Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Mit keres Drakula szobra Budapesten?

Zene, Film & Kultúra

CST - 2019.11.02. 14:14

Lugosi Béla a filmtörténelem leghíresebb Drakulája volt, aki erdélyi származásával is ráerősített a mítoszra. A mítoszra, vagy inkább fikcióra, amelyet Bram Stoker talált ki. Azóta küztudott, hogy a brit író sosem járt Erdélyben, mégis egy egész könyvet szentelt a híres transzilván vérszívónak. Nyugaton pedig nemzedékek nőttek fel ezeket a meséket hallgatva, majd annyira beléjük ivódott a rettegett vámpír, hogy később felkerekedtek, úticéljuk pedig Kelet-Közép-Európa lett. És hogy mit találtak a helyszínen? Drakulán kívül mindent, aztán pár évtized múlva már őt is, hiszen Romániában hatalmas iparág épült a karakterre, aki létezett is, meg nem is. Román is volt, meg nem is. Mondjuk vámpír egyáltalán nem volt, de talán ez számít a legkevésbé.

A szobrot még 2003-ban az éj leple alatt helyezték el a városligeti Vajdahunyad-vár délkeleti fülkéjében, közel Anonymus emlékművéhez. Igazából a Hollywood-ban is nagy karriert befutott Lugosi Bélát ábrázolja, aki a filmtörténelem leghíresebb Drakulája volt.

Aztán 13 évig misztikus csend borította a szoborállítás eredettörténetét.

Kép: Göröntsér Vera / Köztérkép

Csak egy rejtélyes monogram (HZ) volt sokáig az egyetlen nyom, amin a lelkes kutatók elindulhattak. Később a Köztérképen valakinek sikerült megfejteni a rejtélyt, az Urbanista pedig hamarosan beszámolt az úttörő felfedezésről, hogy még forróbb legyen a téma. Az alkotó a német Hartmuth Zech, aki amúgy a saját honlapján mindent gondosan regisztrált is, még a szűk körben tartott avatási ceremóniáról is készültek fotók: ahogy a súlyos kődarabot a művész barátai lelkesen a fülkébe helyezik. A szobrásznak amúgy nem ez volt az egyetlen műve egykori nagy emberekről, korábban többek között Jim Morrison kőből faragott portréját is elkészítette, és többedmagával fel is állította Párizsban.

És hogy mit keres a Drakula köpenybe bújt Lugosi Béla szobra pont itt a Vajdahunyad-vár egyik oldalában? Izgalmas kérdés, amelynek a megválaszolásában Erdély és a Nyugat, valóság és fikció között cikázunk majd.

Vajdahunyad vára, a hajdani nagyság szimbóluma

Mint köztudott a Városligetben tornyosuló várat egy már Erdélyben létező erődítményről koppintották, jobban mondva az utolsó nagy magyar uralkodócsalád, a Hunyadiak vajdahunyadi vára oly mértékben a magyar nagyság szimbólumává vált a 19. században, hogy az 1896-ban rendezett millenniumi ünnepségek alkalmával Budapesten is felépítették. A monumentális épületet úgy alkották meg, hogy azon felvonultatták a magyar építészet ezeréves történetét is. A nagy sietség miatt először fából építették fel, ám a hatalmas közönségsikerre való tekintettel később elkészült kőből is. A legtöbb pavilontól eltérően nem is bontották el, annyira szerves része lett a Városligetnek és a fővárosiak mindennapjának.

Kép: Wikimedia Commons

Az amúgy Romániában található eredeti Vajdahunyad-vár az ország egyik legfelkapottabb turistalátványossága, évente százezrek keresik fel. Legendák, kísértethistoriák, véres kínzások és horrortörténetek egész sora kapcsolódik az épülethez. És persze Drakula is. Nem mellesleg mindezt nagyszerűen tálalják a várban: már a bejáratnál a valaha itt élt hóhérok lakosztályát és brutális kínzóeszközöket mutogatnak a frászra éhező látogatóknak. Mindez természetesen része egy játéknak, amelyet a látogatókkal űznek az idegenvezetők. A várat a Drakula-turizmus hajnalán kvázi az egykor élt vérszívó központi palotájának kiáltották ki. Nem véletlen, hiszen ez Erdély egyik misztikus vára, amelyről simán elhiszed, hogy a falai között egykor vámpírok éltek. A legendák szerint pedig még Vlad Tepes is raboskodott az egyik börtönében.

Mégis ki volt Vlad Tepes, azaz Drakula?

Drakula egy havasalföldi fejedelem volt, aki brutális eszközökkel, nagyon szigorú rendet tartott az országrészben, miközben védte a határokat a rendszeresen betörő ellenséges hordáktól is. Állandóan harcban állt, így tényleg rengeteg vér tapadt a kezeihez. Nem véletlen, hogy a középkori krónikák is véreskezű grófként írják le. Ahol megjelenik a neve, nem tudnak elmenni a karóbahúzások, csonkolások és egyéb kivégzések mellett.

Kép: ArtStation.com

A Vlad Tepes is annyit tesz: Karóbahúzó Vlad.

Ha egy hollywoodi kasszasikeren keresztül ismerkednétek meg inkább a román nemzeti hérosszal, nyugodt szívvel ajánljuk Az ismeretlen Drakula című filmet, amely pár évvel ezelőtt jött ki, és a megannyi díszes és fantasztikus sallang ellenére elmeséli nekünk, hogy mi történt a 15. századi Havasalföldön. Egy helyen, amely vészesen közel feküdt az Oszmán Birodalomhoz, abban a korszakban, amikor a törökök egyre közelebb kerültek nagy céljuk megvalósításához, hogy bekebelezzék Közép-Kelet-Európát. Leginkább e vészterhes korszak adja meg hősünk történelmi súlyát, akinek folyton lavíroznia kellett a nagy keleti birodalom és a Magyar Királyság között. 

Kép: Meshmag.com

Míg a törökök a további európai hódítás kapujának tekintették a területet, addig a magyarok egy előretolt védvonalnak, ahol idejekorán meg lehetett állítani a királyságba beözönlő törököket.

A történelem úgy meséli el, hogy Vlad oszmán fogságba kerül, innen szabadulva hazatér, és bosszút áll az őt eláruló bojárokon. Ekkor történnek meg az első karóbahúzások, amelyek rövid időn belül a herceg védjegyévé válnak. Még ha számításba vesszük azt is, hogy a középkorban járunk, amikor a kínzások és kivégzések mindennaposak, még így is elképesztő az a brutalitás, amit Vlad művel. A karóbahúzás nem volt divatos kivégzési mód még ekkor sem, a herceg kora normáit is felülírja.

Van ugyanis egy nagy vaskos írás, egy törvénykönyv, V. Károly császár Carolinája, amelyben összegyűjtik ekkoriban azokat a kivégzési technikákat, amelyeket a középkori jog engedélyez. A karóbahúzás ebben nem szerepel.

Kép: Historyonthenet.com

A Drakula-legenda amúgy abban is pontatlan, hogy két személyt is összemos. Vlad Dracult és Vlad Tepest, aki Dracul fia volt. Dracul nevét egy szövetségről kapta, a Sárkányos Rendről, amely Európa legnemesebb családjait egyesítette egy szent cél érdekében, hogy megvédjék a keresztény Európát. Ez pedig egy egész jó pedigré, a hírnév ott kezdett lejtmenetbe, amikor Vlad Tepes ellen lejáratóhadjáratba fogott a brassói szászság. Merthogy a szászok nem voltak hajlandóak engedelmeskeni a vámpír gazdasági szankcióinak, aki erre többször is kirabolta a várost. A fél világot beutazó kereskedő szászok révén pedig Európa német nyelvű része is megismerhette a hírhedt vezér rémtetteit. Ezeket később ki is nyomtatták, így már semmi nem állta útját a történetek terjedésének.

Kik a vámpírok, és kicsoda Lugosi Béla?

A vámpír szerves része a szláv és balkáni népek kultúrájának. Bár a folklórban inkább hasonlít az élőhalottakhoz, olyan teremtményhez, amely agyhalott, nem gondolkodik, csak éjszaka felkel, hogy nagy éhségében lecsapolja az élők vérét. A romantika korában változik csak meg a vámpír alakja, ekkor nemesedik egyfajta fantasztikus lénnyé, akit nem lehet megölni, mert felkel, és újra prédákra vadászik. Egyetlen módja van, hogy kiírd őt az élők sorából, ha a szívébe tört döfsz. Óvakodik a szenteltvíztől, kereszttől, fokhagymától, de eszeveszettül kerüli a fényt is. A vámpírmítosz felépítéséért amúgy sokat tett az irodalmi nagyágyú, Goethe is, aki A korinthoszi menyasszony balladájában a főszereplő kedvesének egy vámpírnőt állított be.

A tömegkultúrára a legnagyobb hatást végül egy brit gyakorolta, az Erdélybe lábát soha be nem tevő Bram Stoker, aki regényt írt a vámpírok fejedelméről 1897-ben, miután hallott a karóbahúzó Vladról és munkásságáról a világjáró magyar felfedezőtől, Vámbéry Ármintól. Ekkor olvadt örökre össze Drakula gróf és a vámpír. És ekkor vált Erdély a vámpírmítosz központjává. Na jó, talán akkor még jobban, amikor Stoker művét színre vitték, illetve 1931-ben filmet is forgattak belőle, amelyben a gróf szerepét hosszú lobbizás után végül Lugosi Béla kapta meg.

Kép: Danofgeek.com

Világszerte közismert tény, hogy Drakula sátáni alakját a magyar származású, 1882-ben Lugoson született Lugosi Béla formálta meg legelőször. A szerep az álomgyár sztárjává tette, ma egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak Hollywood-ban, a hírességek sétányán.

Nem kérdés tehát, hogy a német művész a legautentikusabb helyen állította ki szobrát, amely azóta is a Városliget egyik leghíresebb látványossága.

Az erőteljes magyar akcentussal beszélő, kissé hipnotikus szellemben játszó Lugosira azonnal ráégett a szerep. Annak érdekében, hogy ő játszhassa el a grófot, Lugosi egyik megingathatatlan érve a következő volt: Drakulához hasonlóan ő is erdélyi gyökerekkel rendelkezik, sőt, ő is grófi családból jön. Az erdélyi származás igaz, a másik már vitatott, egy dolog viszont kapóra jött Lugosinak, hogy a forgatás előtt pár nappal meghalt Lon Chaney, aki az Universal-tól eredetileg megkapta a főszerepet.

Miért retteg annyira Románia a félszáz éve halott Drakulától?

A rengeteg könyv és filmadaptáció révén ma Románia neve szinte egyet jelent Drakulával. A vérszívó mítosz nagyon erős, vámpírok, természetfeletti lények és jelenségek lengik be az ország hírnevét. 1989-ig azonban a szocialista vezetésű román állam semmit nem tett azért, hogy a kultuszt ápolja, inkább csak vonakodva elfogadta. A rendszerváltozás után azonban kissé változott a hozzáállásuk, és létrehoztak egy történelmi lózungokkal és fiktív elemekkel megspékelt hibrid nacionalista Drakula-képet, amely ugyan a turistáknak szólt, de az igazi Romániáról mesél. A miszticizmus csak körítés, amely mégis igazi narratívát teremt.

Kép: Activitygift.com

Mit mesél nekünk Drakula Romániáról?

Románia, mint Európa széle, egy érintetlen, mélyen elmaradott és archaikus társadalom, egy félelmetes és hátborzongató vidék, amelyet a modernitás még meg sem pöckölt. Ez nagyon nem tetszett az elvtársaknak, akik az épülő szocializmust nem így szerették volna láttatni a külvilággal. Vlad Tepes természetfeletti képességei, a babonára való rájátszás erőteljesen eltért a szocialista világképtől, amely épp azt tűzte zászlajára, hogy ezekkel végleg leszámol.

Viszont azt is észrevették az éleseszű szocialista vezetők, hogy a turistadömping teret adott Romániának, hogy demonstrálja a szocialista vezetéssel, a Ceaușescu által elért vívmányokat.

Azonban a román turizmus erőteljesen profitált a vámpír szubkultúra burjánzásából, míg 1956-ban Drakula nyomait kutatva ötezer ember fordult meg az országban, addig 1960-ban már több mint 100 ezer, a hetvenes években pedig már a kétmilliót is meghaladta azon utazók száma, akik a természetfelettiért zarándokoltak Erdélybe. Ioan Cosma miniszter, aki a turizmus felpörgetéséért is felelt azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki tervet, hogyan aknázható ki legjobban a Drakula iránti fokozódó nyugati érdeklődés.

Kép: Hirgate.com

Bármennyi ellentmondás is feszül az úgynevezett Drakula-dilemmában, a gróf kapóra jött más szempontból is. Az egyre inkább nacionalista húrokat pengető Ceaușescu benne látta saját maga előfutárát is, a felelős és vasmarkú vezetőt, aki országát függetlenül kormányozza, önálló külpolitikát folytat. És bár a szocialista úton haladva, de mégis kicsit eltávolodva a Szovjetuniótól.

A dilemmát végül úgy oldották fel, hogy elválasztották a történelmi Drakulát a vámpírtól, olyan túrákat ajánlottak a turistáknak, ahol megtudhatták az igazságot, de közben rengeteg információt kaphattak a mítoszról is. Hiszen az mégsem tolerálhatták, hogy az ország nemzeti hőse egy vámpír legyen. Ceaușescu viszont mindvégig ragaszkodott a történelmi Vlad-hoz, ezért 1976-ban a román függetlenségi hérosz tiszteletére és halálának 500. évfordulója alkalmából még postai bélyeget is adtak ki a vérszívó képével. Persze vámpírfogakról még ebben az esetben sem volt szó.

Amikor elkezdett felpörögni a turizmus, a legtöbb erdélyi csak értetlenül állt a Drakulát kereső látogatók előtt, és nem értették, hogy mit keresnek. A nyugatról érkezettek ismerték a könyvet, a helyiek viszont nem, szóval kellett jó pár év, mire felzárkóztak. Erről a kérdésről is szól Felméri Cecília és Lakatos Róbert rendezésében készült Drakula dilemma című magyar dokumentumfilm.

Drakula-turizmus

Várakat jelöltek ki, amelyekről azt a szóbeszédet kezdték terjeszteni, hogy egykor Drakuláé voltak. Pillanatok alatt egy hatalmas iparág épült rá a gróf hírnevére. Főleg az 1993-as Anthony Hopkins főszereplésével készült film után jött a legnagyobb bumm, és kezdtek el özönleni a látogatók az immár szabad Romániába (Ceaușescu-t 1989-ben kivégzik). A mozi és az irodalom fűtötte turista hullámot pedig rengeteg turizmussal foglalkozó egyesület és szervezet igyekezett kihasználni. A legtöbbet épp akkor gründolták. Az elsők között lépett a színre az Erdélyi Drakula Szövetség, amely megalapított egy misztikus transzilvániai utazásokkal foglalkozó vállalatot. Ők nem csak Drakulára hegyezték ki az erdélyi utakat, hanem az egész térséget belengő miszticizmusra építettek programokat, így akár boszorkánypereket is megtekinthettek az ide utazók.

Már korábban is említettük, hogy fontos fogodszkodó, amelyhez a legtöbb szervezet is tartja magát, hogy a „turisztikai játék” során a Drakula nevével értékesített termékbe belecsomagolják valamilyen módon az ország történetét is.

Igazából Románia történetét hallgatod, miközben azokon a helyeken jársz, amelyekre nagyon büszkék az itteniek. Az idegenvezetők az egyik pillanatban még a valós dolgokról beszélnek, míg a másik mondatban már egy fikciós sztoriban találjuk magunkat. Így működik a játék.

Kép: Hauntedillinois.com

A túrák általában a fővárosból, Bukarestből startolnak, itt az idegenvezetők főleg a romániai forradalomról és rendszerváltozásról beszélnek az utazóknak, és persze ide kapcsolják Vlad Tepest is, méghozzá azzal a felütéssel, hogy egy általa írt dokumentumban jelent meg először a város neve. Snagovban a középkori monostort mutatják be, és persze arról is megemlékeznek, hogy a legendák szerint itt született és itt is temették el Vladot. Segesvár az egyik legjobb megálló, itt konkrétan majdnem ép állapotban maradt meg a 15. századi városfal, amely a jó állapotban megmaradt történelmi központot övezi, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Ha közeledik a halottak napja, a városban az ország legnagyobb halloweeni partiját rendezik. Természetesen éppen ebben a várnegyedben található a turistacsalogató Drakula-ház is, ahol a mítosz szerint Vlad Tepes lakott. Az épület aljában ma egy étterem üzemel.

Brassó az egyik legizgalmasabb hely, hiszen a gyönyörű város lakói elég véres eseményeknek volt a szemtanúi. A fekete turizmus kelléktára itt érvényesül a leginkább, a turisták bőven hallhatnak Vlad kegyetlenkedéseiről, amelyet ugye pont a pár száz évvel ezelőtt itt lakó szászok kezdtek világgá kürtölni róla. Apró megálló a túra során Beszterce, ahol a térség egyik legnagyobb Drakula szállodája működik. A kertben Bram Stoker szobra áll, emlékeztetve a látogatókat a regénybeli jelenetre, amikor az író hőse, Jonathan Harker is megszállt a városban.

A 19. század végén épült Peleș-kastéllyal pedig bemutatják az egykori román uralkodó családot, a Hohenzollerneket, akik német származásúak voltak. Nagyon fontos, hogy Románia történelmét hozzákapcsolják a Nyugathoz. Ebben a kontextusban Drakula küzdelme a török ellen, a keresztény Európa harca az iszlám ellen. Románia pedig a térség más államaihoz hasonlóan a kereszténység védőbástyája volt évszázadokig.

Kép: Wikimedia Commons

Drakula tehát az erdélyi és román popkultúra szerves része, és nem mellékesen a transzilván turizmus egyik igazán jól tejelő tartóoszlopa is. Ezért is lehetséges, hogy egyre több település kezd rájönni, hogy nekik is közük van Drakulához. A vámpír neve garancia, hogy a város rákerül a nyugati látogatók térképére, és azon látványosságok sorába is, amit muszáj megnézni, ha Erdélybe érkeznek. És ez egyáltalán nem mellékes egy olyan versenyben, ahol a turisták pénztárcájáért folyik a küzdelem.


Források:

Legfrissebb híreink

Vissza a főoldalra.
Tutanhamon-kiállítás nyílik Budapesten