Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

30 éves a véres atlétatrikó: a Die Hard, és ami mögötte van

30 éves a véres atlétatrikó: a Die Hard, és ami mögötte van

Zene, Film & Kultúra

30 éves a véres atlétatrikó: a Die Hard, és ami mögötte van

Zene, Film & Kultúra

Promotions 12:15
Ma már elképzelhetetlen lenne az akciófilmes-világ a mezítlábas-atlétás John McLane hadnagy őrült toronyházas öldöklése nélkül. A Drágán add az életed! (Die Hard) a műfaj alapműve, amely túlzás nélkül a mai napig kellő munícióval látja el a forgatókönyírókat, rendezőket és producereket. Pedig nem így indult. A Roderick Thorpe 1979-es Nothing Lasts Forever (Semmi sem tart örökké) című könyve alapján készített film szerencsés véletlenek sorát követően nyerte el végső formáját. 

A film alapjául szolgáló regény az 1966-ban kiadott The Detective című könyv folytatása, az ebből készült 1968-as moziban pedig Frank Sinatra bukkant fel a főhős szerepében, a 20th Century Fox stúdió pedig szívesen látta volna az énekes-színészt a Die Hardban is, Sinatra azonban jól tudta, a hetvenes éveiben járva nem szerencsés egy kőkemény akciófilmben csillogtatnia tudását. Később egy másik legenda, Clint Eastwood neve is előkerült a filmmel kapcsolatban, Hollywood örökös keményfiújának tulajdonában voltak ugyanis a Nothing Lasts Forever megfilmesítési jogai, ám a saját főszereplésével tervezett filmet végül sosem készítette el.

Mikor a Fox végül célegyenesre fordult a projekttel,  A simlis és a szende című sorozat magándetektívjeként ismert Bruce Willis inkább volt komédiás, mint kőkemény akcióhős, így nem is benne látták az ideális McClane hadnagyot. Miután azonban Sylvester Stallone, Harrison Ford, Robert De Niro, Charles Bronson, Nick Nolte, Mel Gibson, Richard Gere, Don Johnson, Burt Reynolds, és még a MacGyverből ismert Richard Dean Anderson is visszautasította a szerepet, végül mégis megkeresték Willist a szereppel. De még a forgatás végeztével sem bíztak a színész közönségcalogató erejében, így a főhős rá sem került a film plakátjára. Egészen addig, míg a nézői reakciók meg nem győzték a stúdiót róla, Willis ebben a szerepben is sikert arat.

Mindezt azonban egy jól időzített terhességnek köszönhetjük. Bruce Willis A simlis és a szende szerződése alapján nem vállalhatta volna el a Die Hardot, ám a sorozatbeli partnere, Cybill Shepard terhes lett, így a forgatás jó pár hétre leállt, ami épp elég időt adott a színésznek, hogy eljátsza az igazságosztó zsarut. Persze még így sem volt biztos, hogy elkészül a film, hiszen John McTiernan rendező menet közben tucatnyi alkalommal jelentette be, hogy inkább hagyná az egészet, mivel neki túlságosan sötét és cinikus a mű. Az ő javaslatára írták át végül a történetet szimpla terrorista sztoriból nagyszabású rablásra, ami a rendező szerint sokkal viccesebb, mint a nyakló nélküli öldöklés.

A főgonszt játszó (két éve elhunyt) Alan Rickman először tűnt fel a fimvásznon, első filmszerepét azonban ő is egy lemondásnak köszönhette, a Hans Gruber szerepére kinézett Sam Neill ugyanis nem kért a figurából. És ha már bekerült, az alkotók úgy gondolták, kicsit megtréfálják a színpadi miliőhöz szokott Rickmant. A fináléban a McClane-nel szemben aulmaradt Gruber kizuhan a toronyházból arcán a közeli halált megsejtő rémült döbbenettel. A grimasz roppant őszinte volt, mert bár a színész csupán hat métert zuhant, és puhára érkezett, úgy volt, hogy háromig számolnak, és csak aztán dobják le, a stábtagok azonban már kettőnél kilökték Rickmant, aki így kicsiben átélhette azt, amit a karaktere nagyban. Hans Gruber figurájának pikantériája, hogy a német gonosztevőt játszó Alan Rickman ízig-vérig angol, a kemény amerikai zsarut alakító Bruce Willis ellenben félig német: édesanyja német volt, és Willis Németországban látta meg a napvilágot, kétéves volt, amikor a család az Egyesült Államokba költözött.

A torony története sem mindennapi, ahonnan Rickman lezuhant, az ugyanis a Fox stúdió székháza, amely a forgatás idején még félkész állapotban volt, nagyszerű üres tereket biztosítva a stábnak a felvételekhez. Bár a helyszín valóságos volt, a legtöbb részlet mégis puszta illúzió, mint például az üvegcserepeken sétáló McClane. Bruce Willis jórészt mezítláb gyilkolja le a terrorista-tolvajokat, ehhez azonban a színész "műtalpat" használt, vagyis nem a saját bőrébe fúródtak a szilánkok, a gumi eszköz több jelenetben is egyértelműen felfedezhető. Már ha valaki erre figyel, hiszen a show-t egyértelműen a végére szürreálisan mocskos atléta vitte el. A ruhadarab jelentőségét mutatja, hogy Willis 2007-ben a Smithsonian Múzeumnak ajándékozta azt. A véres felsőt így bárki megcsodálhatja, ha éppen Washingtonban jár.

Érdekes, hogy bár a véres akciót a Fox 1988 nyarán mutatta be, a filmet karácsonyi filmként jellemezték. McClane hadnagy ugyanis éppen az ünnepekre érkezik New Yorkból Ls Angelesbe, hogy meglepje a Nakamura-toronyban (a villámsebesen terjeszkedő japán cégek szimbólumaként esett erre a fiktív multira az alkotók választása) dolgozó feleségét. Az ünnepi hangulat azonban másodlagos a főszereplő szerint. Bruce Willis a napokban a jubileum kapcsán többször is megszólalt, és egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a „Die Hard nem karácsonyi film, ez egy istenverte Bruce Willis akciófilm”. 

Akár karácsonyi, akár nem, a feleségét (és persze a toronyház alkalmazottait is) megmentő rendőr története kasszasiker lett, a Die Hardból pedig hamar kultuszfilm lett, két tisztességes, két megmosolyogtató folytatással, és egy már készülő hatodik résszel. McTiernan alkotása írók és rendezők tucatjait inspirálta, kevésbé szépen megfogalmazva, rengetegen nyúltak a filmből az elmúlt harminc évben, teljesen átlátszó, vagy kevésbé nyilvánvaló módon a Die Hard számtalan filmből köszön vissza.

Nem kellett sokat törniük a fejüket Az 57-es utas alkotóinak, hogy egy épkézláb sztorit hozzanak össze. A Wesley Snipes főszereplésével készült film az első két Die Hard elemeit vegyíti: a főhős egy repülőgépen kerül szembe egy csapat veszélyes terroristával, és a szinte véletlen helyzetet végül komoly véráldozat és szenvedés árán meg is oldja. Persze kevésbé lazán és karizmatikusan, mint McClane hadnagy.

A 1993-as Cliffhanger – Függő játszma nem csupán témájában, de rendezőjében is osztozik a Die Hard-franchise-zal. A filmet a Még drágább az életed rendezője, Renny Harlin dirigálta, talán ennek is ksözönhető, hogy a toronyházból a hegycsúcsra áthelyezett akció számos ponton idézi fel McClane vakmerő akciózását, azzal különbséggel, hogy Willis helyett Sylvester Stallone irtja a gonoszokat.

Jen-Claude Van Damme és Steven Seagal sem akartak lemaradni. Előbbi egy hokimeccsen menti meg a világot a Hirtelen halálban, utóbbi pedig az Úszó erőd szelid szakácsaként aprítja halomba a terroristákat, akiket a váratlan ellenfél jelenléte legalább anyira megdöbbent, mint Hans Grubert a hívatlan McClane.

A legeslegjobb Die Hard-koppintás azonban – hiába erős jelentkező a múlt héten a magyar mozikban is bemutatott Felhőkarcoló – alighanem a Reszkessetek, betörők! (Home Alone). Két évvel Bruce Willis toronyházas ámokfutása után zseniális ötlet volt a hatalmas túlerőben lévő gonoszokkal valószínűtlen módon leszámoló főhőst áttenni egy álmos chicagói kertesházba, és talán még jobb, hogy a véres atlétás hadnagy leszámolását egy nyolc éves kisfiúra bízták. Kevinnek még a neve is rendben van: McClane helyett McAllister, a módszerei pedig még talán a mindenre elszánt rendőrénél is kreatívabbak. (fib)