Van amikor szidjuk, van amikor egekbe emeljük, de egy biztos, a magyar szinkron kimagasló az egész világon. A szinkronszínészek saját bevallásuk szerint is azonosulni tudnak a világsztárokkal és hangjaikkal, amivel már nem is munka, hanem egy hatalmas buli az egész felvétel. Bár aki csak néha beugrik egy-egy moziszínészt szinkronizálni, abból sajnos nem lehet megélni. Aki a tutiba akar belenyúlni, annak valamilyen felkapottabb sorozathoz kell mennie. Itt is erősebbek a komédia sorozatok, amik nézettebbek és sokkal több résszel is rendelkeznek, mint a drámasorozatok. Egyértelműen a több szinkronidő és nagyobb reklámbevételek több pénzt is jelentenek.
Jómagam a South Parkot például nem is tudnám feliratosan nézni, mert imádom Csőre Gábor hangját Cartmanként. De a többiek is hatalmasat alakítanak, személyes kedvencem Fekete Zoltán, aki a kis béna Butters hangját adja. Sok South Park rajongó azért van így ezzel, mert mi gyerekkorunk óta követjük a sorozatot, és a mi időnkben még nem volt annyira népszerű az internetes letöltés. Ott kellett ülni minden este az HBO előtt, és várni, hogy kezdődjön a rész. Meg is volt a maga hangulata, mert egy részt beszéltünk ki egész este, és nem évadokat daráltunk le. Így természetesen a magyar hangokat szoktuk meg, és nem az eredetieket.
Ha a televíziót vesszük alapul, akkor már bebizonyosodott, hogy elkapcsolnak a tévézők, ha feliratos filmmel találkoznak, a programigazgatók nem is mernek ilyet betenni a programstruktúrába, mert őket veszik elő, ha esik a nézettség. Bár ez inkább a béna kereskedelmi tévékre vonatkozik. Ha feliratosan kellene nézni az Éjjel-Nappal Budapestet lenne káosz, a törzsnézők többsége ugyanis még olvasni is alig tud.
A mai generáció azonban teljes mértékben kihasználja az internet adta lehetőségeket. Sok rajongó évekkel ezelőtt néz meg egy népszerű sorozatot, míg az Magyarországra érne. A stúdiók úgy küzdenek ez ellen, hogy a nagyon hypeolt sorozatokat már az amerikai megjelenéssel egy időben műsorra tűzik feliratosan, (Lásd: Trónok harca, Walking Dead) de a szinkronra is alig kell várni egy hetet. Tehát a mai generáció szeret olvasni, csak nem könyvet, hanem sorozat alatt futó szövegeket. Ha a nebulónk erre áldozza a hétvégét, ne vessük meg érte. A mai sorozatok nem csak a fantáziánkra és a tudatunkra vannak jó hatással, de remek nyelvtanuló eszközök is, ha tényleg feliratosan tekintjük meg őket.
Végül tényleg jöjjön a szinkron nyolcvan éve előtt tisztelgő videó. Az összeállításban olyan legendás hangokat hallhatunk, mint Bajor Imre (Jó reggelt, Vietnám), Bujtor István (Piedone Egyiptomban), Csákányi László (A dzsungel könyve) vagy Sztankay István (Csupasz pisztoly).