Félelem és kegyetlenség Magyarországon - történelmünk legsötétebb napja, a magyar holokauszt kezdete

Az Országgyűlés 2000. évi döntését követően 2001 óta minden évben április 16-a jelenti a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, megemlékezve arról a tragikus eseményről, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

A napjainkban is sokszor használt kifejezés, az antiszemitizmus a zsidókkal szembeni vallási vagy faji gyűlöletet jelenti. Bár a mögöttünk hagyott 20. század rettenetes eseményeinek fényében a legtöbb emberben elsősorban az Adolf Hitler vezette náci birodalom rémtettei merülnek fel, a történet szálai sokkal régebbre nyúlnak vissza.

Döbbenetes dolgokra derült fény a dicsőséges Isaszegi csatáról: 174 éven át csak kevesen tudtak róla

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az antiszemitizmushoz kapcsolható ellenséges érzések már az ókorban is megjelentek, például Babilóniában, Egyiptomban, illetve a Római Birodalomban. Ennek legfőbb okát a tudósok abban látják, hogy a magukat „választott népnek” tartó zsidóság mindig is igyekezett valamelyest elkülönülni környezetétől, hogy méltó módon követhesse hagyományait, ezt pedig környezetük gyanakodva szemlélte. Ráadásul egyistenhitük is élesen szemben állt a korszak nagy birodalmainak többistenhitűségével.

A középkorban már a legtöbb európai országban kiközösítve, elkülönített városnegyedekben, gettóba zárva kellett élniük, ráadásul később, a 17-18. században megjelenő zsidó üzletemberek és bankárok miatt a szegénységben élő emberek immár a vagyonuk miatt is kezdtek egyre ellenségesebben tekinteni rájuk. Ekkor már jelentek meg olyan kritikai művek, melyek a zsidóságot a kapitalizmussal azonosítva a régi keletű ellenérzések mellett új frontvonalat is nyitottak.

A terror és rettegés időszaka Magyarországon: 1944-ben ezen a napon kezdődött Budapest bombázása

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A gyűlölködés igazi csúcspontja azonban a 20. században jött el, amikor Európa több országában is soha nem látott mértéket öltött a zsidóellenesség, amit a feltörekvő Harmadik Birodalom vezetése ügyesen kihasznált saját céljai elérése érdekében. Soha olyan rettenetes erőszakhullámot még nem látott korábban a világ, mint ami akkoriban kezdődött el a nácik által irányított, vagy velük szövetséges területeken. A Holokauszt ezáltal nem csupán a 20. század, de az egyetemes emberi történelem egyik legdrámaibb időszakának kifejezésé vált. A szörnyűségek Magyarországot sem kerülték el.

A hazai történésekkel könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik, de különösen érdekes lehet az eseményeket közvetlen közelről figyelő Munkácsi Ernő Hogyan történt? című könyve, amelyről a Könyves Magazin rendkívül részletesen ír.

Munkácsi 1944-től pedig a náci rendszer ösztönzésére életre hívott, a német és magyar hatóságokkal egyaránt együttműködni kénytelen budapesti Központi Zsidó Tanács főtitkára lett, így folyamatosan jelen volt a hazai események fősodrában. Nagyon sok érdekesség derül ki az általa leírtakból, még ha sokan a túlélők közül komoly ellenérzésekkel is viseltetnek iránta.

Könyvében többek között arról is ír, hogy a magyar hatóságok milyen példátlan elhivatottsággal és sebességgel láttak neki a hazai zsidóság deportálásának. Sehol nem zajlottak olyan gyorsan az események, mint Magyarországon. A szlovákoknál körülbelül 7 hónapra, Hollandiában pedig közel 2 évre volt szükségük a feladat végrehajtásához, ezzel szemben hazánkban alig 8 hét elegendő volt a vidéken élők zsidó lakosság elhurcolásához. Nálunk egy átlagos héten 54 ezer embert szállítottak Auschwitz-Birkenauba, összesen pedig több mint 430 ezer szerencsétlen sorsú áldozatról beszélhetünk.

A Mérce is megemlíti írásában azt a szomorú, de nagyon beszédes anekdotát, hogy a rekorder tempó miatt állítólag Auschwitz SS parancsnoka, Rudolf Höss már kifejezetten kérte, hogy lassítsanak kicsit, mert nem bírják tartani az iramot. Ráadásul ehhez a németek segítsége sem igazán kellett, a Budapestre küldött Adolf Eichmann SS-alezredes alig 20 fős csapattal érkezett, a munka oroszlánrészét a magyar hatóságok végezték, élükön a munkamániás Endre Lászlóval, a belügy zsidóügyekben illetékes államtitkárával.

Adolf Eichmann és Endre között valódi barátság alakult ki, ami nem is csoda, hiszen pontosan ugyanúgy gondolkoztak és ugyanolyan elszántsággal végezték embertelen munkájukat. A Budapestre küldött német különítmény egyik tagja, Wisliceny SS százados állítólag meg is jegyezte a hazai csendőrök és rendőrök munkamorálját látva, hogy most már tényleg elhiszi, hogy a magyarok a hunok leszármazottai.

Eredetileg nem így kezdődött a Nemzeti dal? 5+2 érdekesség március 15-ről, amit minden magyarnak tudnia kell

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Sok túlélő a zsidó tanács felelősségét is felvetette, a legtöbbször azt hozva fel vádként, hogy tagjainak érdekes módon az átlagosnál jóval nagyobb arányban sikerült elkerülniük végzetüket. Utólag már nehéz döntést hozni egy ilyen súlyos kérdésben, de az biztos, hogy túlzottan nagy mozgástere nem volt ennek a szervezetnek.  

A tragikus események egyik legfontosabb, máig érvényes üzenete az, hogy soha nem szabad felejtenünk. A felejtés idővel könnyen a szörnyűségek megismétlődéséhez vezethet, ezért is tartják kiemelten fontosnak a túlélők, hogy tapasztalataikat megosszák az utókorral. Erre szükség is van, mert a friss felmérések szerint például Amerikában a fiatal generáció kétharmada és a felnőttek 41 százaléka nem tudja, mit is jelent az Auschwitz szó, milyen rémséges emlékek füzödnek ehhez a helyhez.

A magyar származású Nobel-békedíjas Elie Wiesel éppen ezért küzd írásaiban a feledés ellen. Az éjszaka címen kiadott, koncentrációs táborban szerzett élményein alapuló könyve valódi felhívás a múlt borzalmas emlékeinek megőrzésére, hogy minden generáció tanulhasson elődjei hibáiból.

A tragikus események végül a náci birodalom bukásával értek véget, de ez csupán enyhe vígaszt jelenthetett azoknak a millióknak, akik elveszítették családtagjaikat, rokonaikat, vagy barátaikat. A rémtettek elkövetőinek felelősségre vonása a háború lezárultát követően hamarosan megkezdődött, de nagyon sokan voltak, akik megúszták a büntetéseket. Hazánkban, éppen ahogy a deportálások idején, a büntetések és az elszámoltatás kapcsán is hatalmas elánnal jártak el és végül közel 200 embert végeztek ki. Közöttük volt több korábbi miniszterelnök, például Imrédy, Bárdossy, Sztójay és Szálasi, de Endre László és a deportálásokat koordináló Ferenczy László csendőr alezredes sem kerülhette el az akasztást.

Hosszú idő telt ugyan el azóta, de a múlt sebei még mindig nem hegedtek be és valószínűleg soha nem is fognak. A túlélők legnagyobb kérése a világ felé az, hogy az emlékezés erejét használva próbálják elkerülni, hogy a történelem valaha is megismételje önmagát és ismét olyan szörnyűségek történjenek, mint abban a drámai időszakban.

Steven Spielberg klasszikus drámája, a Liam Neeson főszereplésével készült Schindler listája nagyon jól mutatja be ezt az időszakot, az emberség és elhivatottság szemszögéből. Az alábbi videók pedig a hazai deportálások szörnyű történetéről mesélnek érzékletes, korabeli képek segítségével.