Hatalmas bakit követtek el az amerikaiak az utolsó holdküldetésen, majdnem az űrhajósuk életébe került

Az Egyesült Államok 1961-ben indította el az Apollo-programot, amelynek célja a Hold meghódítása (kevésbé patetikusan: megismerése, tudományos felfedezése) volt. Az Apollo–17 volt az utolsó olyan küldetés, amikor emberek repültek az űrhajó fedélzetén, és le is szálltak a Holdon.

A személyzet Eugene Cernan parancsnokból, Ronald Evansből, a parancsnoki modul pilótájából, valamint Harrison Schmitt geológus, holdkomp-pilótából állt. A teljes repülési idejük 12,5 napig tartott, az égitest felszínén 22 órát töltöttek el. A holdjáróval közel 36 kilométert tettek meg, és bő egy mázsányi kőzetmintát gyűjtöttek össze.

Durva teória: volt egy utolsó Apollo-küldetés a Holdra, amit az idegenek támadással tettek tönkre?

Olvass tovább...

A küldetés tehát sikeres volt – mégis majdnem tragédiával végződött az amerikaiak óriási bakija miatt. A leszálláskor még minden rendben volt, a legénység „félprofi” tagja, a geológus Schmitt pedig annyira el volt bűvölve a látványtól, hogy elrángatni sem lehetett az ablaktól.

A nagy lelkesedést azonban hamarosan kisebbfajta pánik váltotta fel. Kiderült ugyanis, hogy Schmitt allergiás a holdporra, ami egy földtannal foglalkozó szakember számára maga a katasztrófa.

A ma is élő, 86 éves űrhajós ezt maga is megerősítette pár évvel ezelőtt, és arra figyelmeztette embertársait, hogy ez sokakkal megtörténhet. Ha tehát a Hold kolonizációjában gondolkodunk, feltehetőleg nem lesz alkalmas mindenki az ottani életre, munkára – és ez talán a Marsra is igaz.

Schmitt volt egyébként az, aki a Troctolite 76535 nevű kőzetet begyűjtötte, amelyet a NASA kétségkívül a legérdekesebb mintának tartott. Naná, éppen ezért küldtek fel oda egy geológust. A 156 grammos kőzet egyébként a Hold korai időszakából származik, és 10–20 kilométeres mélységben hűlhetett le.

Az allergiára egyébként a munka elvégzése után derült fény, amikor az űrhajósok visszatértek a holdkompba. Schmitt érezte, hogy a feje, orra hirtelen tele lett, vagyis tipikus tüneteket mutatott. Bevallása szerint később a probléma csillapodott, és már nem érezte annyira vészesnek a gondot. Szerencséje volt, hiszen az allergiás reakciók halálos kimenetelűek is lehetnek.