Ötvenöt éves a Fradi és a magyar foci egyik legnagyobb sikere

A honi labdarúgás aranykorát sokan az Aranycsapattal azonosítják, pedig a magyar futball már az 1920-as, 1930-as években ismert és elismert volt. Nemcsak labdarúgók, de edzők is keresettek voltak Európa-szerte. Arról pedig most csak tényleg említésként essék szó, hogy a magyar futballstílus (a kimagasló technikai tudásra alapozott, rövid passzos, virtuóz játék) alapjainak letételére ebben az időszakban került sor. 

Hogy mikor és hogyan indult lejtmenetnek a magyar futball az egy másik írás témája, mindesetre két adatot érdemes megemlíteni a honnan-hova ív megrajzolásához: 

• utoljára 1986-ban járt a magyar futballválogatott világbajnokságon;
• 1972 után az Európa-bajnokság létszámának bővítése miatt juthatott ki újra, 2016-ban a válogatott a kontinenstornára.

Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor komolyan kritizálta a magyar klubokat

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szóval érdemes megbecsülni, s időnként röviden megemlékezni a múlt sikereiről. Azokról az időkről, amikor a magyar futball meghatározó tényezője volt az európai futballéletnek. Napra pontosan 55 éve, 1965. június 23-án történt például, hogy a Ferencváros 1-0-ra legyőzte Torinóban a Juventust, ezzel elhódította a Vásárvárosok Kupáját (VVK). Ez a magyar klubfutball egyik legnagyobb sikere.

Nézzük sorrendben a Fradi ellenfeleit, s az eredményeket:

• Zbrojovka Brno (2:0, 0:1)
• Wiener SC (0:1, 2:1, 2:0 – akkoriban egy harmadik meccsen dőlt el a továbbjutó kérdése)
• AS Roma (1:2, 0:1)
• Athletic Bilbao (1:0, 1:2, 3:0)
• Manchester United (3:2, 0:1, 1:2)

„A hazai közvélemény biztos Juve-győzelmet várt. Erre reális alapjuk volt, hiszen 1965-ben csak az Inter bajnokcsapata győzte le Torinóban a Juventust! Az összes többi csapat vereséggel távozott a Stadio Communale gyepéről. A 71 ezres stadionban csak mintegy 30 ezer, de igen harsány hazai szurkoló foglalt helyet. Fradi-szurkoló? Talán egy sem volt – mármint a napjainkban szokásos csoportos utaztatás szerint — egyszerűen nem adtak »Nyugatra« útlevelet – fradistáknak meg pláne. Szóval a csapat maga volt — de mindenkiben megdobbant a Fradi-szív”

– írja Nagy Béla, a Fradi krónikása, a Fergeteges Fradi siker című könyvében.