Mit tartott a tenyerében a karok nélküli milói Vénusz? Egyszerű a válasz – vagy mégsem?

Az ókori görög világ egyik leghíresebb szobra a párizsi Louvre-ban őrzött milói Vénusz. A görögösen méloszi Aphroditénak nevezett márványalkotást 1820-ban találták az égei-tengeri Mílosz szigetén, és gyorsan el is szállították onnan.

A bő 2 méter magas szobor jellegzetessége a csonkasága, hiszen a meztelen felsőtesttel ábrázolt istennő mindkét karja hiányzik. Eredeti tartásuk ezért bizonytalan, azzal kapcsolatban azonban már biztosabban tudnak találgatni a szakemberek, hogy mit tarthatott a tenyerében.

Elhomályosítja a Mona Lisát, ha megtalálják Leonardo titokzatos, elrejtett freskóját

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Kr. e. 130 körül készült milói Vénusz feltehetőleg antiókhiai Alexandrosz műve lehet, elveszett talapzatának egy felirata legalábbis erre utalt. Amikor megtalálták, két darabba volt törve, a megtaláló görög földművestől pedig a megszálló törökök kobozták el. Tőlük vásárolta meg végül az értékét felismerő francia nagykövet.

Aphrodité (illetve Vénusz) történetét mindenki ismeri az ókori mítoszokból: ő volt az, aki az istennők versengése során megkapta Parisz trójai királyfitól a legszebbnek járó aranyalmát, amiért a férfi elnyerte Helené spártai királyné szívét.

A kutatók ezért bizonyosak benne, hogy a csonka szobor tenyerében egy alma volt. Megerősíti a feltevést, hogy az alkotás otthonául szolgáló Mélosz szigetének neve magyarul szintén almát jelent. Ráadásul a szobor közelében találtak egy kartöredéket almával, de rekonstruálni így sem tudták a remekművet.

A Louvre-ban őrzik a milói Vénusz „testvérét”, az Arles-i Vénusz szobrot, amely egy hajdani római színház területéről került elő 1651-ben, Franciaországban. XIV. Lajos, a Napkirály ezt a szobrász François Girardonnal hozatta helyre (mivel szintén nem voltak karjai), aki almát és tükröt helyezett az istennő kezeibe.

^{Fotó: Profimedia}