Kossuth Lajost a magukénak vallják a szlovákok, még ha a saját fészkébe piszkított is

Kevés olyan ikonikus alakja van a magyar történelemnek, mint Kossuth Lajos. Az 1802-ben Monokon született államférfi elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irányításában, amely Habsburg-ellenes felkelésként ugyan elbukott, mégsem volt eredménytelen, hiszen jelentős társadalmi változásokat idézett elő Magyarországon.

Egy hasonlóan karakteres történelmi személyiség, Hunyadi Mátyás kapcsán alkalmanként felteszik a kissé provokatív kérdést, hogy igazságos királyunk mennyiben volt része a román történelemnek. Kossuth kapcsán ilyen felvetést eddig nem hallhattunk, de Demmel József történész nemrég érdekes cikket írt a Napunk című online lap részére, amelyben az államférfi szlovákságát próbálja körüljárni.

Döbbenetes felvétel: Kossuth Lajos hangja 1890-ből, így beszélt az 1848-as szabadságharc egyik legismertebb vezére

Olvass tovább...

Kossuth családja Kossuthfalváról származik, ez ma a Zsolnához közeli Turócszentmárton része. Az ősi fészek neve a szláv košut (vagyis kecskebak) főnévből származtatható, de akár a magyar kos szóból is eredhet.

Nagy politikusunk felmenői már birtoktalan köznemesek voltak, és úgy kerültek Monokra, hogy az apa, Kossuth László ott lett uradalmi ügyész a grófi Andrássy családnál. Egy eperjesi eredetű nőt vett el feleségül, vagyis Kossuth mindkét szülője valóban erősen kötődött a mai Szlovákia területéhez.

Demmel József történész szerint Kossuth ma Szlovákiában az egyik legismertebb magyar történelmi személyiség, akit szlovák származásúnak tartanak, mivel azonban „elárulta” nemzetét, ezért legalábbis kétes a megítélése.

– olvasható a meghökkentő kijelentés a Napunkban megjelent írásban. A család a rossz hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy tagjai közül többen elhagyták az ősi földet, de ezt azért tették, mert másképp nem tudtak volna megélni az elaprózódott birtokokból.

Ki erre, ki arra vetődött, sokan hivatalnokként vagy jogászként próbáltak szerencsét, az elvándorlás pedig nyelvváltással is együtt járt. Az apa, Kossuth László anyanyelve szinte még bizonyosan a szlovák volt, ehhez képest a fiú már „echte” magyarnak számított, aki igen mostohán bánt a kisebbségekkel, a forradalom és szabadságharc idején a románokkal és szerbekkel is összerúgta a port. A felkelés elbukásának egyik oka éppen az a szűklátókörűség volt, amely kevésbé törődött a birodalmon belüli kisebbség igényeivel.