A magyar Alföld rejti a világ legbrutálisabb titkos kódját, igazi világszenzáció ez

Kevés dolog annyira ikonikus a magyar pusztában, mint a gémeskút. Ez a különös, hosszú karú szerkezet generációk óta ugyanazt a funkciót tölti be: vizet húz a mélyből, szorgosan, hangtalanul. Ám amit sokáig csak praktikus mezőgazdasági eszköznek hittünk, valójában egy világviszonylatban is páratlan kommunikációs rendszer része volt – a gémeskút ugyanis beszélt. Csak éppen nem akárki értette meg.

A történet ott kezdődik, ahol a térkép véget ér. A hatalmas, sík alföldi pusztákon, ahol a tanyák között több kilométer a távolság, és ahol a pásztorok, napszámosok, betyárok és gazdák egyaránt rákényszerültek valamilyen hírközlési módszer kialakítására. A 19. században, amikor a pandúrok már lóháton járták a vidéket, de a vezetékes hírközlés még sehol sem volt, az Alföld „népe” saját módszert talált ki: a kútakna köré épített kódnyelvet.

A pásztorok telegráfja volt a kút

A rendszer látszólag egyszerű volt. A kútgém, a vödröt tartó ostor, a dézsa és a kútkáva mind olyan elemekké váltak, amelyek mozdíthatóságuk révén jeleket tudtak közvetíteni. És mivel a pusztákon kilométerekről is látni lehetett a gémek mozgását, így a „hírközlés” zavartalanul működött.

Egy felhúzott gém, amelynek dézsája a földön hevert, azt jelentette: kész az ebéd. Egy szabadon lógó dézsa viszont: nagy baj történt. Ha a kútostor egy szögre volt akasztva – sürgősen el kellett tüntetni egy idegen jószágot. A jelek pontos jelentését mindenki ismerte, aki a puszták világában élt. Legalábbis a beavatottak.

A betyárok titkos hálózata

Ez az ártatlannak tűnő jelrendszer azonban a betyárok kezében teljesen új értelmet nyert. A gémeskút lett a legbrutálisabb „titkos kódhálózat” központja, amelyen keresztül egész bandák mozgását lehetett összehangolni. A pandúrok nem sejtették, hogy a vízhúzás közben pozícióba állított ostor valójában azt jelenti: „Jönnek a csendőrök.” A „teleszórt kútkolonc” arra figyelmeztetett: „Tűnj el, mert keresnek.” Egy női kendő a gém végén pedig... nos, az a magányos pásztoroknak szólt.

Ezzel a rendszerrel éveken át képesek voltak kicselezni a hatóságokat. A cseh zsandár csak annyit látott, hogy mozgatják a gémeket – de nem tudta, hogy minden mozdulat üzenet. És a rendszer annyira kifinomult volt, hogy konkrét személyre, eseményre, vagy mozgásirányra is lehetett következtetni belőle.

A gémeskút így vált a magyar Alföld láthatatlan telegráfjává. Egy némán működő, rejtett kódrendszerré, amely a világon egyedülálló módon ötvözte a szükséget, a kreativitást – és a szabadság iránti vágyat.

És hogy mit gondol ma erről a világ? A történészek szerint ez lehetett a világ első rurális vizuális hírközlő rendszere – egy természetbe simuló kódolt nyelv, amelyet csak a bennfentesek érthettek.

A magyar puszta tehát nemcsak romantikus emlék, hanem egy elfeledett világszenzáció otthona is – ahol a gém nemcsak vizet húzott, hanem híreket is.

Senki sem emlékszik szebben szeretett Alföldünkre, mint Petőfi Sándor, ha elkapta a nosztalgia a gémeskút történetét olvasva, hallgassa meg Petőfi versét Széplaky Géza előadásában: