A recept, amibe lehet, hogy Gordon Ramsay is belesülne

Egy nagyon bonyolult étel következik, amibe olykor még a legnagyobb séfeknek is beletörik a bicskája. Nem is csoda, hogy a magyar gasztronómia egyik kuriózuma nem szerepel a nagy Michelin-csillagos éttermek menüjében.

A nagy éttermekben nincs, de akkor mivel magyarázható az, hogy néhány magyarországi söröző előszeretettel alkalmazza? Azért, mert vérprofik! A házi zsír minőségi, és olyan szinten kennek, hogy az valami elképesztő. Láttátok már Jamie Olivert magyar zsíros kenyeret készíteni, hogy megmutassa a receptet az egész világnak? Hát persze, hogy nem, mivel nem tud kenni!

Nem voltam még olyan magyar sörözőben, ahol ne tudták volna a zsírt megfelelően felvinni a kenyérre. Az mikromilliméter pontossággal van belőve, nem is akárhogyan. A házibulikban is rendben szokott lenni az arány, amikor fiatalok készítik el a receptet. Olyannyira a magyarok vérében lehet ez, mint az olaszoknak a tésztakészítés.

Természetesen ezt is gyakorolni kell, ahogy a Japán séfek is évekig tanulják a sushi készítését. Lehet, hogy bármilyen szakács eléd tud tenni egy sushi tekercset, de az nem olyan lesz, mint amit az a séf készített, aki évtizedeken át tanulta, és a legapróbb mozzanatait is tudja a tálalásának.

Most én is megpróbálom átadni a zsíros kenyér művészetét. A receptet a Recept Neked oldalon fedezte fel egy barátom, és azonnal küldte is tovább nekem. Igen, az internet nem igazán nyüzsög a recepttől, és praktikákat se nagyon ír, de nem kell félni, segítek eligazodni mindenkinek.

Először nézzük a hozzávalókat: 1 kg kenyér, zsír, 1 fej lila hagyma, só, pirospaprika. Utóbbi elhagyható, ízlés dolga, hogy használjuk-e. Amúgy az oldal precízen írja le, a klasszikus változathoz tényleg ezeket kell használni. Hogy most erős paprikát vagy paradicsomot eszünk-e mellé, azt is ember válogatja.

Amikor vásárolunk, mindenképpen az étel alapjával, a kenyérrel kezdjünk. Frissen kell megvenni a fehér kenyeret, és mindenképpen magyarnak kell lennie. Nehogy vegyünk valami albán sz*rt! Egyáltalán nem olyan az íze, de még az állaga se, az nem jó.

Az az igazi, ha szalonnából vagy más zsírosabb húsból nyerjük ki a zsírt. Egy Michelin-csillagos étteremben egészen biztosan így készítené el Gordon Ramsay a hagymás zsíros kenyeret, de tudom, hogy ez elég bonyolult és időigényes. Egyszerűbb, ha megvesszük a piacon vagy a hentesboltban. Ez lehet liba, kacsa vagy disznózsír is, éppen melyikhez van kedvünk.

Igazából lilahagyma a klasszikus recept alapja. Van, aki vörössel készíti, de szakértők szerint ez túl erős, jobb a lila. Egyszerűen az van összhangban a kenyérrel meg a zsírral. Ezt bármelyik zöldségesnél, vagy szupermarketben be tudjuk szerezni, ahogy a sót is. Persze azért arra figyeljünk, hogy minden első osztályú legyen. Ha jó az alapanyag, az már fél siker a szakácsnak.

Praktikaként itt elmondom, hogy mindenképpen mi vágjuk fel a kenyeret egy erre a célra használt késsel. A bolti szeleteléstől lehet egy kicsivel vastagabb. A kenést gyakorolni kell, éjjel-nappal! A végén már csak azt fogjuk észrevenni, hogy csukott szemmel is megy, és tökéletes arányban kenünk. Még a csúcsszakácsok is csak maszatolnának, ha nem gyakorolnak, ebben biztos vagyok.

A hagyma ne legyen vastagabb másfél centiméternél, mert akkor már nagyon intenzív lenne az íze. Még ha nem is vagyunk a sózás híve, egy csipetnyit mindenképpen tegyünk rá. Anélkül nem igazi a zsíros deszka. Nos, most már nincs más hátra, mint hogy elkészítsétek ezt a komplikált, ám de annál finomabb fogást. Ha Paul Bocuse egyszer elkészítette volna, csak annyit tenne hozzá: Bon Appétit!