Ásatás: Ralph Fiennes az egyetlen kincs, amire itt lelhetünk – kritika

1938-at írunk, Angliában egy gazdag, betegeskedő özvegy (Carey Mulligan) felfogad egy tehetséges, de talán leginkább csak hobbirégésznek nevezhető embert (Ralph Fiennes), hogy végezzen ásatást a birtokán lévő domboknál, de azt egyikük sem gondolta volna, hogy milyen hatalmas jelentőséggel bíró dolgot találnak: egy olyan hajó maradványait, ami szinte mindent teljesen megváltoztat, és új fejezetet nyit a történelemben.

Az ember egy ilyen történet hallatán egy egészen kellemes, aranyos, szerethető kis filmet vár remek színészekkel, de ez sajnos csak félig teljesül, ugyanis igaz, hogy Ralph Fiennes és Carey Mulligan szép munkát végeznek, de ennek az alkotásnak sikerült annyira eseménytelennek és unalmasnak lennie, hogy az már felér egy büntetéssel.

A megvalósítás maga profi, a zene is nagyon jó, de a rendező, Simon Stone egy picit sem ért a drámához, vagy a figyelmünk lekötéséhez, ráadásul a hangulatteremtés sem az erőssége. A forgatókönyvben nincsenek normális párbeszédek, vagy bármilyen építkezés, cselekményvezetés, hanem inkább csak úgy megtörténnek a dolgok, és ránk bízzák, hogy mit kezdünk velük – miközben csak az érzelmes zongoradallamok segítenek nekünk.

Kép: Carey Mulligan és Ralph Fiennes az Ásatás című filmben / via whats-on-netflix.com

Alapból az is elég nagy probléma, hogy egyik karakter sem nő a szívünkhöz, és nem is sikerül őket megismernünk annyira, hogy tudjuk, mit, miért csinálnak. Például az özvegyről nem igazán derül ki, hogy miért is olyan fontos neki az ásatás; a hobbirégész többször is bebizonyítja, hogy mennyire amatőr; az egyik segítő (Lily Collins) jelenléte és történetszála pedig annyira jelentéktelen és felesleges, hogy ha kivennénk az alkotásból, semmit sem éreznénk meg belőle.

Az Ásatás lehetett volna egy tipikus angol dráma is, ami nem megy túl mélyre, de a szíve a helyén van, helyette viszont kaptunk egy üres, unalmas filmet jó színészekkel, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, mert nincs egy épkézláb történet alattuk, és a sekélyes párbeszédekkel sem tudják kialakítani a kapcsolatot egymással, vagy a nézőkkel.

Kár érte, mert benne volt a potenciál, de végül rettenetesen semmilyen lett. Ritka, hogy valami ennyire nem áll össze, pedig minden eszköz rendelkezésre állt, ami kellett volna egy jó filmhez. Így csak egy nagyjából egyszer nézhető tákolmány marad, amit szinte rögtön elfelejtünk, viszont valamilyen szinten hálásak lehetünk neki, ugyanis este altató helyett elég csak ezt elindítanunk.

Az Ásatás már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni a magyar feliratos előzetest: