Zsolt utazása: Mesevárosban járt kollégánk, ahol folyamatosan füstölik a házak tetejét

A japán Alpok ölelésében levő falvacskában az átlagnál sokkal több hó esik, ezért egy egyedi építészeti stílus fejlődött ki.

A mintegy 200 éves házak nagyon tartós cédrusfából épültek, tetejüket pedig szokatlanul meredekre tervezték, hogy a hó jobban lecsússzon.

A tető szigetelését vastag szalmaréteg biztosítja. Hogy ez ne száradjon ki, és a rágcsálók,valamint a bogarak se tegyenek benne kárt, folyamatosan füstölik.

A ház alsó szintjén éjjel-nappal égett a tűz, melynek füstje a rácsos padlónak köszönhetően a legfelső szintig is eljutott.

A sokszor 200-250 éves, mára már a füsttől megfeketedett gerendák a környező hegyekben található cédrusokból készültek.

A tető stabilitásának érdekében speciális, a hó súlya alatt már meghajlott vörösfenyő törzseket is kerestek. Mindezt szalma és bambusz egészíti ki, viszont vasszögekből egyet sem találni a házban.

Mivel nagyon alaposan válogatták ki az építkezésekhez megfelelő faanyagot, ezért a házak sokszor 20-30 évig épültek.

A szalmatető nem tart örökké. Azt, valamint a szalmából és vékony gallyakból készített köteleket úgy 30-40 évente cserélik. Ilyenkor a felújításra kijelölt házon dolgozik a falu apraja-nagyja, azaz ez mindig közösségi tevékenység.

A 10x12 méter kiterjedésű, egy méter vastag tetőt a legnagyobb család sem tudná egyedül szétszedni és friss szalmával újrarakni, ezért egész egyszerűen szükség van egymás segítésére.

Mára 114 ilyen ház maradt fent, elsősorban a Shirakawago régió Ogimachi részén. Úgy 20 közülük vendégházként üzemel.

Egyszerűen ámulatba ejtő a szépsége ősszel