A legsötétebb nap: megálmodhatta a jövendőbelijét

December 21. az év legsötétebb napja, de ez maga adja a reményt, hiszen innen, a téli napfordulótól már hosszabbodnak a nappalok, és rövidülnek az éjszakák. A karácsony éppen ezért kötődik ehhez a naphoz, a néhány nap késést az okozza, hogy december 24-től válik érzékelhetővé: tényleg újra hosszabbak már a nappalok.

December 21-éhez, az apostol Szent Tamás napjához számos hiedelem, népszokás társul. De innentől adjuk át a szót a népművészeti hagyományokat részletező Netfolk szerzőjének:

A népnyelv a ma névünnepét jegyző apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. Ez a köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában. Nem volt jelen, amikor a feltámadt Jézus megjelent a tanítványoknak. Amikor beszámoltak Tamásnak róla, ő azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével bizonyítékot talál. Jézus újra megjelent a tanítványoknak. Na, ekkor Tamás is ott volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. A tapasztalat hatására visszatért a hite. Tamás tapasztalata által akart meggyőződni Jézus feltámadásáról, innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz akkor hiszem, ha látom. Ha valaki tamáskodik, akkor nem hisz el valamit.

Tamást szívesen választották az ácsok, építészek védőszentül, de ennek nem a tamáskodás az oka, hanem az, hogy indiai uralkodó ácsa lett. A Gergely-féle naptárreform óta Tamás napra esik a »legsötétebb nap«, a téli napfordulat csillagászati időpontja.

„Hitetlen” Tamás napjához számos disznóvágással kapcsolatos hiedelem kapcsolódik. Az ekkor vágott disznó hája, a „tamásháj”. Ez állítólag nem avasodik meg. Ezért aztán gyógyításra igen alkalmas: kelések, sebek, egyéb bőrbajok kezelésére használták. A disznó sózott vérével a köszvényt kezelték. Tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve is használták.

A Mura vidékén viszont úgy tartották, hogy ezen a napon pont nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát. Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben megfelel baromfibetegségek gyógyítására. Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.
 
Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót: úgy tartották, ha nagy a mája, hideg lesz a Karácsony. Jósoltak az ekkor leesett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, akkor az boldog és békés Karácsonyt ígért.

A férjre vágyó lányoknak Tamás előestéjén kívánatos volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, akkor kérőre számíthattak, mi több, az ugatás irányából várhatták életük párját! Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt (ez igen kedvelt szokás volt, úgy látszik) rejtettek a párnájuk alá, még a jövendőbelijük személyét is megálmodhatták.

(Promotions)