Szenzációs: előkerült a Miatyánk imádság legkorábbi magyar változata, sokkal régebbi a Vizsolyi Bibliánál

Amikor a legelső magyar bibliafordításról esik szó, akkor az emberek többsége Károli Gáspár gönci prédikátor híres Vizsolyi Bibliájára gondol. Több éves munka eredményeként 1590-ben jutott el a nyomtatásig, ezáltal pedig a hazai protestánsok megelőzték a katolikusokat.

Bármennyire is meglepő, mégsem ez volt a legelső magyar Szentírás-fordítás, már hogyha beleszámoljuk a nem teljes verziókat is. Károli ugyanis abban volt első, hogy az egész Bibliát magyar nyelvre ültette át, és az alkotását bő 400 év elteltével mind a mai napig használjuk.

Az övénél jóval korábbi szöveg volt az úgynevezett Huszita Biblia, amely feltehetőleg Moldvában született meg 1436–1439 között. Ekkoriban zajlottak az előreformációs mozgalmak, például a cseh Husz Jánosé, akit kiközösítettek, papi öltözékétől megfosztottak, végül vértanúhalálra ítéltek 1415-ben.

Az eszméi azonban szétterjedtek Európában, így Magyarországra is eljutottak a Prágában tanuló fiatalok révén. Ők lehettek, akik elsőként fordították nyelvünkre az Ó- és Újszövetséget, és ezáltal az egyszerű köznéphez is eljuthatott Isten üzenete.

Az eredeti, kéziratos Huszita Biblia elveszett, ám három kódexünk is megőrzött töredékeket belőle. A szövegek elsősorban kisprófétai iratok, apokrifek, evangéliumok, zsoltártöredékek, énekek és himnuszok.

Csodálatos dolog, hogy ez a 15. századi Biblia őrizte meg a Miatyánk legrégibb magyar szövegét, amely a következőképpen hangzott:

„Mü atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod. Légyen te akaratod, miként mennyen és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münekünk ma. És bocsásad münékünk mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És ne vigy minket kisértetbe. De szabadócs münket gonosztól. Ámen.”