilván jóval sokszínűbb véleményt alkot ennél, tény, hogy az X néha túlzásokig fokozott ingergazdagsága alaposan megterheli a nézőt, aki nem biztos, hogy győztesen kerül ki a küzdelemből. Ez a (sokszor) ellenállhatatlan erő magyar film esetében szokatlan világot eredményez, amelyben a finomkodásnak semmilyen értelemben nincs helye. Az X ugyanolyan keményen mond oda a társadalomnak, mint a politikának: korrupció, kilátástalanság, szenvedés és gyilkosság minden szinten. Mivel krimiről van szó, és ennek a zsánernek nincsenek komoly hagyományai itthon, elkerülhetetlen, hogy nyilvánvaló hatásokat fedezzünk fel, amelyek közül a skandináv vonal a leglátványosabb, de Ujj Mészáros Károly filmje így is inkább képi idézetekkel dolgozik, mintsem gátlástalanul lop, megőrizve az egyediség látszatát.
X A rendszerből törölveIV
A Liza, a rókatündér után – ami az utóbbi évek egyik legnépszerűbb magyar filmje lett – mindenki nagy dobást várt a rendezőtől. Valamit, amivel legalább annyira meglepi a nézőt, mint az első filmjével. Ez azonban éppen a Liza eklektikus világa miatt tűnt nehéz feladatnak, és az X nem is próbálja meg visszaidézni elődjét, annak ellenére indul el teljesen más úton, hogy legfontosabb szerepekben ugyanazok a színészek bukkannak fel: Balsai Móni, Schmied Zoltán és Bede-Fazekas Szabolcs. Itt azonban nyoma sincs a rókatündérek misztériumának, annak az álomszerűségnek, amelyben a kegyetlenség is csak a mese része. Az X a nyers valóságba vezeti a nézőt, ahol az élet borzalma a mindennapok számunkra is ismerős része.

Ez persze csak fenntartásokkal igaz, hiszen a rendező már a jó hosszúra nyújtott főcím alatt jelzi, a filmjében minden a feje tetejére áll. Már-már lírai képeket látunk Budapestről – fejjel lefelé. A fordított drónfelvételek különleges világot jelenítenek meg, mintha a város egy hatalmas, ismeretlen űrhajóként repülne a fejünk felett, így a benne élők legalább annyira idegenek, mint A függetlenség napja hódító űrlényei.

Ebben a felfordult világban forrnak az indulatok, a politikai káosz közepette az utcákon dühös tüntetők csapnak össze a rendőrökkel, Molotov-koktélok repülnek, kutyák csaholnak, és a sűrű, fekete füstből öngyilkosok élettelen testei tűnnek elő. Elsőre legalábbis úgy tűnik, hogy önkezükkel vetettek véget az életüknek. Egy rendőrnőnek tűnik fel csupán, hogy a kollégái által gyorsan lezárt ügyek esetében sok részlet nem stimmel. Batiz Évára (Balsai Móni) azonban nem nagyon hallgatnak, tekintve, hogy a férje öngyilkossága óta a magánnyal és pánikrohamokkal küzdő nő a szemükben csak egy csendes őrült, akit jobb elkerülni. Érkezik azonban egy új nyomozó a gyilkossági csoporthoz, akinek figyelmét felkeltik Éva észrevételei. Pétert (Schmied Zoltán) ráadásul nem csak a nyomozó különleges képességei érdeklik, de vonzalom is ébred benne a hiperérzékeny nő iránt. Kijárja, hogy a lezárt aktákat nyissák meg újra, és Éva hatodik érzékét kihasználva gyorsan kiderül, hogy szó sincs öngyilkosságról, és amint összeáll a kép, az osztag már gyanúsítottal is előállhat.
X A rendszerből törölveII
Az anarchista Balázs (Molnár Áron) azonban hiába illik bele a képbe, nyilvánvaló, hogy nála nagyobb halra kellene halászniuk. A megoldott ügynek köszönhetően előléptetett Péter azonban már nem annyira motivált, mint az elején, és ugyanúgy elhajtja az új elmélettel előálló Évát, mint a rendőrfőnök (Schneider Zoltán). A nő azonban nem nyugszik, folytatja a nyomozást, és amire rátalál, az (társadalmi szempontból) valóban sokkal súlyosabb, kíméletlenebb és mélyebb, mint egy magányos pszichopata őrjöngése.

Hogy több van a sztoriban, mint egy magányos tettes utáni hajsza, arról már a film elején meggyőződhetünk. A rendőrségi szállal párhuzamosan ugyanis egy egészen bizarr történet is fut, amelyben az agyvérzése után visszatérő Kulka Jánost látjuk egy budai villában. Egészen pontosan annak padlóján, mivel az elegáns férfit kis híján agyonveri egy meztelen nő egy golfütővel, hogy így szedje ki belőle, hol van az a rejtélyes tárgy, amelyet keres. A félholt férfi nem árul el semmit, így támadói (az immár felöltözött nő és társa) magára hagyják, hogy kiszenvedjen. Halála előtt azonban még sikerül egy naplót előbányásznia a virágcserépből. A jelenet, amint a haldokló férfi saját piszkában kúszik végig a villa padlóján, sokak számára akár még ízléstelenek is tűnhet, a rejtélynek azonban kétségkívül jót tesz az ismeretlen szenvedése. Annál is inkább, hiszen nem nehéz kitalálni, a napló – amelyet a támadók kereshettek – rejtheti magában azt a titkot, amely megoldja Éva nyomozását.
X A rendszerből törölveV
A Kulka János által játszott ismeretlen fájdalmasan hosszú szenvedése nem az egyetlen példája az X túlkapásainak. Mintha Ujj Mészáros Károly mindent el akart volna vinni a falig, és átütve azt, még azon is túl. Ezért aztán Éva pánikbetegsége már-már elviselhetetlen képi és hanghatásokban ölt testet, rémült zihálása, és az egyre torzuló környezet izgalmas megoldás, de folyamatosan ezzel szembesülni már inkább idegesítő, mint hatásos. Közhely, de a kevesebb néha több, és az X esetében ez fokozottan igaz. Egy valamivel kevésbé paranoiásra hangolt főhős sokkal hitelesebbnek tűnt volna, aki iránt még akár szánalmat is érezhetnénk. Így azonban hiába látjuk, hogyan szenved Éva, akinek a férje öngyilkossága és az abból eredő mentális problémák mellett, kamaszlánya nevelésével és a bedőlt lakáshitelével is meg kell küzdenie, nehezen találunk utakat a túlpörgetett világához, amelyet így nem is tudunk a magunkának érezni. Ugyanez a helyzet az erőszakkal, látjuk, hogy mi zajlik az utcákon, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az emberek, a túlzásba vitt valóságban azonban alig találjuk a mindennapok nyomait.

Akárcsak a szintén erőteljesre hangolt politikai vonal esetében. Ujj Mészáros Károly e téren sem rejti véka alá a véleményét. Az X a rendszerváltás óta tartó közel harminc év politikai eseményeit szövi bele a történetbe, ám itt sem fogja vissza magát, szinte az arcunkba üvölti, hogy a társadalmat teljesen átitatta a félelem és a korrupció. Ezen pedig csak részben enyhít, hogy egy mélyebb szinten, a nyomozás mélyrétegeiben is ott találjuk a hatalom mocskát, ez a megoldás pedig lényegesen kifinomultabb, mint a tévéhíradókon keresztül közölt álláspont. Az mindenesetre világossá válik, hogy a film világában az alapvető gonoszt a mindenkori országgyűlésben kell keresni.

Magyar filmen ritkán látunk vérbeli nyomozást. Sajnos e téren az X sem teljesít kimondottan jól. Bár a történetet láthatóan alaposan kidolgozták, számos ponton megbicsaklik a sztori. Túl hamar leleplezik a tettes(eke)t, gyorsan megválnak egy fontos karaktertől, indokolatlanul ejtik az egyik főszereplőt, és nem ágyaznak meg kellően a nagy megoldásnak. Azért is kellemetlenek ezek a hibák, mert az alkotók (a forgatókönyvet Ujj Mészáros Károly és Hegedűs Bálint írták) láthatóan alaposan felkészültek a nemzetközi piacot elárasztó sötét detektív-történetekből. A híd (Bron/Broen) című dán-svéd sorozat hatása például letagadhatatlan. A pszichés zavarokkal küzdő, különleges képességű rendőrnő karaktere egyértelműen a skandináv széria főhősét, Saga Norént (Sofia Helin) idézi, de a vizualitás, a magánéleti problémák és a társadalmi feszültségek is az északi noirok világára hajaznak.

Érdekes, de a hatások kezelésekor néha még jót is tesz a filmnek a túlpörgetettség. Mert bár a túlzások ezekben az esetekben is bosszantóak, de legalább egyedi színezetet adnak a filmnek. És ezen a ponton döbbenhetünk rá, hogy mit is látunk voltaképpen. A sokadik elviselhetetlenségig fokozott jelenetben egy adaptáció nyomaira bukkanhatunk. Mintha az alkotók egy könyvből forgattak volna filmet: az X egy soha meg nem írt skandináv krimi mozi-verziója, amelyben egyértelműen ráismerünk Henning Mankell, Jussi Adler-Olsen, Hakan Nesser és Jo Nesbo írói trükkjeire. És akkor úgy érezzük, szívesebben olvasnánk el inkább ezt a regényt.
X A rendszerből törölveIII
(fib)

Borítókép: Pintér Leó, Intercom