A duhaj italozásnak meggondolatlan párcserés szex lett a vége – újabb filmremek a Budapesti Spanyol Filmhéten

A Budapesti Spanyol Filmhét második napja volt november 23-án, és az első vígjátékon volt a sor az idei programlistán, hogy debütáljon kicsiny hazánkban. Sokkal nagyobb volt az érdeklődés - csak egy kicsi hiányzott a Díszterem teltházához -, mint előző nap az esemény nyitófilmjén, a Maixabelen. Míg az utóbbi drámafilm az ETA merénylőit és áldozatait helyezte előtérbe úgy, hogy gyönyörűen és lépésről-lépésre mutatta be egyrészt a lelki-, és személyiségfejlődést, másrészt pedig a traumafeldolgozást, a Párcserés játszma teljesen másra tette a hangsúlyt.

11 év után nézett farkasszemet férje gyilkosával a nő, elképesztő drámával, a Maixabel című filmmel startolt a Budapesti Spanyol Filmhét

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A címből és a 18+-os korhatárból is sejteni lehet, hogy bizony a szex központi szerepet kapott ebben a filmben, de inkább önismereti szempontból. Az 52 éves spanyol filmrendező, Vicente Villanueva rendezte, a mozifilm pedig az ugyanezen a Párcserés játszma néven futó mexikói sorozat filmváltozata.

Négy párról szól, akik ezer év óta jóban vannak egymással: a párok között vannak, akik már összeházasodtak és közös gyerekük is van, olyanok is vannak, akiknek csak gyerekük van, de esküvő még nem volt és vannak olyanok is, akik csak együtt vannak gyerek nélkül. A spanyol filmekben a karakterek, az élethelyzetek többnyire olyanok, mint mi, a néző, és épp ezért gondolkodás nélkül azonosulni tudunk a szereplőkkel. Már a kezdetektől olyan lesz, mintha az életünk részesei lennének, és ez cseppet sem amerikai-érzés, amikor is már-már kényszernek érzed, hogy valakit muszáj választanod, mert ha nincs olyan szereplő, aki olyan, mint te, akkor már nem is jó az adott film.

Persze azért vígjátékról van szó, így e műfaj összes eleme megtalálható a Párcserés játszmában: például, hogy a komoly témákat két humor közé csomagolják be.

A 30-as éveikben járó baráti társaság már ezer éve jóba van egymással: van, aki több mint 10 éve ismeri a másikat, van, aki kevesebb ideje, vannak, akik együtt dolgoznak, de a lényeg, hogy egy szoros és erős kapcsolatot alkotnak. Amikor külön-külön találkoznak, akkor az is velősen be lett mutatva, hogy milyenek egymás között a nők és hogyan viselkednek a férfiak négyszemközt.

A film eleje olyan, mintha egy kis betekintést nyernénk a különféle házaspárok szexuális életébe vagy jelen esetben a nem sikerült szexuális életükbe: gyors képkockákon látjuk kivetített formában az indokokat, azt, hogy milyen okból kifolyólag nem jön össze a két fél közötti aktus. Például a férfi túl hamar elélvez, a férfinak fontosabb az edzés és a kutya, mint a felesége, vagy épp a gyerekek zavarnak be. Utóbbinál viccesen meg is jegyzi az aktuális pár - akinek a női tagját Miren Ibarguren játssza -, hogy

„most már tényleg fel kell vennünk egy dadát."

Nem lövöm le a poént, hogy tényleg fel is vesznek-e, és ha igen, kicsodát, de annyit elárulok, hogy minden helyzetben van egy bizonyos szexuális túlfütöttség.

Miren Ibarguren által létrejött Raquel karakterének vannak talán az egyik leghumorosabb mondatai és azt is megkockáztatom, hogy az egyik legjobban megformázott szereplő a filmben: az a Nő, aki erős, független és bevállalós, de közben biztonságra, őszinteségre és arra vágyik, hogy néha „le tudja tenni a lantot," mert olyan személy van mellette, aki tudja őt kezelni. Olyan Nő, aki egymaga is el tudna irányítani egy egész világot, aki önmagaként dolgozott meg az összes sikeréért és akit nem lehet megingatni abban, amit eltökél, mégis olykor nagyon is szüksége van arra, hogy a párja dominánsabb legyen: A Férfi, aki mellett nem kell mindig erősnek mutatkoznia, akire ha olyan van, teljes nyugalommal támaszkodhat. Az egyik legveszélyesebb kombináció ez a típus: tisztában van magával és tudja is, hogy mit akar. Vagy ha éppen bizonytalan, akkor nem fél kimutatni és megkeresni az éppen aktuális csatlakozási hibát.

Amikor Raquel és az Eva Ugarte színésznő által alakított Laura találkozik a reptéren Sergioval, - a baráti társaság azon tagjával, aki régen elutazott a karrierje miatt, hogy Brad Pitt feneke legyen -, ott hirtelen arra számítasz, hogy na biztos ez a ficsúr lesz az, akivel Laura a kicsit belefásult házasélete miatt meg fogja csalni a férjét. Itt még nem tudod a szálakat az emberek között, igazából nem tudsz semmit, mert a rendező iszonyat precízen építi fel a történéseket. Az előtte lévő képkockáknak köszönhetően bepillantást kaptál a párkapcsolatok dinamikájába, és kicsi képed lett az adott karakterek legfőbb személyiségjegyeiről is: arról a feszültségről, ami majdnem az összes karakterben benne van, és hogy ki-ki ezt hogyan próbálja feloldani magában.

Majd megérkezik Sergio meghívása egy közös vacsorára, ahová az egész csapatot elhívja és ahol ott van a 20-as év elején járó influencer barátnője is. A beszélgetés adott pontjánál a fiatal barátnő megunja és indítványozni kezd egy „Én még soha" játékot: a többiek belemennek, isznak is rendesen. A rendező nem húzza a jelenetet túl hosszúra, a következő pillanatban azt láthatjuk, hogy a lány feláll az asztaltól, elsétál egy tálig, majd azzal együtt megy vissza a társasághoz:

„Akkor most emeljük a tételt. A lányok dobják bele először is a lakáskulcsaikat ebbe a tálba."

Sergio itt határozottan azért lereagálja, hogy drágám, ők nem olyan barátok, de a lány nem is törődik vele. A többiek viszont lelkesek és gyanútlanul egytől-egyig mindenki beledobja a sajátját. A fiatal lány erre megkéri a hímneműeket, hogy csukják be a szemüket és így vegyenek ki egy kulcsot. Amikor lement a kör, a játék lényege is kiderül:

„Ez a kulcsos játék. Akié a kulcs, azzal kell tölteni az est hátralevő részét. A kialakult pároknak dugniuk kell egymással."

Az asztalnál ülőkre dermesztő csend települ, és amilyen gyorsan csak tudnak, el is hagyják Sergioék lakását. Viszont a gondolat magától vagy a kialakult helyzettől, az összes páros aznap este sikeresen szexel a saját párjával, miután hazaértek.

Jelenet jelenetet követ, a vége pedig természetesen az, hogy Sergio maga is meglepődik, de a társaság belemegy a Kulcsos játékba, így a következő vacsorán nyélbe is ütik. A szabályok igen egyszerűek:

„1: Nincs repeta.
2: Nincs hazugság.
3: Nincs szerelem. Csak szex."

Két páros kivételével mindenki lefekszik egymással, és nem meglepőmódon az egyik visszakozó Laura, aki a véletlennek köszönhetően épp a régi szerelmével került párba, Segioval, és ő volt az, aki a játékot a legjobban akarta. Ilyen azonban a való életben is mindig van, nem igaz? Megijedünk és pánik tőr ránk attól, amire valójában a szívünk mélyén vágyunk és ezért inkább nem teszük meg. Rajta keresztül láthatjuk azt a belső küzdelmet, amit a félelem és a vágy képes csak okozni. Amikor valamiről tudjuk, hogy megvan bennünk, de saját magunknak sem merjük bevallani, mert félünk a következményektől, mert félünk az ítélkezésektől, illetve a változástól. Ha pedig házasságban élünk, akkor rettegünk attól, hogy kiderüljön: kudarcot vallottunk.

Hajlamosak vagyunk mi emberek addig harcolni és benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami valójában már nem tesz minket boldoggá, amíg tönkre nem vágjuk a másikkal való jó viszonyunkat. De vajon mi lehet önzőbb: boldogtalanul megmaradni egy kialakított hazugságban azt kockáztatva, hogy a másik sem fogja igazából megkapni azt a bánásmódot, amit valójában megérdemelne VAGY bátran nemet mondani és kilépni az egészből, hogy megadjuk a lehetőséget mindkettőnknek ahhoz, hogy valaki mással tényleg boldog életet élhessünk? Utóbbit annak ellenére is, ha a párunk még halálosan szerelmes és nem érti azt, hogy miért nem küzdünk jobban magunkért.

A Párcserés játszma a szexen keresztül mutatja be a jellemfejlődéseket, vagy éppen mutatja meg egy adott kapcsolat eddig elnyomott-, illetve elrejtett hibáit. A szex által válnak nyitottabbá az emberek, a nyitottságnak köszönhetően pedig az önismeret folyamata is sokkal intenzívebben indul meg. Olyan érzelmek látnak napvilágot, amikkel eddig nem volt törődve: például rég elfelejtett és lezáratlan szerelem, eddig sosem gondolt identitászavar vagy épp belefáradás abba, hogy valójában nem feltétlenül normális, ha a Nő keresi a több pénzt a háztartásban. De a szexszel az érzelmeinket is tudjuk kontrollálni, illetve elfedni: minél jobban azt mutatjuk, hogy ide nekünk az oroszlánt is, annál könnyedebben el tudjuk rejteni a valódi gondolatainkat. A szex mindenféle értelemben a legveszélyesebb szabadság, ami csak létezik: elenged és meg is fog egyszerre.

Azonban a film azt is remekül bemutatja, hogy mi a legfőbb különbség a szeretet és szerelem között: hogyan és mikor vegyük észre, hogy a szerelem helyett már csak a megszokás és az olyan feltétel nélküli szeretet áll, ami már inkább a legjobb barát címkét preferálja. Persze egy jó kapcsolat alapja, amikor a másik nem csak a szerelmünk, az életünk értelme, hanem a legjobb barátunk is: de nem mindegy, hogy melyik milyen mértékben jelenik meg egy idő után bennünk és a kapcsolatunkban egyaránt.

Milyen lehet egy orgia közepén dolgozni? A szexpartik rendszeres szereplője elárulta

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Minél nyitottabbá válunk, minél jobban kinyílunk a szexben, annál jobban szembemerünk nézni azzal is, hogy igazából mi magunk kik is vagyunk. Meg merjük engedni magunknak a mély gondolkodást, az önismeretet, a vágyaink felismerését: az elején természetesen soha szűnni nem akaró lelkiismeret-furdalás gyötör minket, ami a másik felé támadásokkal csapódik le, hiszen azt tudjuk adni a másiknak, ami saját magunkban is megvan.

Ha önmagunk érzéseit és létünket kérdőjelezzük meg, akkor a másik személy érzéseiben és tetteinek igazában is el fogunk bizonytalanodni. Az ok igencsak egyszerű: mert minden ember általában saját magából indul ki.

Ez valójában e spanyol film legfőbb iránymutatója: egy hatalmas önismereti utazás és szembenézés azzal, hogy mi van akkor, ha eddig túl kényelmesnek tűnt valami, de valójában az egész csak hazugság? Mi van akkor, ha a csodás évek után igazából már a befejezés következik? Mi van akkor, ha valójában a rengeteg ránk zúduló társadalmi-, családi-, és egyéb külső elvárásoktól nem mertünk soha azok lenni, akik ténylegesen vagyunk? Meddig tudunk hazugságban létezni? S vajon a túl nagy lazaság és nyíltság mögött mi húzódik meg: nem pusztán csak ezzel szeretnénk elrejteni a mélyben gyökerező önbizalomhiányunkat? A nyitott kapcsolat nem egyenlő többnyire azzal, hogy azért megyünk bele, azért hozzuk fel a másiknak opcíóként, mert nem bízunk abban, hogy mi magunk elég vagyunk az éppen adott párunknak?

Vannak baráti társaságok, akik egy fárasztó nap után egy kellemes, könnyed közös vacsorát fogyasztanak el együtt. Vannak, akik beülnek egy kávézóba vagy a legközelebbi bárba, hogy kicsit elfelejtsék a problémákat és a zűröket. Vannak, akik fogják magukat és elmennek egy közös egy hetes utazásra, ahol nem zavarja meg őket a külvilág idegesítő monotonítása. És vannak azok, akik swinger estéket tartanak. Mindenkinek máshol kezdődik a saját komfortjából való kilépése: viszont e nélkül nem létezik valódi önmegismerés.

A Spanyol Filmhéten olyan témák is terítékre kerülnek, mint például egy túlsúlyos tinilány élete, akit lelkileg bántalmaznak és zaklatják csak azért, mert nem felel meg a 40 kilós és XS-et hordó divatnak. Milyen hatással van a Röfi csúfnév egy fejlődésben élő lányra? Mit tudnak okozni a kimondott szavak az ember lelkében? S az, aki zaklatja és terrorban tartja a másikat, ő valójában mit érez?