Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

„Egy babaarcú srác vagyok” – interjú az MMA új magyar sztárjával

„Egy babaarcú srác vagyok” – interjú az MMA új magyar sztárjával

Sport & Szabadidő

„Egy babaarcú srác vagyok” – interjú az MMA új magyar sztárjával

Sport & Szabadidő

Gabay Balázs - 2019.06.27. 19:00

Hat-tíz hetes felkészülés, heti 12-14 edzés, ez az adagja Borics Ádámnak „főszezonban”. A magyar MMA-s az Aaron Pico elleni, Madison Square Gardenben aratott, repülőrúgásos győzelmével került reflektorfénybe, pedig ez már a tizenharmadik győzelme volt profiként. Interjúnkban egyebek mellett arról is mesél, hogy öt különböző edző foglalkozik vele, s ma már megél főállású kevert harcművészként. Korábban ez nem volt így. Íme Borics Ádám, a Kölyök, Sirok büszkesége!

– A Pico elleni repülőrúgásos győzelmed végigszánkázott a sajtón. Sorra kell adnod az interjúkat, sőt közönségtalálkozót kellett szerveznetek, akkora az érdeklődés irántad. Lelkileg nem mindenki tudja egészségesen feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget, te hogy állsz ezzel?
Meglepődtem, hogy ekkora az érdeklődés irántam a mérkőzés után. Készültem egy kis felhajtásra, de ekkorára azért nem. Viszont valamilyen szinten visszajelzés is, hogy elismerik a teljesítményem. Igazából úgy érzem, hogy ugyanaz a srác maradtam. Tudom, hogy ehhez a sporthoz a média nagyon szorosan kapcsolódik, próbálok eleget tenni az elvárásoknak, és a lehető legtöbb megkeresésnek.

– Ha már a lelki egyensúlyodról beszélgetünk: ahogy minden küzdősportban, az MMA-ban rendkívül fontos, hogy higgadt tudj maradni. Jártál vagy jársz mentálterapeutához, sportpszichológushoz, hogy tökéletesen felkészülj?
Igen-igen, az MMA mérkőzések nagyban fejben dőlnek el, hogy ki tudja magát jobban összeszedni fejben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ki erősebb fejben. Saját magamat próbálom felkészíteni lelkileg és mentálisan a mérkőzésekre. Ahogy megtudom a mérkőzés időpontját, minden nap készülök rá mentálisan. Próbálom vizualizálni a mérkőzést, de nem csak a mérkőzést, hanem az egész hetet, gondolok itt az utazásra, fogyasztásra, mérlegelésre és magára a mérkőzésre.

– 13 meccsen vagy túl a Bellator által szervezett gálákon – veretlenül. Mégsem hallottunk eddig rólad nagyon sok mindent. Sirokon kezdődött a karriered? Mesélj a lépcsőfokokról, kérlek.
Kicsit szomorú voltam, hogy eddig nem érdeklődtek irántam sokan. Tavaly szeptemberben bunyóztam először az Egyesült Államokban és a győzelem után senki nem keresett meg egyetlen cikk erejéig sem. A Pico elleni mérkőzés nagyon nagy figyelmet kapott, ugyanis az ellenfelem a valaha volt talán legjobban promótált MMA-harcos, korosztályos birkózó világbajnok és aranykesztyűs bokszoló volt, emellett rengeteg más címe is van.

A karrierem igazából Egerben kezdődött, nagyon hosszú és rögös út vezetett a Bellator-szerződésig. Kempo versenyekkel kezdtem, majd amatőr MMA-val folytattam. A tapasztalatszerzés után profi MMA-ban kezdtem el versenyezni az akkori HFC magyar szervezetnél. Ezután megkeresett az akkori legnagyobb európai szervezet egy beugrós meccs erejéig, majd még két mérkőzést vívtam náluk, egészen kihívó pozícióig jutottam. Ezután elköszöntem tőlük, problémák adódtak náluk. Kicsit egyedül maradtam, nagyon sok mérkőzés, amit elvállaltam, végül elmaradt, emiatt anyagi problémákkal is küzdöttem. Eléggé el voltam keseredve, sokszor felmerült a kesztyű szögre akasztása is. Aztán 2017-ben jött a csoda: kiutaztam Amerikába és rátaláltam a mostani csapatomra, és menedzsereimre. Kint csodagyerekként tekintettek rám, mindent megtettek azért, hogy ott tudjak maradni a csapatnál. Jött az első Bellator-mérkőzés, majd a győzelem, a szerződés és a vízum. Ez a lépés kellett ahhoz, hogy igazi profi kevert harcművésszé váljak.

– Karatéztál egy ideig, miért választottad az MMA-t?
– Összesen csak egy hónapig karatéztam, 16 éves koromban mentem el egy thai box edzésre, szerelem volt első látásra. Azóta minden egyes nap a bunyóval kelek és fekszem. Annyira megszerettem a küzdősportokat, hogy mindenféle edzésre eljártam, ahova csak tudtam, hogy jobb harcossá váljak. Évekig kempo versenyeken indultam. A kempo szabályrendszere nagyon jó tapasztalatot ad ahhoz, hogy később valaki MMA-versenyeken induljon. Az MMA-harcosok a küzdősportok öttusázói, mindent tudniuk kell, főleg ez tetszett meg benne. A mai napig nagyon szívesen elmegyek egy ökölvívóval bokszolni, vagy akár egy birkozóval birkózni, thai boxolóval thai bokszolni és sorolhatnám tovább. Úgy gondolom, hogy egy birkózó olimpikon tudását soha nem fogom tudni elérni, mert ő naponta gyakorolja a sportot, viszont pont emiatt, nekem MMA-bunyósnak mindig lesz kitől tanulni valami trükköt, ezért is nagyon szép ez a sport szerintem.

– Hogy sikerült bekerülnöd a Bellatorhoz? Ez azért nem egyszerű feladat.
2017-ben jött először Magyarországra a Bellator MMA. Ekkor kaptam egy telefonhívást a Magyar Kempo Szövetség elnökétől Lacza Ádámtól, hogy a Bellator szeretné, hogy részt vegyek a gálájukon. Ehhez nyilván kellettek az eredményeim, akkoriban már 7-8 profi meccsnél jártam talán. Az első mérkőzésen nyújtott teljesítményem alapján szerződést kínáltak, amit el is fogadtam.

– Adam The Kid – ez a beceneved a Bellatornál, honnan jött?
-
Csak rám kell nézni, egy babaarcú srác vagyok, ezért lettem én a Kölyök.

– Főállású ketrecharcos vagy, ebből élsz?
Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy ketrecharcos, Magyarországon használják, máshol a világon nem nagyon tudok róla. Nem tudom, talán egy rossz fordítás, miatt terjedt el így.

– Elnézést.
– Én egy főállású kevert harcművész vagyok, inkább így fogalmaznék. Az utóbbi egy-másfél évben váltam főállású MMA harcossá. Előtte én is dolgoztam a sport mellett.

– Hogyan néz ki pontosan a felkészülésed egy mérkőzésre?
Állandóan edzésben vagyok, minden nap szeretnék jobb harcossá válni. De amikor kitűzik a mérkőzés dátumát, akkor kétszáz százalékra kapcsolok. Általában hat-tíz héten át tart egy komolyabb felkészülés, melynek során heti 12-14 edzésem van.

– Amit elértél eddig, komoly stáb nélkül nehezen ment volna. Hány ember áll a mögötted?
Amerikában van a csapatom, ők a Hardknocks 365. Van egy főedzőnk, aki egyben az állóharc edzőnk is. Két birkózó edzővel, egy másod-állóharc edzővel, valamint egy erőnléti edzővel dolgozom rajta kívül. A menedzseri feladatokkal két barátom foglalkozik. De említhetném rajtuk kívül a csapatom többi tagját és nagyon sok barátomat, hisz nélkülük nem tudnék ott lenni, ahol most vagyok.

– Kivel mérkőznél meg legszívesebben?
Sokan felteszik ezt a kérdést, de nincs olyan személy, akivel különösképpen szeretnék megmérkőzni. Szeretnék a sportág legjobbja lenni a súlycsoportban, szóval nem nagyon válogathatok.

– Van-e példaképed a sportágban?
Van több kedvencem, de nem nevezném őket példaképnek.

– Mi lesz a menetrended októberig, a következő mérkőzésedig?
– Leginkább pihenést terveztem az itthonlétem alatt, viszont mivel sok médiamegkeresést kapok, próbálok a legtöbbnek eleget tenni. Szeretnék támogatókat, szponzorokat találni, sosem lehet tudni, hogy éppen melyik műsorban figyelnek fel rám. Emellett próbálok a családdal és a barátokkal minőségi időt eltölteni, hisz a kintlétem alatt nagyon hiányoznak. Július 18-án utazom vissza, onnantól kezdve folytatódik minden ugyanúgy, mint a mérkőzés előtt. Teljes erőbedobással csak edzeni, edzeni, edzeni!

(Fotók: Facebook/Adam The Kid Borics)

Borítókép: Facebook/Adam The Kid Borics

Legolvasottabb hírek