Mission: Impossible 6 – ha nem tetszik, lehet utána csinálni!
Zene, Film & Kultúra
[[video]]Bárki, aki olyan bátor, hogy lógó belekkel harcol, ihat a kulacsomból – mondja Bill Kilgore ezredes az Apokalipszis most egyik legendás jelenetében. A lábai előtt egy haldokló vietkong harcos hever, a beleit egy sáros edénnyel szorítja vissza a testébe, és vízért könyörög, amit az amerikai és dél-vietnámi katonák megtagadnak tőle, ekkor lép oda az ezredes, és fejti ki különös harcászati elveit.
A Mission: Impossible legújabb részének semmi köze Francis Ford Coppola remekművéhez, és a vietnami háborúhoz sem, mégsem véletlenül jutottak eszembe az ezredes szavai. A Fallout (Utóhatás) alcímű hatodik etapban ugyanis Tom Cruise azon kívül, hogy a belét tartaná egy sáros edénnyel, mindent, de tényleg mindent bevet, hogy a moziba csábítsa a nézőket. Az összes kaszkadőrjelenetet magára vállalva tucatnyi alkalommal tette kockára az életét, csak hogy igazán ütős legyen a film. Ezt a bátorságot látva már szinte mindegy is, milyen a végeredmény, Tom Cruise nyugodtan ihat a kulacsunkból.
Így persze nehéz kritikát írni, hiszen ha valami nem tetszik, ezúttal joggal mondhatja bárki, tessék utána csinálni! Nagy általánosságban azért elmondhatjuk, hogy a Christopher Nolan-féle Batman-filmek, a futószalagon gyártott Marvel- és DC-alkotások, a James Bond-epizódok, John Wick kalandjai, és egy rakás más akciófilm után nehéz újat mondani a műfajban. Ráadásul a Mission: Impossible előző öt része elég magasra tette a mércét, Ethan Hunt sztorija mérföldkő az akciózásban, de ez azt is jelenti, hogy minden újabb résznél hatalmas, egyre nagyobb teher nyomja az alkotók vállát. No és persze Cruise-zét, akinek minden alkalommal magasabbra kell ugrania, gyorsabban kell futnia, és erősebben kell odacsapnia, hogy túlszárnyalja az előző részt.
És nem kell csalódnunk, Tom Cruise minden alkalommal rá tud még tenni egy lapáttal. Ezúttal talán kettővel is. Anélkül, hogy elspoilerezném a filmet, olyan jeleneteket zsúfoltak egymásra (na jó, hármat biztosan), amelyekből egy is elég egy akciófilmbe, hogy eldurranjon az agyunk (már persze azoké, akik a fizika törvényeit meghazudtoló üldözéstől/lövöldözéstől/verekedéstől el szokott durranni).
Nem kevésbé a francia főváros utcáin felvett autósüldözés, ami épp csak egy hangyányival volt életveszélyesebb mutatvány, mint a zuhanás. És persze a motoron ki más ült volna, ha nem a főhős, Tom Cruise? Minél mélyebbre merülünk a Fallout világában, annál biztosabbá válik, hogy ő, a főhős jelenti azt a pluszt, amivel a Mission: Impossible több lehet a konkurenciánál. Mert autós/motoros-üldözést láttunk már eleget, nehéz igazán izgalmas újdonságot kitalálni. De van, amikor nem is az újítás a cél, elég, ha a néző tudja, hogy amit lát, az (majdnem) valóban úgy történt, ahogy látja.
Vagyis, hogy az akcióhős nem egy hímestojásként kezelt primadonna, akit két nyaktörő mutatvány között néha kikönyörögnek a luxuslakosztályából, hogy mondjon valami ütőset, majd menjen vissza hűsölni/inni/drogozni, és hagyja dolgozni az igazi keményfiúkat, hanem egy valódi akcióhős. Aki, ha kell, életét kockáztatja a film sikeréért, és az sem ingatja meg, hogy ripityára törik a bokája, egy rosszul sikerült ugrást követően. Cruise még tavaly augusztusban vétett el egy ugrást, ami után nyolc hétre leállt a forgatás, ami csaknem 50 millióba került a produkciónak, de szerencséjükre a biztosítás fedezte a költségeket, így nem lett oltári nagy bukta belőle. És még Cruise is felépült, és folytatta a halálugrásait.
A filmstúdiónál persze nyilván nem boldogok, amikor a sztárjuk a vakmerőség és a színtiszta őrültség közti vékony határt kutatja jelenetről jelenetre, de ők is pontosan tudják, hogy ezzel lehet eladni a filmet. Ezért is kerültek nyilvánosságra azok a „hogyan készült”-videók, amelyeken Cruis életveszélyes mutatványait csodálhatjuk meg. És itt értünk a harmadik beígért részhez, amelyben Ethan Hunt és váratlanul előkerült ellenlábasa helikoptereken és helikopterekkel csatázik egymással. Itt pedig Tom Cruise a helikopter-vezetéstől a kötélen a semmi fölött lógásig elővezetheti akcióhősi eszköztára jelentős részét.
Persze mindezek után felmerülhet, hogy fontos-e még egyáltalán a történet, vagy elég lenne csak annyi, hogy Cruise különféle attrakciókat előad, és már mehet is a moziba a film. Itt és most nem fogjuk ugyan eldönteni a kérdést, de simán lehet, hogy a tizenötödik Mission: Impossible rész már csak erről fog szólni. Igaz, addigra a színész bőven túl lesz a hetvenen, akkor pedig már egy kicsit tényleg vissza kell majd vennie, nem ugorhat ki százszor egy gépből, csak kilencvenötször.
A Falloutnak van története. A Rouge Nation (Titkos nemzet) című előző rész úgy ért véget, hogy lefülelték a Szindikátus néven működő globális bűnbandát. Nem mindenkit sikerült azonban a rács mögé juttatni, a megmaradt tagok pedig Apostolok néven újraalakultak, hogy véghez vigyék ördögi tervüket, amit Ethan Hunt korábban sikerrel akadályozott meg. Egy balul sikerült akcióban a Huntnak választania kell, vagy megmenti barátja életét és ezzel elveszít egy tekintélyes adag plutóniumot, vagy fordítva, és ő természetesen az elsőt választja. Döntése következményeként mehet vissza a terepre, hogy visszaszerezze a veszélyes anyagot. Persze nem egyedül, hiszen a baki után a nyakára küldenek egy CIA-ügynököt, akit Az acélember Supermanjaként megismert Henry Cavill alakít (egy kackiás bajusszal súlyosbítva, így egy picit még keményebbnek tűnik, mint szuperhősként). Kettejük kezdetben sem olajozott együttműködése gyorsan váratlan fordulatot vesz, szerencsére azonban ismét felbukkan a színen a Rogue Nationben megismert Ilsa Faust (Rebecca Ferguson), hogy kibogozza, vagy éppen összegabalyítsa a szálakat.
Az Apostolok ördögi tervét azonban úgy tűnik, nem sikerül megakadályozni, és fél Ázsiát beborítja a nukleáris szennyeződés. Ethan Huntnak ráadásul még az elhidegült feleségét (Michelle Monaghan) is meg kell óvnia a bajtól, nem kis kihívás elé néz tehát. A végeredmény persze nem lehet kétséges, de őrizzük meg az illúziót, ne beszéljünk az utolsó pillanatban hatástalanított robbanószerkezetről és a kötelező happy endről.
Kérdés, meddig lehet ezt még csinálni, Tom Cruise 55 évesen mindenesetre még bőven köröket ver bármelyik aktuális akcióhősre, mintha Benjamin Buttonhoz hasonlóan fordítva működne a teste, és egyre fiatalabbra öregedne. A Fallout ennek megfelelően a sorozat leglátványosabb darabja lett, ami a pénztáraknál is megmutatkozott, a nyitóhétvégén rekordbevételt produkált a film.
A további pályafutása felől sem lehet kétségünk. És itt egy pillanatra visszatérve a cikk címéra, a felszólítás mindenkire érvényes, a Fallout, ha lehet, még magasabbra tette a mércét, az akciósztároknak mostantól sokkal jobban oda kell tenniük magukat, ha eredményt akarnak elérni. Ethan Huntot ugyanis nehéz lesz letaszítani a trónról.
(fib)
A Mission: Impossible legújabb részének semmi köze Francis Ford Coppola remekművéhez, és a vietnami háborúhoz sem, mégsem véletlenül jutottak eszembe az ezredes szavai. A Fallout (Utóhatás) alcímű hatodik etapban ugyanis Tom Cruise azon kívül, hogy a belét tartaná egy sáros edénnyel, mindent, de tényleg mindent bevet, hogy a moziba csábítsa a nézőket. Az összes kaszkadőrjelenetet magára vállalva tucatnyi alkalommal tette kockára az életét, csak hogy igazán ütős legyen a film. Ezt a bátorságot látva már szinte mindegy is, milyen a végeredmény, Tom Cruise nyugodtan ihat a kulacsunkból.
Így persze nehéz kritikát írni, hiszen ha valami nem tetszik, ezúttal joggal mondhatja bárki, tessék utána csinálni! Nagy általánosságban azért elmondhatjuk, hogy a Christopher Nolan-féle Batman-filmek, a futószalagon gyártott Marvel- és DC-alkotások, a James Bond-epizódok, John Wick kalandjai, és egy rakás más akciófilm után nehéz újat mondani a műfajban. Ráadásul a Mission: Impossible előző öt része elég magasra tette a mércét, Ethan Hunt sztorija mérföldkő az akciózásban, de ez azt is jelenti, hogy minden újabb résznél hatalmas, egyre nagyobb teher nyomja az alkotók vállát. No és persze Cruise-zét, akinek minden alkalommal magasabbra kell ugrania, gyorsabban kell futnia, és erősebben kell odacsapnia, hogy túlszárnyalja az előző részt.
És nem kell csalódnunk, Tom Cruise minden alkalommal rá tud még tenni egy lapáttal. Ezúttal talán kettővel is. Anélkül, hogy elspoilerezném a filmet, olyan jeleneteket zsúfoltak egymásra (na jó, hármat biztosan), amelyekből egy is elég egy akciófilmbe, hogy eldurranjon az agyunk (már persze azoké, akik a fizika törvényeit meghazudtoló üldözéstől/lövöldözéstől/verekedéstől el szokott durranni).
A leghíresebb, amiről már az is hallott, aki semmit sem tud amúgy a filmről, a HALO ugrás, vagyis amikor nagyon magasról ugranak ki, és egy kínzóan hosszú zuhanás után csak rémisztően alacsonyan nyitják ki az ejtőernyőt. A nyaktörő mutatványt Ethan Hunt és CIA-s társa, August Walker (Henry Cavill) hajtják végre Párizs felett. A valóságban persze maga Tom Cruise ugrott ki a gépekből 10 ezer méter fölött, és zuhant alá az Emirátusok sivatagos területeire – mindezt csaknem 100 alkalommal azért, hogy a néhány perces jelenet a lehető legélethűbb legyen. Az lett.
Nem kevésbé a francia főváros utcáin felvett autósüldözés, ami épp csak egy hangyányival volt életveszélyesebb mutatvány, mint a zuhanás. És persze a motoron ki más ült volna, ha nem a főhős, Tom Cruise? Minél mélyebbre merülünk a Fallout világában, annál biztosabbá válik, hogy ő, a főhős jelenti azt a pluszt, amivel a Mission: Impossible több lehet a konkurenciánál. Mert autós/motoros-üldözést láttunk már eleget, nehéz igazán izgalmas újdonságot kitalálni. De van, amikor nem is az újítás a cél, elég, ha a néző tudja, hogy amit lát, az (majdnem) valóban úgy történt, ahogy látja.
Vagyis, hogy az akcióhős nem egy hímestojásként kezelt primadonna, akit két nyaktörő mutatvány között néha kikönyörögnek a luxuslakosztályából, hogy mondjon valami ütőset, majd menjen vissza hűsölni/inni/drogozni, és hagyja dolgozni az igazi keményfiúkat, hanem egy valódi akcióhős. Aki, ha kell, életét kockáztatja a film sikeréért, és az sem ingatja meg, hogy ripityára törik a bokája, egy rosszul sikerült ugrást követően. Cruise még tavaly augusztusban vétett el egy ugrást, ami után nyolc hétre leállt a forgatás, ami csaknem 50 millióba került a produkciónak, de szerencséjükre a biztosítás fedezte a költségeket, így nem lett oltári nagy bukta belőle. És még Cruise is felépült, és folytatta a halálugrásait.
A filmstúdiónál persze nyilván nem boldogok, amikor a sztárjuk a vakmerőség és a színtiszta őrültség közti vékony határt kutatja jelenetről jelenetre, de ők is pontosan tudják, hogy ezzel lehet eladni a filmet. Ezért is kerültek nyilvánosságra azok a „hogyan készült”-videók, amelyeken Cruis életveszélyes mutatványait csodálhatjuk meg. És itt értünk a harmadik beígért részhez, amelyben Ethan Hunt és váratlanul előkerült ellenlábasa helikoptereken és helikopterekkel csatázik egymással. Itt pedig Tom Cruise a helikopter-vezetéstől a kötélen a semmi fölött lógásig elővezetheti akcióhősi eszköztára jelentős részét.
Persze mindezek után felmerülhet, hogy fontos-e még egyáltalán a történet, vagy elég lenne csak annyi, hogy Cruise különféle attrakciókat előad, és már mehet is a moziba a film. Itt és most nem fogjuk ugyan eldönteni a kérdést, de simán lehet, hogy a tizenötödik Mission: Impossible rész már csak erről fog szólni. Igaz, addigra a színész bőven túl lesz a hetvenen, akkor pedig már egy kicsit tényleg vissza kell majd vennie, nem ugorhat ki százszor egy gépből, csak kilencvenötször.
A Falloutnak van története. A Rouge Nation (Titkos nemzet) című előző rész úgy ért véget, hogy lefülelték a Szindikátus néven működő globális bűnbandát. Nem mindenkit sikerült azonban a rács mögé juttatni, a megmaradt tagok pedig Apostolok néven újraalakultak, hogy véghez vigyék ördögi tervüket, amit Ethan Hunt korábban sikerrel akadályozott meg. Egy balul sikerült akcióban a Huntnak választania kell, vagy megmenti barátja életét és ezzel elveszít egy tekintélyes adag plutóniumot, vagy fordítva, és ő természetesen az elsőt választja. Döntése következményeként mehet vissza a terepre, hogy visszaszerezze a veszélyes anyagot. Persze nem egyedül, hiszen a baki után a nyakára küldenek egy CIA-ügynököt, akit Az acélember Supermanjaként megismert Henry Cavill alakít (egy kackiás bajusszal súlyosbítva, így egy picit még keményebbnek tűnik, mint szuperhősként). Kettejük kezdetben sem olajozott együttműködése gyorsan váratlan fordulatot vesz, szerencsére azonban ismét felbukkan a színen a Rogue Nationben megismert Ilsa Faust (Rebecca Ferguson), hogy kibogozza, vagy éppen összegabalyítsa a szálakat.
Az Apostolok ördögi tervét azonban úgy tűnik, nem sikerül megakadályozni, és fél Ázsiát beborítja a nukleáris szennyeződés. Ethan Huntnak ráadásul még az elhidegült feleségét (Michelle Monaghan) is meg kell óvnia a bajtól, nem kis kihívás elé néz tehát. A végeredmény persze nem lehet kétséges, de őrizzük meg az illúziót, ne beszéljünk az utolsó pillanatban hatástalanított robbanószerkezetről és a kötelező happy endről.
Kérdés, meddig lehet ezt még csinálni, Tom Cruise 55 évesen mindenesetre még bőven köröket ver bármelyik aktuális akcióhősre, mintha Benjamin Buttonhoz hasonlóan fordítva működne a teste, és egyre fiatalabbra öregedne. A Fallout ennek megfelelően a sorozat leglátványosabb darabja lett, ami a pénztáraknál is megmutatkozott, a nyitóhétvégén rekordbevételt produkált a film.
A további pályafutása felől sem lehet kétségünk. És itt egy pillanatra visszatérve a cikk címéra, a felszólítás mindenkire érvényes, a Fallout, ha lehet, még magasabbra tette a mércét, az akciósztároknak mostantól sokkal jobban oda kell tenniük magukat, ha eredményt akarnak elérni. Ethan Huntot ugyanis nehéz lesz letaszítani a trónról.
(fib)
Zene, Film & Kultúra
Legnépszerűbb
Hazavittem bemutatni a barátnőmet, amikor édesanyám bement utána a mosdóba akkor azonnal kidobta a házból
Ebből a magyar ételből nem mernek venni a külföldiek a neve miatt
Benéztek a Húsvét-sziget óriási kőszobrai alá, elállt a lélegzetük a látványtól
Magyarországról áradoznak Amerikában, milliók csodálkoztak rá hazánk különlegességére, a tévében láthatták
Csernobili sugárzással táplálkozik ez a különös, ijesztő élőlény, a legfertőzöttebb területen találták meg
