Íme az utolsó szellemcápa, és valljuk be, hogy elképesztően ijesztő

[[adv]]

Egy valódi tengeri szörnyeteg, elképesztően ijesztő pofával, amellyel simán játszhatta volna a főijesztgető szerepét A cápa című nagysikerű hollywoodi blockbusterben is.

A kifejlett cápák akár a három méteres hosszúságot is elérik (bár jóval nagyobb példánnyal is találkoztak már a kutatók), súlyuk pedig 150-200 kilogramm is lehet.

A hatalmas méretek mellett különlegessé, illetve bizarrá és extrémmé elsősorban az ábrázata teszi. Más, jól ismert cápáktól eltérően megnyúlt, lapított orral rendelkezik. Első pillantásra azt gondolnánk, hogy a már-már abnormális, lapátszerű testrész hátráltatja az élőlényt, de az igazság az, hogy hatalmas segítségére van a tenger mélyén, mivel más élőlények által keltett elektromos mezőket képes vele érzékelni.

Szerencsére nem sűrűn keresztezi az ember útját, hiszen ő az egyetlen a cápák közül, aki a mélytengerben éli mindennapjait. Csak a legritkább esetben látogat a felszínre. A legnagyobb valószínűsége, hogy összefussunk vele Japánban lehet, a statisztikák szerint itt fogták ki a legtöbbet a fajtájából. 

Amúgy elég sok helyen élnek, hiszen mind a három óceánból sikerült már horogra, illetve hálóba akadnia. A nagy koboldcápa dömping 2003-ban következett be, ekkor több mint 100 példány fogtak ki egy időben és viszonylag szűk területen, pontosabban Tajvan észak-nyugati partvonalának mentén. Valószínűleg egy földrengés csalhatta őket a víz felszínére.

És hogy honnan ered a magyar elnevezés? A cápa eredeti neve Mitsukurina owstoni, amely a faj felfedezésében főszerepet játszó két illető előtti tisztelgés. Alan Owston volt az a tengerész, aki átadta az első befogott példányt Micikuri Kakicsi professzornak, aki először vette észre, hogy új fajt fedeztek fel.

A magyar elnevezés a japán tenguzame szó fordítása. A tengu a japán hitvilágban koboldszerű lény, hosszú orral és vörös arccal.