„A futballistáink megelégednek azzal a jóléttel, ami itthon van”

Garaba Imre, a korábbi 82-szeres válogatott labdarúgó ez év július 29-én ünnepli hatvanadik születésnapját. A Nemzeti Sport pedig felkereste az egykori kiváló hátvédet egy hosszabb lélegzetvételű beszélgetés erejéig.

Mint kiderült, amikor Garaba felhagyott a labdarúgással, ugyan kapott edzői álláslehetőségeket, de egyik sem volt számára szimpatikus. S, ugyan egy ideig tevékenykedett vezetőedzőként, azonban ahogy fogalmazott:

edzőként azon múlt, jó szakember vagyok-e, hogy a csatár berúgta-e a labdát a kapuba, vagy a kapufáról éppen hová pattant a labda.

Ráadásul vállalkozása is vonzóbbnak bizonyult, mint a pálya melletti élet, így aztán elszakadt a labdarúgástól. Arra a felvetésre, hogy a médiában sem mondja el gyakran a véleményét kifejtette, azért nem megy el sehová, hogy olyasmit mondjon, ami másoknak tetszik. „Ha nem tudom elmondani őszintén a véleményemet – ahogy sajnos volt példa rá –, akkor nem látom értelmét a médiaszereplésnek. Szépíteni a dolgokat úgysem tudom, és egyre kevesebbszer tudtam dicsérni a játékosokat” – fogalmazott.

Garaba játékos pályafutása jelentős részét a Honvédban töltötte, ahová – ahogy fogalmazott – úgy került, hogy a legjobb döntést kényszerítették rá.Adódott a kérdés, hogy milyen a kapcsolat korábbi klubjával. Mint mondta, az újságban a Honvéd eredményét nézi meg elsőként, ám a mai játékosok közül csak néhányat ismer. „Mondjuk, szerintem ők sem tudják, én ki vagyok, nem érzem úgy, hogy a vezetőség ápolná a hagyományokat” – tette hozzá.

Mezey Györgyről, szövetségi kapitányáról nem beszélt, ellenben azt elmondta, a híres magyar centerekkel, Törőcsikkel, Kiss Lacival, Szokolaival, a villámgyors Szentes Lázárral, vagy a darabosabb, de kemény Plotárral mindig szeretett csatázni. „A nagynevű játékosok ellen szerettem játszani, mert tudtam, ha őket legyőzöm, akkor én vagyok a jobb” – emelte ki.

Természetesen szóba kerültek a világbajnokságok is, Garaba ugyanis 1982-ben és 1986-ban is részt vett a világeseményen. „Két vébén nem sok magyar labdarúgó játszott akkoriban sem, pláne Vácról indulva. Ennél szebb élményt egy falusi kissrác nem nagyon tud elképzelni” – foglalta össze élményei az egykori középhátvéd. Az 1986-os Szovjetunió elleni 6-0 kapcsán arról beszélt, lehetett volna kétszer annyi is, ugyanakkor a kudarc okára nem tudja a választ.

A futball jelenlegi problémáit egyszerű okokban látja. „Puskáséktól indulva egyre rosszabb minden” – mondta, hozzátéve, hogy a futballistáink megelégednek azzal a jóléttel, ami itthon van – ha van száz forintjuk, nem hajtanak a százegyedikért. Külföldön a játékos megszakad azért, hogy még egy évre alá tudjon írni. De a Videoton–Dudelange Bajnokok Ligája-mérkőzés szerinte nézhetetlen mérkőzés kapcsán megfogalmazott más kritikát is:

Más országban a légiósokat simán elküldik, ha nem teljesítenek, nálunk viszont kényelmesen elvannak. Ezzel a magyar futball nem jut előbbre.

(HZS)