Kegyetlen ragadozó csontvázát találták meg a Balatonnál római kori temetkezés feltárása közben, hazánkra figyel a nemzetközi régészközösség

Egy felnőtt hím hiúz csontvázára bukkantak régészek négy nagytestű kutya kíséretében egy római kori gödörben Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő II. területén. Amellett, hogy szokatlan, ez az egyetlen teljes régészeti hiúzcsontváz, amelyet Európában valaha felfedeztek.

Kétségtelen, hogy az eurázsiai hiúz, vagyis a Lynx lynx a legpompásabb macskaféle egész Európában. Bár elterjedési területe hatalmas az egész kontinensen, az emberi kultúrában jellemzően csak karmok és prémek formájában találhatók jelenlétének nyomai, amelyek nagy valószínűséggel az őskori népekhez tartozó leletek vagy ruhadarabok. A magyarországi és hollandiai lelőhelyekről csak néhány példány került elő, és ezek a korábbi leletek hiányosak.

Egy új régészeti tanulmány egy igazán különös temetkezést részletez - amely a Kr. u. ötödik vagy hatodik század körüli időszakra datálható -, és amely négy kutyát és hiúzt tartalmaz.

1000 évvel ezelőtt a Földön brutális fény tűnt fel az égen a távoli űrből, a középkori emberek pedig lerajzolták, itt a bizonyíték, hogy Európában is láthatták mindezt

Olvass tovább...

A csontvázak elemzése kimutatta, hogy a hiúz méretét tekintve hasonló volt a nagytestű kutyákhoz, amelyekkel együtt temették el, bár valamivel kisebb volt, mint a korabeli, magas státuszú lombard sírokban felfedezett "elit" nagytestű kutyák.

A maradványokat egy 1,4 méter mély gödörben találták meg, és az alján helyezkedtek el, a kutyák (két hím és két nőstény) pedig a tetején. A lelet részleteit a múlt hónapban az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban tették közzé.

A Stockholmi Egyetem munkatársával együttműködve a magyarországi HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének régészei tanulmányukban megjegyzik, hogy az állatokat láthatóan nem céllal rendezték el.

Az állatok maradványait a Balaton partján, a Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő lelőhelyen fedezték fel. Ez a gödör egy olyan időszakból származik, amely valószínűleg kaotikus volt Nyugat-Európa számára, közvetlenül a Római Birodalom bukása körül. Ezt a bizonyos területet Pannonia néven ismerték, amikor római uralom alatt állt.

A birodalom bukásával germán törzsek szállták meg a régiót, és a lelőhely Kr. u. 430-550-re datálása megfelel a longobárdok megszállásának, egy germán csoportnak, amely az 5. század végén érkezett a Duna vidékére, és Kr. u. 568-ig maradt ott.

Az állattemetkezések nagy figyelmet kaptak a régészetben, de ennek a konkrét esetnek a megértését nem nagyon segítik az ismert példák. Ugyanakkor háziállatok szokatlan, néha emberi temetkezésekkel kombinált lelőhelyeit dokumentálták, amelyek az ókori Pannóniában élő germán népekkel hozhatók összefüggésbe.

Tekintettel a térség kultúráinak sokféleségére, nem világos, hogy a Római Birodalom bukása után hogyan tekintettek a hiúzra Pannónia peremterületein. Bár a skandináv folklórban a hiúz Freyja istennőhöz kötődött, a középkori források ellenséges érzelmeket táplálnak az éjszaka e rejtélyes és "vérszomjas" ragadozója iránt.

Az a tény azonban, hogy a holttestek nem tűnnek különösebb tisztelettel elrendezettnek, kétségbe vonja azt az elképzelést, hogy a temetés valamiféle bonyolult szertartás volt egy kora középkori hiúzkultusz központjában.

Ezen ellentétes bizonyítékok ellenére Victoria Moses zooarcheológus a Live Science-nek elmondta, hogy bár nehéz biztosra menni, a bizonyítékok arra utalnak, hogy "nagy a valószínűsége egy rituális temetésnek". Sajnos valószínű, hogy soha nem fogjuk biztosan tudni.