Ez a világbajnokság is botrányos lett

Ami a férfivonalat és a 2007-es németországi világbajnokságot illeti, nagyjából a negyeddöntőtől eldöntött kérdés volt, hogy a házigazdának ezt meg kell nyernie – pontosabban ettől a fázistól lett mindenki számára világos. A német–francia elődöntő hajrájának sportszakmai szempontból egyszerűen nem volt értelme, mert Franciaország nem nyerhetett a bírói ítéletek alapján.

A franciák már akkor a világ legerősebb válogatottját alkották, az előző évi Eb-t és a következő évi olimpiát is megnyerték. Nikola Karabatic és társai ezekben az években vették át az uralmat, és a mai napig az elsőszámú nagyhatalomnak számítanak. Ettől persze időnként még le lehet őket győzni sportszerű körülmények között is, ám a sportágban nagyjából közmegegyezés van arról, hogy a 2007-es vb-elődöntő a kézilabda fekete napja lett. 

A 2015-ös katari világbajnokságon a lengyelek itták meg a levét annak, hogy az aktuális házigazdával kellett elődöntőt játszaniuk. Katar összevásárolt csapata – Spanyolországból importált szurkolók előtt – végül ezüstérmes lett, így első ázsiai csapatként lépett dobogóra. Ez volt az a vb, amelynek selejtezőjében Magyarország, Németország és Izland is elbukott. A nemzetközi szövetség azonban kitalálta a szabadkártya rendszerét, meg azt is, hogy Ausztrália ezen a vb-n inkább ne vegyen részt, mert a németeknek kell a hely. Ezt gyakorlatilag nyilvánosan elismerte a szervezet, akkor kimerítő elemzés is született a helyzetről.

A kitalált szabadkártyát Izland is magának követelte, a megelőző Eb alapján joggal. Ám az előző évek világversenyeinek összesítése alapján ez Magyarországnak járt volna – mi viszont még csak nem is követeltük. Igaz, itt komolyabb sportdiplomáciai tevékenységgel sem nagyon lett volna esély, hiszen a szabadkártya tulajdonosa már a kitalálása pillanatában megvolt.

És akkor itt az újabb németországi vb, 2019 januárjában, és az újabb botrány, ezúttal az elődöntőért folyó német–horvát középdöntő miatt, amelyet a társrendező dánok bírópárosa vezetett.  

Lino Cervar horvát szövetségi kapitány nyilatkozatát nemzetközi szövetség nemhogy nem tette ki az ablakba, nem is közölte. A horvát RTL-nek így beszélt:

„Ez egy olyan csúfság volt, amit az egész kézilabdavilág látott. Ráadásul nem először történt meg. Ki kell mondani, hogy rászolgáltunk a győzelemre. Nem fordulhat elő, hogy ilyen amatőr játékvezetőket küldenek egy ilyen fontos mérkőzésre. A kezünkben volt a győzelem, de kivették belőle. Az ilyen bírókat el kell távolítani a játékvezetői testületből. Ez egy legalizált rablás volt. Hol van a becsület és a tisztesség? Milyen így ez a vébé, amelyről kvalifikálni lehet a jövő évi olimpiára? Megsértették az olimpia szellemiségét. Az ötkarikás eszme szerint mindenki egyenlő, de ez most nem így volt. 45 éve vagyok edző, ám ilyet még nem láttam.”

Horvátország nem hagyta annyiban, tíz jelenetből álló összeállítást készített a a bírópáros tevékenységéről. Szerkesztőségünk három, kézilabdával foglalkozó újságírója együtt nézte meg a felvételeket, és nyolc esetben a horvátoknak adunk igazat.

Az igazsághoz tartozik, hogy a sportág jellegéből adódóan a test-test elleni ütközések egy részénél a támadó és a védő is szabálytalankodik, két tisztességes játékvezető is megítélheti az esetet ellentétesen. A következetesség a fontos.

Éppen ezért – bár talán a németek is készíthetnének videóösszeállítást más esetekkel –, ezúttal a horvátok igazát támasztja alá, hogy ugyanolyan szituációban, német és horvát támadásnál is a németeket részesítették előnyben. Ez konkrétan a jobb oldali egyes és kettes védő közé betöréskor, nyújtott karú lökésnél figyelhető meg.

Az összeállítás első és utolsó jelenetét pedig megmagyarázhatatlan egy komoly olimpia sportágban. Az első esetben három helyett hetet lép a német irányító, minden következmény nélkül. A tizedik jelenetnél a német védő egyértelműen elgáncsolja a horvát szélsőt, ám a végül sorsdöntőnek bizonyuló szituációban, a véghajrában hétméteres és kétperces kiállítás helyett a németek megkapják a labdát.

Gary Lineker elcsépelt mondása, hogy a futball az játék, amelyet 22-en játszanak, és a végén mindig a németek nyernek. Ma már a kézilabda az a játék, amelyet 14-en játszanak, és a végén mindig a németek járnak jól.