Nagy Feró tényleg ledarált egy élő csirkét a színpadon? A legenda most örökre tisztázódhat

Januárban ünnepelte 76. születésnapját az örökifjú Nagy Feró. A nemzet csótányának is „becézett” énekes-dalszövegíróval, a Beatrice és az Ős-Bikini frontemberével kapcsolatban máig tartja magát egy durva pletyka, amelyet maga az előadó is többször igyekezett megcáfolni.

A mai középkorúak számtalanszor továbbadták azt a rémhírt az iskolában, hogy Nagy Feró az egyik koncertjén „feláldozott” egy csirkét a színpadon. A gyerekek beleborzongtak, ahogy az élve „ledarálás” részleteit taglalták, és akkoriban valóban nehezebb volt utánajárni az állítás igazságtartalmának.

Nagy Feró nem fogad szót a feleségének - így látja magát ma a magyar rocksztár

Olvass tovább...

A múlt rendszerrel gyakran konfrontálódó, lázadó zenészt el akarták lehetetleníteni, ezért bukkant fel róla a rémmese, amely mind a mai napig tartja magát. Annak ellenére, hogy Feró minden lehetséges fórumon megpróbálta már tisztázni a kérdést, és felfedni annak valódi hátterét.

A pletyka a CPg nevű szegedi punk együttes kapcsán indult el, amelynek tagjai 1982-ben a Kozák téri Ifjúsági Klubban vittek fel egy csirkét a színpadra, majd kikötötték a mikrofonállványhoz. A beindult közönség aztán valóban megölte, sőt állítólag szétszaggatta a szerencsétlen szárnyast – aztán ennek a barbár tettnek a sara fröccsent rá a punkoknál jóval ismertebb Nagy Feróra.

A gyilkos „performanszról” képriport is készült, így nem volt nehéz bizonyítani, hogy az eset valóban megtörtént. Az akkoriban mellékes volt, hogy nem Feróval, hanem másokkal, a szóbeszéd ugyanis elérte célját.

A zenész elbeszélése szerint akadt később olyan kultúrház-igazgató, aki a fellépésükkor kifejezetten kérte, hogy a csirkedarálást mindenképpen hagyják ki. Az Urbanlegends oldal cikke szerint egyébként a CPg tudatosan mutatott be barbár áldozatot, szó sem volt véletlenről:

– idézték fel egy korabeli beszámolóból. A punkok a peches szárnyast állítólag a főbérlőjüktől lopták, akinek rengeteg csirkéje volt. Feró szerint a magyar popzenei élet akkori vezetője, Erdős Péter kente rájuk a dolgot, mert kifejezetten utálta a hozzájuk hasonló, szabad szellemű előadókat.