Tüntetés, lezárás, olajválság: remek film lett a Blokád, de tényleg Oscar-díjat érdemel? - kritika

30 évet kellett várnunk arra, hogy elkészüljön az első olyan magyar film, ami ténylegesen a rendszerváltás eseményeivel, és annak gazdasági következményeivel foglalkozik. Antall József 1990-ben Moszkvába utazott, hogy tárgyaljon Gorbacsovval a Varsói Szerződés megszüntetéséről, mire az oroszok elzárták a Magyarországra érkező kőolajvezetéket, és így az országban súlyos olajválság alakult ki, ami miatt jelentősen megugrottak az üzemanyagárak, és a kormány úgy döntött, hogy piaci áron, 60 százalékkal drágábban fogják adni a benzint. Emiatt a taxisok és a fuvarosok blokád alá vonták a nagyvárosokat, lezárták Budapest hídjait, megbénult a közlekedés az ország számos részén, és tüntetések voltak. Hogy Antall József és az akkori magyar kormány hogyan oldotta meg ezt a krízishelyzetet, azt mutatja be a Blokád című film, ami ha úgy vesszük, tényleg az első film a rendszerváltásról.

Persze több olyan alkotás is készült az évtizedek során, amelyek meg-megkarcolták a témát, és magukon hordozzák a rendszerváltó évek atmoszféráját, de mind ez idáig nem készült olyan film Magyarországon, amiben ne a kisember eufóriája vagy a rendszerváltás körüli közérzet lett volna a reflektorfényben, míg a politikai csaták és az ország sorsát eldöntő események bemutatása mindig kimaradtak ezekből. Pontosan ezt töri meg Tősér Ádám első nagyjátékfilmje, aminek forgatókönyvét hazánk egyik - ha nem a legjobb - forgatókönyvírója, Köbli Norbert jegyzi, aki korábban olyan produkciók könyveit írta, mint az Apró mesék, a Félvilág, a Trezor, A vizsga, A berni követ, vagy az Örök tél. Nem túlzás azt mondani, hogy Köbli Norbert neve már önmagában garancia egy nagyszerű mozgóképes alkotásra, hiszen olyan kifinomult és széles perspektívájú írói képességekkel rendelkezik, amelyekkel úgy tud történetet mesélni, ahogy senki más a forgatókönyvírók közül.

^{(Fotó: InterCom)}

Ha pedig ott van mellette Lajos Tamás, mint producer, akkor azt a filmet már mindenképpen meg kell nézni, mert ha ők ketten belevágnak egy projektbe, akkor abból mindig valami jó és emlékezetes születik. Ez a Blokád-nál sincs másképp, ami egyértelműen az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje. Legnagyobb erőssége, hogy bár tisztában van azzal, hogy olyanok is meg fogják nézni ezt, akik még nem éltek vagy nem emlékezhetnek az 1990-es eseményekre, mégsem akarja egy száraz történelem óra szintjén lenyomni a néző torkán a rendszerváltás korszakát; egy másodpercre sem feledkezik meg arról, hogy elsősorban egy film, mégis úgy tárulnak az ember elé Magyarország történetének egyik legfontosabb eseményei, mintha mi is részesei lennénk. A Blokád szó szerint berántja magával a nézőt, éppen ezért sokkal megfoghatóbbnak érezzük a történetet, sokkal jobban át tudjuk élni és érezni mindazt, amit az akkori kisemberek az utcákon és a hidakon.

Ráadásul a Blokád-ot nézve könnyen érezhetjük úgy, mintha csak a televízióban néznénk a híradót, vagy a saját ablakunkon bámulnánk kifelé, hiszen ahogy nézzük a filmet, rájövünk, hogymennyire aktuális, hiszen ami 1990-ben történt, tulajdonképpen az történik most is, csak kicsit más formában.

A Blokád egy magyar filmtörténeti mérföldkő, amit biztos tanítani fognak majd a filmművészetin, ugyanis megvan benne minden, amire a mai nézőnek szüksége van. Azonban Tősér Ádám filmje nem csupán a 90-es eseményeket dolgozza fel - bár tény, hogy nagyobb hangsúlyt fektet erre a szálra -, de az 1956-os történetszálon keresztül megismerhetjük az ifjabb Antall Józsefet is. Az első szabadon választott miniszterelnököt, két korszakában játszó színész egyértelműen uralja a filmet: Seress Zoltán és ifj. Vidnyánszky Attila is óriásit alakít, de a mellékszerepekben látható művészekre sem lehet panasz. A Göncz Árpádot alakító Gáspár Tibortól kezdve a Somlait megformáló Végh Zsolton keresztül egészen a Horváth Balázs belügyminisztert alakító Görög Lászlóig mindenki remekel a szereplőgárdában - utóbbira rá sem ismertünk volna, ha nem halljuk jellegzetes hangját.

^{(Fotó: InterCom)}

A film képi világáért a Lajos Tamás-produkciók félreismerhetetlen stílusú és látásmódú operatőre, Nagy András felelt, aki ezúttal is elképesztően kidolgozott felvételekkel járult hozzá a Blokád sikeréhez, de hatalmas elismerés illeti Tápai Mihály berendezőt is, akitől ugyancsak megszokhattuk már, hogy mindig profi munkát végez (lásd. A játszma vagy A feleségem története). Külön ki kell emelni a film CGI-ját, amihez foghatót talán még nem is láttunk hazai produkciónál, hiszen gyakorlatilag észre sem lehet venni, hogy hol ér véget a valós kép, és hol kezdődik a digitális.

A Blokád egy minden tekintetben remek filmalkotás, ami nem húzza felesleges töltelékjelenetekkel az időt, a maga szimpatikus, másfél órás játékidejével pontosan arra fordít időt és figyelmet, amire kell, és oly módon mutatja be nekünk az 1990-es taxisblokádot és az azt övező eseményeket, ahogy valójában történtek. Ezt bizonyíta az is, hogy a filmben nagyon sok archív felvételt is használtak, hogy még hitelesebben tudják a néző elé tárni, hogy mi is történt 32 évvel ezelőtt Magyarországon.

Hogy Oscar-díjat is érdemelne-e? A magyar Oscarként emlegetett Magyar FIlmdíjon biztos, hogy tarolni fog, de tekintve, hogy mind az 56-os események, mind a rendszerváltás ma már egyedül nekünk, magyaroknak jelentenek nagyon sokat, szinte biztosra veszem, hogy a Blokád ugyanúgy ki fog esni már az első körben, mint legutóbb a Post Mortem. Technikailag bár nagyon jól össze van rakva, az Oscar szintjét így sem fogja megütni. Ettől függetlenül büszkék lehetünk rá, hogy az első, rendszerváltásról szóló magyar film ilyen jól sikerült, éppen ezért a Blokád mindenképpen megérdemli a figyelmet, és a mozijegy árát.

A film október 20-tól a magyar mozikban.

Október 20-án egy másik magyar film is a mozikba kerül. Jankovics Marcell utolsó alkotása, a Toldi egy ugyancsak remekül sikerült produkció; nemcsak az első magyar szuperhősfilm, de az utolsó, igazi animációs filmünk. A kritikát alább olvashatjátok:

A Toldi nemcsak az első magyar szuperhősfilm, de az utolsó igazi animációs filmünk is - kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...