Az ördög hegedűse szerint kidobott pénz, ha Edvin Marton testőrt fogad

Október 10-én lép fel a Papp László Budapest Sportarénában David Christian Bongartz, művésznevén David Garrett német hegedűművész, a crossover műfaj egyik világklasszisa, aki többek között a 2013-as Pagagini-filmben, Az ördög hegedűse című alkotásban szerzett magának hírnevet, a címszerep megformálásáért.
Ha hegedű, akkor először két név juthat eszünkbe a zenetörténelemből: Paganini és Stradivari. Utóbbi, teljes nevén Antoni Stradivari a vonóshangszerek készítésének 17-18. századi óriása, annyira, hogy a Stradivari-hegedűk manapság is aktívak, és a legértékesebb hangszerek közé tartoznak. David Garrett számára is.
Tizenegy évesen kapta az első Stradivariját, Richard von Weizsäcker egykori német elnök ajándékaként, miután gyerekként játszhatott neki. Később Angela Merkelnek, Barack Obamának és II. Erzsébet királynőnek is muzsikált, de most vissza a Stradivarijára.
A budapesti koncert előtt David Garrett itt járt hazánkban, a Blikk TV-n videóinterjú látható vele, amelyből kiderül, a csodahangszer szervízben van (ha már crossover), na jó, restaurálásra szorul, így másik hangszerrel turnézik. E turné egyébként a két éve tartó „Explosive live!”, amelynek most mi is részesei vagyunk, és amelynek plakátján úgy néz ki, mint Gabriel Omar Batistuta egykori argentin futballsztár a fénykorában, de ez most mindegy.



Még mindig vissza a Stradivarira, amelyről többek között azt mondja:

„A klasszikus koncerteken van előnye annak, hogy színes hangja van, sőt dinamikailag is elég sokat ad, de technikailag ugyanolyan mindegyik hangszeren zenélni.”

Arra a kérdésre, jobb lesz-e attól a hegedű, hogy öregszik, így felel:

„Ha játszottam volna rajta száz éve, tudnék erre felelni. De a Stradivari az elmúlt hat-nyolc évben, amióta én játszom rajta, nem változott sem pozitív, sem negatív irányban.”

Mint kiderül, a mi Edvin Martonunk testőrrel jár, ha nála van a Stradivarija, David Garrett szerint ez nem nagy ötlet:  

„Ha valaki egy M16-ossal áll oda eléd, akkor egy testőr nem sokat segít. Nem akarom megsérteni a kollégát, de kidobott pénz. (…) Elég fittnek kell lenni ahhoz, hogy legalább gyorsan el tudjunk futni, de minden más szerintem túlzás.”

A hátfájása miatt David Garrettnek voltak gondjai az utóbbi időben, átmenetileg le kellett tennie a hangszert.  

„Eleinte persze nagyon akartam (mármint zenélni), de aztán elkezdtem élvezni, hogy együtt lehetek a családommal, és kihasználtam az időt más jó dolgokra. Például barátokkal lenni, és kiiktatni az életemből azt a nyomást, amelyet a határidők jelentenek. Nagyon kellemes és pihentető volt ez az időszak, időnként máskor is megtörténhetne, de egészségügyi problémák nélkül.”

Az évi százötven koncert nem égeti ki, nincsen egyelőre határterhelésen:

„Lelki gondjaim sosem voltak, és talán csak azért nem, mert a koncertek örömöt jelentenek nekem.”

Ami pedig a fővárosunkat illeti:

„A zenekarommal először lépünk fel Budapesten és nagyon szeretem figyelni, miként reagál a közönség egy olyan országban, ahol még nem játszottunk. A turné napjait szeretem azzal is tölteni, hogy elmegyek sétálni az adott városban. Szeretem egy kicsit megismerni, mert az is inspirál.” 

És néhány zárógondolat az interjúból, tanulságként:

„Minden, amit elértem az életemben, már nem aktuális, nincs már jelentősége. Az egyetlen, ami számít, hogy miként alakítom a mai napon, mit kezdek vele, milyen ember vagyok.”

És még néhány izgalmasabb tény róla:

A New York-i Juilliard Iskolában tanult, Itzhak Perlman tanítványa.

Több mint 3 millió eladott lemez, 23 arany, és 16 platina lemez után 2016-ban jött az új album, saját szerzeményekkel.

Az „Explosive Live!”-on olyan slágerek hangzanak el, mint a „Purple Rain”, a „They Don’t Care About Us” és a „Viva la vida” a könnyebb műfajból, Beethoven 5. szimfóniája, Vivaldi Négy évszakának Nyár című tétele a klasszikusok közül.

(Arday Attila)