promotions.hu
Sötét mód
Keresés
Menü megnyitás
50 éve repült először a Concorde, Phil Collins sokat köszönhet neki
Borítókép:  The Points Guy
Tech & Tudomány
Kategória fejléc
Megosztás
Másolás

A Concorde egy órával korábban szállt le New Yorkban, mint ahány órakor elindult Londonból vagy Párizsból. És ez nem vicc. A francia-brit polgári repülés szuperszonikus csodája éppen 50 éve szállt fel először. Huszat gyártottak belőle, az egyik röpítette Phil Collinst, hogy a Live Aid európai és amerikai helyszínén is énekelhessen. Abban az évben járt először Budapesten a szuperszonikus csoda. 

1969 nagyon nagy éve volt a repülés és az űrhajózás történetének, talán a legnagyobb. Abban az évben, februárban kezdett repülni a Jumbo Jet, ezt a cikkünkkel igyekeztünk alaposan megünnepelni néhány hete, míg 1969 júliusában az első Holdra szállást csodálta az emberiség, amire év elején hívtuk fel a figyelmet. 

De mi történt 1969. március 2-án? Éppúgy legenda született, mint a Jumbo első repülésekor, vagy az Apollo-11 leszállásakor, hiszen először szállt fel a Concorde prototípusa. Ami itthon, a szocializmus még hátralévő évtizedeiben ugyanúgy a nyugati világ elérhetetlen kincsének tűnt, mint a Jumbo.

Néha-néha láthatunk a Híradóban, a Deltában (Kudlik Júlia műsorvezetése mellett) egy-egy képsort róla,

jobb esetben beszélhettünk is olyan emberrel, aki látott valakti, aki ismert valakit, aki Concorde-dal utazott. 

A francia-brit Concorde éppúgy forradalmi újításnak számított a polgári repülésben, mint az amerikai Jumbo, persze nem a hatalmas méretében és a púpjában, hanem a kecsességében és a sebességében rejlett a nagysága. Az AIRportal megfogalmazása alapján a szuperszonikus polgári repülés ikonjává vált. Innentől következzék egy időre a szakmai oldal: 

1969. március 2-án a dél-franciaországi Toulouse-ban az út mindössze huszonkét percig tartott,

a pilótáknak a repülési tervben szigorúan előírták, hogy nem léphetik át a 10 ezer láb (kb. 3000 méteres) magasságot, és nem repülhetnek gyorsabban 300 mérföld/óránál. A berepülési program hét évig tartott. 1969. október 1-jén először lépték át a géppel hangsebességet néhány nappal azt követően, hogy a szovjet gyártású vetélytárs, a Tu-144 is megtette ugyanezt.

Mindössze húsz példányban készült.

Eredetileg tizenhat légitársaság hetvennégy darab szuperszonikus gépre adott le rendelést, egyebek mellett a PanAm, a Qantas, az Eastern, a TWA, a United és a Lufthansa, végül a hetvenes évek elején sorra visszamondták. Csak az Air France, valamint a British Airways maradt.

Járatba állításával a London és New York közti út az addigi 8 óráról mintegy 3,5 órára csökkent. A Condorde-ok számára a hatóságok csak az óceánok felett engedélyezték a hangsebesség átlépését.

1996 februárjában rekord idő, 2 óra 52 perc alatt szelte át az óceánt.

Utazómagassága a sztratoszféra alsó határának közelében volt, 56 ezer lábon (17 ezer méteren), ezen a szinten már a föld görbületét is látni lehetett a gép fedélzetéről.

Ha nyugatra ment, Amerika felé – a sebességének és az időeltolódásnak köszönhetően – egy órával korábban szállt le New Yorkban, mint ahány órakor elindult Londonból vagy Párizsból.

Az utazósebessége a hangsebesség kétszerese, nagyjából 2180 km/h volt. 

A Concorde-on a korszak több rendkívül újító, egyedi műszaki megoldása is jelen volt: a deltaszárnyak, illetve a dönthető orr máig unikumnak számít. A gépet a brit Rolls-Royce és a francia Snecma kooperációjában készült Olympus 593-as hajtóművel szerelték fel.

A gépek váza repülés közben, a nagy hőhatás miatt 8-10 hüvelykkel megnyúlt, és a törzs felülete, sőt, még az ablakok is forrók voltak az út végére. A nagy utazómagasság miatt a gépen sugárzásmérő is volt:

sokáig attól tartottak, hogy az utasok hamar bőrrákot kaphatnak,

de később bizonyították, hogy 3,5 óra alatt kisebb dózis éri őket, mint 8 óra alatt egy normál járaton. A gép listaára 23 millió font volt, amely mai árfolyamon számolva 128 millió fontnak (52,4 milliárd forint) felel meg.

A Concorde legnagyobb erénye viszont mindezek felett az volt, hogy a múlt században a sérthetetlenség mítosza övezhette, hiszen

az ezredfordulóig, vagyis huszonnégy éven át nem zuhant le

London/Párizs és New York között. A típus egyetlen, de annál szörnyűbb katasztrófája 2000. július 25-én következett be. Az Air France 4590-es járata New Yorkba tartott, amikor a F-BTSC lajstromjelű példány nem sokkal a felszállás után lezuhant. Mind a száz utas és a kilenc fős személyzet elhunyt, négy ember abban a hotelban halt meg, amelybe becsapódott a gép.

A vizsgálatok kiderítették, hogy a balesetet egy pár perccel korábban felszálló Continental DC-10-esről leeső alumíniumdarab okozta, amely miatt defektes lett a Concorde bal oldali főfutója,

egy leváló gumidarab kilyukasztotta az üzemanyag-tartályt, az üzemanyag pedig berobbant.

A keletkező tűz miatt a pilóták leállították a baloldali hajtóműveket, így viszont nem tudtak elég sebességet és magasságot elérni, és a földbe csapódott a gép.

Az eset után a Concorde-okat földre parancsolták, de a vizsgálatok lezárása és néhány módosítás végrehajtása után újra kereskedelmi forgalomba álltak. Az utasok bizalma azonban megingott, egyre kevesebben váltottak jegyet a szuperszonikus utakra. Emellett a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt kialakult keresletcsökkenés, az emelkedő kerozinárak és az öregedő példányok növekvő karbantartási terhei végleg megpecsételték a típus sorsát.

Az Air France 2003. május 30-án, a British Airways pedig öt hónappal később, októberben kivonta a forgalomból az ikonikus gépeket,

a megmaradt 19 példány múzeumokban, illetve párizsi, dallasi, londoni, bristoli repülőtéren látható.

És ha már azt mondtuk, hogy a szocializmusban elérhetetlen kincsnek tűnt a Concorde, emlékezzünk meg a pillanatról, amikor először Magyarországra látogatott. 1985. szeptember 14-én landolt először Ferihegyen, a British Airways színeiben. A különjárattal egy nyugdíjasokból álló turistacsoport érkezett, de az alkalmat megragadva azért a bemutatkozás sem maradt el. A Concorde fogadására

összegyűlt tömeg az 1-es terminál előtt köszöntötte a G-BOAF lajstromú gépet.

A szakmai oldal után még egy csodálatos, szubjektív élmény, ez is 1985-höz kötödik. Ez az év a könnyűzenében is áttörést jelentett itthon, hiszen a Magyar Televívzió élőben közvetítette Londonból és Philadelphiából az Afrika, azon belül Etiópia megsegítésére összehívott Live Aid koncertet. Az egész délutánt és estét betöltő eseményre a kor szinte minden világsztár előadója hivatalos volt, sokat közülük akkor ismerhettünk meg itthon.  

Phil Collins egyetlen zongorával adta elő – Sting asszisztálása mellett – az Against All Odds című számát,

és azokat is megérintette vele, aki nem rajonganak érte. Különösen személyessé és egyedivé vált ez az előadás azok után, hogy a dal elején az egyik billentyű mellé ütött. 

Miután Stinggel is megszólították a közönséget néhány gyönyörű közös dallal, Phil Collinsnak rekordsebességgel kellett Philadelpihába utaznia, hiszen a Live Aid amerikai folytatásán is hivatalos előadó volt, az élő adás világszerte megszakítás nélkül folytatódott. Az angol zenészt éppen ezért

egy Condorde vitte, hogy az óceán túlodalán előadja az in the Air tonight című, szintén emblematikus dalát.     

Pontosabban helikopterre szállt a Wembley-nél, majd átszállt egy Concorde-ra a Heathrow-n, leszállt vele New Yorkban, onnan egy másik helikopter elröpítette a philadelphiai Kennedy-stadionba, 100 ezer ember elé. 

Hasonló tartalmak
Galéria - Van képünk hozzá
Színes
Tech & Tudomány
Helyi Hírek
Időjárás