Először nézhetünk bele az Oscar-díjas magyar rendező új filmjébe

[[video]]Második filmet készíteni sosem könnyű, pláne nem, ha az ember első filmje mindent megnyert, amit csak lehet. Nemes Jeles László debütáló alkotása, a Saul fia világszerte tarolt, a Cannes-i Filmfesztivál nagydíjától kezdve az Arany Glóbuszon át az Oscar-díjig minden olyan elismerést elhozott, amelyre a filmkészítők vágynak. Egy ilyen sikerszéria után nem lehet könnyű a második filmnek, hiszen az elvárások az egekben, mindeki arra számít, hogy az új alkotás is legalább ugyanazt a pályát járja be.

A Napszállta (Sunset) című film a Velencei Filmfesztiválon mutatkozik be, majd a tengeretúlon, a Torontói Filmfesztiválon is megmérettetik. A magyar mozik szeptember 27-én tűzik műsorukra, így lassan időszerű volt, hogy lássunk is végre valamit a filmből.

Nagyon más ez az alkotás, mint a Saul fia volt

– írták több helyen a Napszálltáról.

Ez azonban csupán részben igaz, hiszen Nemes Jeles ebben a műben is magyarázatot keres rá, hogy az emberiség hogyan süllyedt el a feneketlen sötétségbe a 20. század közepére.

A film az első világháború előtti utolsó békeévben játszódik. Főhőse egy hosszú távollét után külföldről hazatérő fiatal lány, aki a szülei kalapszalonját keresve végül rábukkan a bátyjára, akiről azt sem tudta, hogy létezik.

Mindez a hivatalos leírás szerint: „1913 nyara, Budapest – a béke utolsó napjai. Leiter Írisz (Jakab Juli) hosszú évek után tér vissza az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínű és nyüzsgő városába. A korán elárvult fiatal lány minden vágya, hogy néhai szülei legendás kalapszalonjában kapjon munkát. Az új tulajdonos, Brill Oszkár (Vlad Ivanov) azonban elutasítja, és mindenáron igyekszik eltávolítani a városból. Az éj leple alatt egy idegen keresi fel Íriszt, és bátyja hollétét tudakolja tőle – a lány ekkor tudja meg, hogy Leiter Kálmán néven él egy testvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott. Írisz nyomozásba kezd, s bátyja után kutatva egyre mélyebbre húzza a város labirintusa. Írisz számára egyedül a tündöklő Leiter Kalapszalon tűnik biztos pontnak, de a ragyogás mögött a legsötétebb titok tárul fel.”

Az előzetes alapján könnyen rájöhetünk, hogy a rendező nem egy hagyományos kosztümös filmmel igyekszik bemutatni a háború előtti magyar fővárost. A baljóslatú képsorok alapján biztosak lehetünk benne, a sötét titok túlmutat az egyéni tragédiákon, és a címben rejlő napnyugta a társadalomra, az egész emberiségre váró sötétséget jelzi.

(son)