This is Foals

Az izzasztó hőség, és a viszonylag korai, fél nyolcas kezdés nem tántorította el az indie zenére kíváncsi fesztiválozókat, ugyanis estére jócskán megtelt a nagyszínpad előtti tér. A koncert egy új szerzeménnyel, a Snake Oillal indult, melyet az első albumról (Antidotes) ismert matek-rockos számok (Balloons, Olympic Airways) követtek. Az érezhetően kissé nagyszínpad-idegen dalok után a My Number már brutálisan beindította a bulit, ami onnantól kezdve nem ismert megállást. A pörgést még az sem tudta megakasztani, hogy a vadonatúj Mountain At My Gates alatt elszállt a hangosítás. Szerencsére a zenekar (és a közönség is!) nagyon lazán kezelték a történteket, és ahogy mindennek lennie kellett, a pár perces technikai szünet után ott folytatódott a koncert, ahol abbamaradt.

A Foalst nem véletlenül tartják a világ egyik legjobb koncertegyüttesének, amit a frontember Yannis Philippakis művel a színpadon az iszonyatosan profi, a nagyobb rockénekesekhez köthető produkciók -például: stage diving vagy a közönség leültetése a Spanish Sahara alatt- is mind-mind részét képezik a repertoárjának, ugyanakkor mosolyt az arcán egyszer sem lehet látni, így egyfajta távolságtartás is sugárzik belőle a külvilág felé. A zenekar tagjai közül meglepő módon a dobos Jack Bevan nevét kell még kiemelni, aki nemcsak, hogy elképesztő precízen üt minden egyes hangot, de Philippakis mellett legfeltűnőbben csinálja a showt, persze csak amennyire ütősként a lehetőségei engedik.



Az eljátszok dalok remekül működtek élőben, a hangosítás (a fentebb említett bakit leszámítva) tökéletes volt, közel CD minőségben szóltak a számok. A koncert csúcspontjaként egyértelműen az Inhaler zúzása emelhető ki, a performanszt pedig a Two Steps Twice, és a friss és élőben szintén pörgős What Went Down duója zárta. Egyedüli hiányérzetet talán csak az első album legnagyobb slágere, a Cassius mellőzése okozhatott.

A Foals a csütörtöki fellépésével bizonyította, hogy rászolgált a hírnevére, érződik az együttesen, hogy jó úton jár afelé, hogy a világ egyik vezető rockzenekara legyen, és olyan népszerűségre tegyen szert, mint a pár évvel ezelőtti áttörésével a Muse. Csak remélni tudjuk, hogy Matthew Bellamyékkal ellentétben Philippakisék a jövőben sem adják fel a rockosabb vonalat.

Setlist:

1. Snake Oil
2. Balloons
3. Olympic Airways
4. My Number
5. Mountain At My Gates
6. Blue Blood
7. Providence
8. Spanish Sahara
9. Red Socks Pugie
10. Late Night
11. Inhaler
12. Two Steps, Twice
13. What Went Down

GaVRoS